Oldtimer és Youngtimer magazin
Alapítva: 2012
XIII. évfolyam 5.szám
Járművek
Westfalia, a kempingezés szabadsága 1945
2012. december 31. (hétfő)
Szerintem a német autók nagyon precíz, jó konstrukciók, és egyszerűek. Mármint ez a korosztály, amelyikbe a Westfalia tartozik. Ez egy 31 éves autó, és ezt én otthon, nem gyári szerszámokkal nyugodtan tudom szerelni, rendben tartani. – indokolja a Volkswagenek iránti vonzódását Dr. Tornyi János.
Négy személyre van vizsgáztatva, a hátsó ülőpadot le lehet hajtani, ott van egy francia ágy, és van fölül is egy kétszemélyes sátornak megfelelő kis fekhely, aki föl tud oda mászni -mondjuk inkább a fiatalabb korosztály vagy a gyerekek-, ők nagyon élvezik odafönt. Az egész igazán kényelmes, ha a gázfőzőn főzünk, nyitott tetővel felettem még van vagy 30 cm, nem kell görnyedni. /A Tulajdonos legalább 190 cm magas. A szerző./
- Merre jártatok már vele?
- Országon belül voltunk többször kirándulni. Szeretjük a termálfürdőket, egy ilyen túrán voltunk például Bogácson. Németjuhász kutyánkat is magunkkal szoktuk vinni. Annyira szeret a T3-asban utazni, hogyha nyitom az ajtót, már ül is be, abban a reményben, hogy megint megyünk valahová.
Találkozókon, versenyeken is részt szoktunk venni, nemrég Nagykőrösön volt egy találkozó, ahol első díjat kapott a kisbusz. Saját klubunk is rendszeresen szokott találkozót szervezni. /A találkozóról és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Veterán Autós-motoros Klubról következő számunkban olvashatnak./
- Honnan sikerült megszerezni a Westfalia-t?
- Veterános körökben mindig tudjuk, hogy hol és milyen járművek vannak a környezetünkben. Én ezt két autóért cseréltem, természetesen nem ilyen állapotban volt, hanem karosszéria munka volt rajta, motorfelújítás, úgyhogy mondhatni, hogy teljes restauráláson esett át.
Nagyon sok haszonjármű van ebből a kocka T3-as Transporterből, egy részük még dolgozik, de lassan eltűnik a kínálati piacról, mert ráéreznek a „feeling”-re. A veterán korosztályt elérte, és ebből még veterán lesz, a T4-esekből, T5-ösökből szerintem már nem lesz igazán veterán autó.
- Régi vágyad volt egy T3-as, vagy inkább működött a „meglátni és megszeretni”?
- Puritán túrázó típus vagyok, szeretek motorozni, régebben sokat motoroztam is, és autóban olyat kerestem, amelyikben a kis házamat viszem magammal, bárhol megállok, nem szorulok szállásra, akár az út mellett is tudunk aludni. Ezt a kötetlenséget szeretem.
- A Westfalia-n kívül van még veterán autó a családban.
- Van egy másik kisbusz, amin gondolkodom, hogy felújítom, a T3-as utolsó léghűtéses típusa. Most épp egy youngtimert építek, egy Ford Sierra XR 4-est, sport változatát a Sierra-nak. Szerintem a youngtimer és oldtimer járművek amolyan testvéri kapcsolatban vannak, előbbiek az utóbbiak kisöccsei. A youngtimerek közt is nagyon sok olyan gépjármű van, amiket érdemes megőrizni, például a Sierra XR 4-esből is 27-28 ezret gyártottak két év alatt. Volt egy cosworth kiadása is a Sierra-nak, az XR 4-es inkább a családi sportautó kategóriába tartozik. Ford Granada-m is egy különleges ghia kiadás, azt is szeretném majd felújítani.
A motorom is régi, nagyon szeretem. Első nagymotorja a Hondának, ami V4-es, 100 lóerős és amerikai piacra készült. Eléri két év múlva a veterán kort, pedig kinézetre nem mondják meg, hogy 28 éves. Van még egy Golf 1-esünk is, 30 éves, Zsuzsi lányom szokott vele veterán találkozókon autózni, a városban is ezzel járkál, mind Szolnokon, mind Szegeden, úgy is szokták hívni, hogy „a Golfos Csaj”.
- A veterán-szeretet apai elvárás volt?
Nem, ráérzett ő is ennek az ízére. Új autója mindenkinek lehet, ha annyi pénze van, csak bemegy a szalonba. Ezekért meg kell dolgozni, fel kell őket újítani, rendben kell tartani. Tulajdonképp ezek alkotások. Nem akarom magamat a művészekhez hasonlítani, de ezek az autók mégiscsak a műremekekhez hasonlóak, mert bennük van az ember izzadtságcseppje, az energiája, az alkotása, az elképzelése, végül pedig összeáll a dolog. Műszaki alkotásoknak tartom a veterán járműveket.
- Orvos vagy, mennyire tudod az autókat magad javítani?
- Gyerekkorom óta motorizációval foglalkoztam, Bervával kezdtem, kis Simpsonnal, Pannóniákkal, aztán jött a Wartburg, végigjártam a lépcsőfokokat. Édesapám nagy motoros volt, mindig néztem, hogy hogyan szerel, aztán az ember autodidakta módon és könyvek alapján megtanult nagyon sok mindent. Állítom, hogy a műtétes kézügyességemet az autók-motorok szerelésének is köszönhetem, mert olykor nem könnyű minden kis csavart betenni, megpróbálni, így aztán a szerelésből a munkámban is sokat profitálok.
Kikapcsol az alkotás ezekkel a járművekkel, jó rájuk nézni, tudom, hogy én mit és hogyan csináltam. A szerelés jó érzés, pihentető a szakma és hivatás mellett.
Ebben a korosztályban még könnyen fölfogható a gyújtás, a világítás, a futómű, az új autókhoz már hozzá sem lehet nyúlni. Itt még mindent tud az ember: mi mit dolgozik, mi a baja, mi a jele a problémának.
Ezeknek az autóknak tényleg lelkük van.
Dr. Csáthy Márta
lapozzon vissza
Legfrissebb híreink
2019. július 2. (kedd)
tovább..2014. július 30. (szerda)
VETERÁNOZÁS, NAGYCSALÁDDAL tovább..2012. november 1. (csütörtök)
tovább..