Oldtimer és Youngtimer magazin
Alapítva: 2012
XIII. évfolyam 4.szám
Legfrissebb híreink
VETERÁNOZÁS, NAGYCSALÁDDAL 3014
2014. július 30. (szerda)
VETERÁNOZÁS, NAGYCSALÁDDAL
Krisztián: Mi már két gyerekkel, két fiunkkal kezdtünk el veteránozni, és nemsokára megérkezett Léna is, ettől a pillanattól nagycsaládosok lettünk, és teleraktuk a jó öreg Mercit. Léna első Csillagtúráján például három hónapos volt. Kaptunk hideget-meleget egyaránt, volt olyan néző hölgy, aki egy 1/100 rajtjánál rosszalló megjegyzést tett (megjegyzem, saját egy év körüli gyermekét kipufogó magasságban, sport babakocsiban tartotta ott). Azért jóval több a pozitív visszajelzés. Országszerte veterános berkekben a „Mercis család”-ként emlegetnek bennünket, a nevünket nem biztos, hogy tudják, de azt igen, hogy a gyerekek, illetve a Merci hozzánk tartozik. Legutóbb például az Esztergomi találkozó regisztrációjánál üdvözölt egy Ladás kolléga, mint a Mercist a gyerekekkel.
Azért ez elgondolkodtatót, hogy egy hobby, amit elvileg zömmel nem nagyon fiatal felnőtt emberek űznek, nem ölt egyáltalán családi jelleget. Az elmúlt évek alatt összesen három olyan kocsival találkoztunk, melynek a „személyzetében” kisgyermek is található, és rendszeresen megjelenik rendezvényeken. Egy Moszkvicsos, egy BMW-s, illetve egy másik Mercis család, tehát velünk együtt négy veterános, ez elenyésző ahhoz a sok száz veteránoshoz képest, akikkel eddigi pályafutásunk során találkoztunk.
Mindenhol szívesen fogadnak bennünket, szeretik gyermekeinket, és többen mondják, hogy szívesen hoznák gyermeküket, unokájukat, de nem hozzák, vajon miért? Mi a kezdetektől fogva küzdünk - ilyen-olyan szinten - a családi veteránozás elismeréséért. Mindezidáig egyetlen veterános szervezet sem keresett meg bennünket, családos veteránosokat, hogy szeretnénk-e veteránozni, esetleg másokat is ebbe a táborba csábítani. A jövő veteránosai itt szaladgálnak köztünk, akik ebben a korban magukba szívják az öreg vasak szeretetét, azok felnőtten sem fognak hátat fordítani ennek a szenvedélynek, és nagy valószínűséggel átveszik a stafétát.
Márti: Négy éve járunk különböző, veterán jármű tulajdonosoknak, illetve birtokosoknak szervezett rendezvényekre, a vidéki klubok rendezvényeitől az időmérő versenyekig. Gyerek-, illetve családbarátnak leginkább a miskolciak, illetve még a szolnokiak találkozója mondható. A versenyektől kevéssé várja az ember, hogy figyelembe vegyék a gyerek utasok igényeit, a vidéki klubok találkozóitól, túraversenyeitől viszont többet várnék ezen a téren. Rendszeres program több helyen a szombat esti „veterános bál”, ami alatt gyermekfelügyeletről nem gondoskodnak (pedig ehhez momentán egyetlen lelkes nagymama elég lenne, lévén alig van gyerek), így a családosok kimaradnak a késő esti táncmulatságból, ami a veterános kapcsoltok építésének elég meghatározó színtere. Az ételek sem mindig felelnek meg a gyerekek ízlésének is, esetleges gyerek menü alternatívája fel sem merül. Így esett meg például az, hogy a gyerekek chips-et vacsoráztak egy fárasztó túraverseny után, mert valahogy a birkapörkölt nem jött be nekik. Előfordul az is, hogy a veterános társaságot közös fürdőkkel felszerelt kollégiumokban szállásolják el. Itt persze lehet egyéb szállásokon lakni, külön, elszeparálva a többi résztvevőtől. Az esti bulin való részvétel itt is elképzelhetetlen, de még a többiekkel való együtt étkezés is, a külön szállás okán. A következő probléma általában a vasárnapi kiállítások hossza miatt merül fel. Jobbára komplett délelőttökre kell kiállítani a járműveket egy-egy téren, ahol nehéz ennyi időre a gyerekeket lefoglalni. A fagyi hamar elfogy, a nehezen megtalált játszótér is unalmassá válik egy idő után, a meleg pedig (merthogy a nyár a veteránozás szezonja, kabriósok előnyben) még nehezíti a helyzetet. Egyedül a miskolciaknak sikerült ezt tavaly frappánsan megoldaniuk: aki nem kívánt egész délelőtt egy tornacsarnokban strázsálni a járműve mellett, azt reggel a Miskolctapolcai Barlangfürdőbe, illetve onnan ebédkor a járművéhez szállították. Ezúton is köszönöm nekik a választás szabadságát.
A versenyek több szempontból mások. Míg a vidéki rendezvényeken mindenki emlékszik még a kisgyereket nevelő korszakára, a versenyeken egyenesen ciki a gyerek. Bőven találkoztam lesajnáló tekintetekkel, mind a Csillagtúrán, mind a BPCGP-n. Pedig igazán örülhetnének nekünk, egy kocsival több, amit maguk mögé utasíthatnak, aztán elmondhatják, hogy idén mondjuk nem 79-ből szerezték azt a bizonyos előkelő helyezést, hanem 80-ból. Hallelujah. Meg aztán -ismerjük be - nem is mindenkinek való / kell gyerek. Nemhogy három, egy sem. Meg sem tudom számolni, hány „sporttársnak” magyaráztam már versenyeken, hogy nincs „hadra fogható” nagymama, így aztán a „lepasszoljuk a nagyinak” lehetőség fel sem merül. Bébiszitterre meg előbb bízom a bankkártyámat kóddal, mint a gyerekeimet. Mindenképp kellene valami „személyzet”, tényleg??? Az is gondot okoz, hogy a versenynapi ebédekre általában kb. 30-40 percet szánnak, ami már egy 10 év alatti gyerekkel, esetleges mosdóhasználattal megtoldva kivitelezhetetlen. Így maradok éhen, illetve a wc-t hiányolva (vagy mindkettő) a célig, általában.
A járművek szempontjából sem egyszerű a helyzet, tekintve, hogy a harminc egynehány fokos meleg a légkondihoz szokott felnőtteknek sem egyszerű egy veterán autóban egész nap, nemhogy a gyerekeknek. Talán érdemesebb youngtimert választani - Krisztiánt is erről próbálom meggyőzni - , mert abban nagyobb valószínűséggel található klíma, gyerekzár az ajtókon, hátsó biztonsági öv, elektromos ablakemelő, stb.
Összességében: a magyarországi „családi veteránozás”, mint hobby, sport, szórakozás, nem gyerekcipőben jár, hanem bébi zokniban, vagy leginkább mezítláb. Tisztelet annak a pár lelkes szülőnek, aki mindezen körülmények ellenére nem mond le a közös élményekről, nem mond le a hobbyjáról, és persze az együtt töltött időről, ami - lévén szó gyerekekről és szüleikről- meglehetősen véges.
Krisztián: Egyszer remélem, lesz valaki, vagy valakik, aki(k) azt gondolják, hogy érdemes foglalkozni azokkal, akik ezt a hobbyt is, mint annyi másikat is, családban képzelik el, és figyelmet szentel, teret ad nekünk.
Egy biztos, a jövő a miénk, de főleg gyerekeinké, és ezen érdemes lenne elgondolkodni.
Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián
lapozzon vissza
Legfrissebb híreink
2019. július 2. (kedd)
tovább..2014. július 30. (szerda)
VETERÁNOZÁS, NAGYCSALÁDDAL tovább..2012. november 1. (csütörtök)
tovább..