Veteránlap.hu

A második számban még mindig inkább az eredeti autó iránti személyes érzelmeim,mint a modell különlegessége volt a választási szempont. A VW-ből egy kissé kopott zöld példány volt a résztulajdonomban, a Ponton pedig nagy vágyam, meglehetősen elől szerepel

Mint a bevezetőben is említettem, résztulajdonosa voltam egy ilyen csodának. Mint a Lajtán és tengeren túli fiatalság már a hatvanas évektől, mi is buli autónak vásároltuk, bár mi nem Woodstockba, csak Spanyol földre akartunk eljutni vele 1992-ben (ekkor volt Barcelonában olimpia és Sevillában világkiállítás), természetesen nem sikerült.

Maga a modell 1:18-as méretarányú, a gyártó érdekesen oldotta meg a részlet kérdéseket. A motort például, ebben a méretarányban szokatlanul, nem csinálták meg, az utastéri ajtó –mely egyébként nem nyitható- belső kilincse viszont kidolgozott.

A karosszéria szép vonalú, visszaadja az eredeti hangulatát. Összességében mind az eredetit, mind a modellt szeretem.

Ez az autó, ahogy azt a bevezetőben írtam, még csak vágyálom. Számomra a Ponton egy korszakot fémjelez, egy újra felemelkedő társadalom jelképe, amik az USA-nak a hatalmas cirkálók, az volt a friss NSZK-nak a Ponton. Ugyanakkor korszakhatár is volt az autó, az első autó, mely – nem kis részben Barényi Bélának is köszönhető- már „biztonságosnak” készült, de egyben az utolsó zárt autó is a Mercedesnél, melybe kalapban is gond nélkül be lehetett szállni.

Cikkem második szereplője szintén 1:18-as, az ismert közép kategóriás német gyártó terméke (Gyűjteményemben szerepel egy zöld-fehér festésű rendőrautó is.).

Szebben és részletesebben kidolgozott, mint a VW, de a hátsó ajtói és a csomagtartója ennek sem nyílik, a motort viszont szépen megcsinálták.