Járművek

  • Westfalia, a kempingezés szabadsága 1945

    2012. december 31. (hétfő)

    Szerintem a német autók nagyon precíz, jó konstrukciók, és egyszerűek. Mármint ez a korosztály, amelyikbe a Westfalia tartozik. Ez egy 31 éves autó, és ezt én otthon, nem gyári szerszámokkal nyugodtan tudom szerelni, rendben tartani. – indokolja a Volkswagenek iránti vonzódását Dr. Tornyi János.

    Négy személyre van vizsgáztatva, a hátsó ülőpadot le lehet hajtani, ott van egy francia ágy, és van fölül is egy kétszemélyes sátornak megfelelő kis fekhely, aki föl tud oda mászni -mondjuk inkább a fiatalabb korosztály vagy a gyerekek-, ők nagyon élvezik odafönt. Az egész igazán kényelmes, ha a gázfőzőn főzünk, nyitott tetővel felettem még van vagy 30 cm, nem kell görnyedni. /A Tulajdonos legalább 190 cm magas. A szerző./

    - Merre jártatok már vele?

    - Országon belül voltunk többször kirándulni. Szeretjük a termálfürdőket, egy ilyen túrán voltunk például Bogácson. Németjuhász kutyánkat is magunkkal szoktuk vinni. Annyira szeret a T3-asban utazni, hogyha nyitom az ajtót, már ül is be, abban a reményben, hogy megint megyünk valahová.

    Találkozókon, versenyeken is részt szoktunk venni, nemrég Nagykőrösön volt egy találkozó, ahol első díjat kapott a kisbusz. Saját klubunk is rendszeresen szokott találkozót szervezni. /A találkozóról és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Veterán Autós-motoros Klubról következő számunkban olvashatnak./

    - Honnan sikerült megszerezni a Westfalia-t?

    - Veterános körökben mindig tudjuk, hogy hol és milyen járművek vannak a környezetünkben. Én ezt két autóért cseréltem, természetesen nem ilyen állapotban volt, hanem karosszéria munka volt rajta, motorfelújítás, úgyhogy mondhatni, hogy teljes restauráláson esett át.

    Nagyon sok haszonjármű van ebből a kocka T3-as Transporterből, egy részük még dolgozik, de lassan eltűnik a kínálati piacról, mert ráéreznek a „feeling”-re. A veterán korosztályt elérte, és ebből még veterán lesz, a T4-esekből, T5-ösökből szerintem már nem lesz igazán veterán autó.

    - Régi vágyad volt egy T3-as, vagy inkább működött a „meglátni és megszeretni”?

    - Puritán túrázó típus vagyok, szeretek motorozni, régebben sokat motoroztam is, és autóban olyat kerestem, amelyikben a kis házamat viszem magammal, bárhol megállok, nem szorulok szállásra, akár az út mellett is tudunk aludni. Ezt a kötetlenséget szeretem.

    - A Westfalia-n kívül van még veterán autó a családban.

    - Van egy másik kisbusz, amin gondolkodom, hogy felújítom, a T3-as utolsó léghűtéses típusa. Most épp egy youngtimert építek, egy Ford Sierra XR 4-est, sport változatát a Sierra-nak. Szerintem a youngtimer és oldtimer járművek amolyan testvéri kapcsolatban vannak, előbbiek az utóbbiak kisöccsei. A youngtimerek közt is nagyon sok olyan gépjármű van, amiket érdemes megőrizni, például a Sierra XR 4-esből is 27-28 ezret gyártottak két év alatt. Volt egy cosworth kiadása is a Sierra-nak, az XR 4-es inkább a családi sportautó kategóriába tartozik. Ford Granada-m is egy különleges ghia kiadás, azt is szeretném majd felújítani.

    A motorom is régi, nagyon szeretem. Első nagymotorja a Hondának, ami V4-es, 100 lóerős és amerikai piacra készült. Eléri két év múlva a veterán kort, pedig kinézetre nem mondják meg, hogy 28 éves. Van még egy Golf 1-esünk is, 30 éves, Zsuzsi lányom szokott vele veterán találkozókon autózni, a városban is ezzel járkál, mind Szolnokon, mind Szegeden, úgy is szokták hívni, hogy „a Golfos Csaj”.

    - A veterán-szeretet apai elvárás volt?

    Nem, ráérzett ő is ennek az ízére. Új autója mindenkinek lehet, ha annyi pénze van, csak bemegy a szalonba. Ezekért meg kell dolgozni, fel kell őket újítani, rendben kell tartani. Tulajdonképp ezek alkotások. Nem akarom magamat a művészekhez hasonlítani, de ezek az autók mégiscsak a műremekekhez hasonlóak, mert bennük van az ember izzadtságcseppje, az energiája, az alkotása, az elképzelése, végül pedig összeáll a dolog. Műszaki alkotásoknak tartom a veterán járműveket.

    - Orvos vagy, mennyire tudod az autókat magad javítani?

    - Gyerekkorom óta motorizációval foglalkoztam, Bervával kezdtem, kis Simpsonnal, Pannóniákkal, aztán jött a Wartburg, végigjártam a lépcsőfokokat. Édesapám nagy motoros volt, mindig néztem, hogy hogyan szerel, aztán az ember autodidakta módon és könyvek alapján megtanult nagyon sok mindent. Állítom, hogy a műtétes kézügyességemet az autók-motorok szerelésének is köszönhetem, mert olykor nem könnyű minden kis csavart betenni, megpróbálni, így aztán a szerelésből a munkámban is sokat profitálok.

    Kikapcsol az alkotás ezekkel a járművekkel, jó rájuk nézni, tudom, hogy én mit és hogyan csináltam. A szerelés jó érzés, pihentető a szakma és hivatás mellett.

    Ebben a korosztályban még könnyen fölfogható a gyújtás, a világítás, a futómű, az új autókhoz már hozzá sem lehet nyúlni. Itt még mindent tud az ember: mi mit dolgozik, mi a baja, mi a jele a problémának.

    Ezeknek az autóknak tényleg lelkük van.

    Dr. Csáthy Márta

    lapozzon vissza