Veteránlap.hu

2018. MÁJUS 18-21. PÜNKÖSD NEM ELŐSZŐR DE A RAMMÉ-VAL UTÓLJÁR A ZEMPLÉNBEN AVAGY A KITASZÍTOTTAK BALLADÁJA

Pünkösdkor, mint már néhány éve, ismét beneveztünk a miskolci klub, a RAMME túrájára- Kellemes hosszú hétvégének ígérkezett, nem vagyok babonás, tehát nem zavart a 13-as szám. A Merci csütörtökre lett kész. A szó szoros értelmében átszaladtam érte, a város másik végénél van a szerelő aki manapság a vén vasat javítgatja. Hazavittem és összedobáltam a cuccaimat.

Pénteken (május 21.) ébresztő, pakolás, majd indulás Miskolcon keresztül Rudabányára. Igen, Rudabányára volt egy ilyen becsípődésem, nem tudom honnan szedtem, de így lett (ezzel nagyjából értelmetlenné tettem a péntekre kivett szabadságot).

Az út a szokásos menetrend szerint ment. Elautóztunk Miskolcig (mondjuk a pályáról már ekkor is hamarabb mentem le mint akartam), vásárlás, tankolás, majd lángos a piacon, még mindig utánozhatatlan a sajtos sonkás göngyölt. Miután mindent elintéztünk a megyeszékhelyen, elindultunk Rudabányára. Kazincbarcikán még beszereztünk némi üdítőt, és vizet, majd lemosattuk az autót. Annak rendje és módja szerint megérkeztünk Rudabányára. A kép legalább olyan riasztó volt, mint tavaly Hernádvécsén, de nem találtam a Tünde által ígért útjelző táblákat (nem véletlenül). Jártam egy kicsit a faluban, majd megálltam egy kocsma/vegyes bolt előtt. Bementem, megérdeklődtem, merre van itt egy üdülő park medencékkel, stb. Állították itt ilyen nincs, a Józsinál van szauna, illetve a Ruda hotel mögött van valami csobogó, de ennyi. Kimegyek, mondtam megnézem a pontos nevét, és ekkor esett le, hogy nekünk Telkibányán kellene lennünk és nem itt. B…meg, navigátor szerint 100 kilométer van még előttünk, pedig már van vagy 220-230 mögöttünk is. Gyönyörű tájakon autóztunk keresztül, bár volt hátulütője is, egy kanyarban egy, az út közepén hajtó furgonos miatt kisodródtunk majdnem a patakig. Meg sem állt, hogy rendben van-e minden. A végén Kassát érintve megérkeztünk Telkibányára. Elfoglaltuk a szobánkat, hát kritikán aluli volt, ennyi pénzért valami rendesebbre számítottam, mondjuk legalább Vécse City. Az interneten megtalálható képek ebben a hitben meg is tartottak. A szobánk egy lyuk volt rossz zárral, vetemedett nyílászárókkal, Lénának nálam idősebb ágyneművel, ötünknek négy törülközővel, egy két ágyasnak is kicsi szoba némi hozzácsapott előtérrel öt főre kiadva, hát 189.000 forintért ez egy kicsit drága. Bár a csoportos kedvezmény nélküli 124. 000 forintos bekerülési ár is drága lenne ezért a színvonalért, igaz, a panzió honlapja szerint csak 2+2 ágyas szobájuk van tehát 5 fős nincs is. Eredetileg a Hotel linkjét küldték el, ez egy kicsit átverte az embert, de ez van, csoportos kedvezményt levéve, nyomdai és egyéb munkákat rászámolva kerestek rajtunk vagy 80-100 ezer forintot, ami ha minden stimmel és normálisan foglalkoznak velünk, nem érdekel, de nem egészen így volt.

Első visszásság az volt, mikor fel akartam venni a kulcsot, közölték, a család már fenn van. Mondtam, nem lehet, mert most hagytam ott a kocsinál őket, tehát másnak odaadták a szobánkat (2 főnek, ez azt hiszem mindent elmond a szoba méretéről). A vacsora nem volt a legjobb, de elment (ha tudtuk volna, hogy itt ez lesz a legjobb…). Eligazítást is kaptunk, közben teljes lett a találkozó mezőnye 12 autó és egy motor. Egy Brit (Triumph), egy Szovjet (Moszkvics), egy francia(Peugeot), egy Japán (a motor, Honda) és kilenc német (két BMW, egy VW és hat Merci). A programfüzetben 20 kép található ebből egyik résztvevő két autója is szerepel, egy autó csak Halmajon csatlakozott. Volt autó melynek megszokott személyzete ott volt, de a kocsi sehol, és volt négy résztvevő, akinek csak a képe volt látható. Az eligazításon megtudtuk, hogy sokan a XIII. találkozó miatt nem jöttek el, babonások, mondták. A kölkök még egy kicsit rohangáltak az egyik BMW szintén ifjú második sorával meg Moris-szal (a büdös csendháborítóval). Majd lefekvés, alvás, én takaró nélkül, mert ekkor derült ki, hogy Lénának használhatatlan a takarója.Második nap.

Reggeli UV színű büdös műanyag ízű üdítővel, viszont jó bundás kenyérrel (első plusz pont a panziónak, utolsó is), majd irány Kassa. Kassán némi shopping, rohangálás stb.. A panzióba visszaérve ebéd, majd irány a medence, Morist bezártuk a szobába. Itt kezdődött a baj, a kutya állítólag folyamatosan ugatott, és nem hagyta nagybátyám volt tanítványát ebéd utáni sziesztáját végezni. (Később ezt Mártinak is szóvá tette, mondván, adjunk altatót a kutyának. Nem jó poén egy kistestű ebbel kapcsolatban, de mint később kiderült, a RAMME elnök asszonyának lánglelkű gerinces, intelligens és mindig nyugodt párjánál is bepanaszolt bennünket.) Ez akkor még nem látszott ekkora problémának. Vacsora, majd tombola, megnyertük a második díjat, egy hokedlit (kifejezetten jó minőségű, szép munka), illetve Léna kapott egy macskát az egyik túrázó párostól. Az estét megint csak rohangálás zárta, majd fel és alvás, immár nekem is van takaróm.

Az út eseménytelen volt, előttünk három résztvevő, mögöttünk a mezőny felsorakozva egy alacsonyépítésű brit versenyzöld autó mögött. A másik kitaszított itt hibázott, gyorsabban ment, mint ahogy a találkozó szervezői akarták. A túrával haladó forgató csoport panaszolta be, hogy állítólag életveszélyesen vezet. (Érdekes, később beültek mögé. Én sosem ültem be olyan mögé, aki szerintem életveszélyesen vezet, de hát ők tudják.)

Széphalmon a Magyar Nyelv Múzeumát, illetve Kazinczy Ferenc kiállítást tekintettük meg, Dávid az előadásba foglalt kvíz show-t nagyon élvezte. Szerintem az itt töltött idő egy kicsit megölte a dolgot, vagy három és fél órát álltunk, sok volt. Itt költöttük el az ebédünket is, nem volt igazán extra, a legrosszabb az volt, hogy sokkal ízletesebb falatok voltak kipakolva, mint amit mi kaptunk. Itt volt a második bűne a kutyánknak, állítólag olyan büdös volt, hogy a körülöttünk lévők nem tudtak enni tőle. Ja, el is felejtettem, közben, három szlovák autó is csatlakozott hozzánk, két Merci és egy Skoda. A 124-es kabrióban egy másik kutyával, mely nagyobb is és miután megfürdött egy pocsolyában büdösebb is volt a miénknél, de ez senkit nem zavart, érdekes módón. Ebéd után vissza a kocsikhoz, bekötés indulás.

Második Etap Első Szakasz Széphalom- Borsi (útvonalkönyv szerint: Borsa) (10,45 km)

Elindultunk a határra, ennél az átkelőnél utoljára vagy tizenöt éve mentem át, a munkám ide vezérelt Sátoraljaújhelyre. A szlovák oldal nem igazán változott, bár azért szépült egy kicsit. Elértünk Borsiba a várhoz, itt született II. Rákóczi Ferenc. Az egész falu kisereglett a fogadásunkra, beálltunk a vár udvarára. Némi téblábolás után felmentünk a várba. Itt két csodálatos emberrel is találkoztunk, az egyikőjük gyorsan, hadarva de nagyon választékosan és ízesen mesélte el a Vezérlő Fejedelem életútját Borsitól Rodostóig. Hadarása ellenére nagyon élvezetes volt, még énekelt is nekünk az előadás végén. A másik úr, illetve mellette egy hölgy korhű ruhában voltak. A kurucnak öltözött úr már egy ágyút is elsütött az udvaron, mely után egy beszédet mondott, amit sajnos a nagy számú érdeklődő zsivaja miatt nem halottam. Kiderült ,ő faragta a trónt, illetve a Rákóczi-bölcsőt (az 50-60-as években az eredeti eltűnt). Ő beavatott bennünket a bölcső történetébe, látszott, hogy nagyon lelkes a témával kapcsolatban, tagja a Rákóczi társaságnak. A vezetés után még nézelődtünk egy kicsit majd elindultunk.

Az etap eseménytelen volt, az országhatár után 500 méterre megérkeztünk a Mágocsy-kastélyba. Itt ismét idegenvezetés fogadott bennünket, érdekes volt, gyönyörű lehetett valaha a kastély. A vendéglátás nagyon jó volt hideg víz (dög meleg volt) és finom sütemény melyet az idősek otthonában sütöttek. Eddigre Morist a szlovák kutya miatt már csak pórázon lehetett vezetni, az továbbra is szabadon futkározhatott. Némi várakozás után lassan egy óra késéssel elindultunk.

Visszafele konvojban mentünk, jól nézhettünk ki, még ha kevesen is voltunk.

A panzióban fürdés, majd vacsi és a záró „est”. Szokásos ízléstelen emléktárgy (zöld négylevelű lóhere plexiből). Természetesen a geil torta is megvolt, bár én csak nyúlfarknyit kaptam belőle (én ezt ekkor a sértődések elkerülése végett megettem), Márti nem is kapott, őt egyedül kihagyták.

Ébredés, öltözés, majd reggeli. Ekkor kezdődött a RAMME nyílt, bár alattomos harca a Kapus család ellen.Reggelinél a kutyát fent hagytuk a szobában, T (a RAMME elnök asszonya ha valaki nem ismerné : ) ) (azért használok kezdőbetűket mert ők. felvilágosítottak, hogy vannak személyes jogok is) elkapta Mártit, hogy csináljunk valamit a kutyával mert folyton ugat, Márti a kezembe nyomta reggelijét és közölte akkor nem eszik mert a kutyára kell vigyáznia, erre mondtam neki hagyja fizetünk a kutyáért egyen, majd utána lehozzuk. És ekkor kezdődött a balhé, Gy (Tünde párja, ha valaki szintén nem ismerné : ) ) közölte, azért fizetünk, hogy itt legyen és nem azért, hogy ugasson, de mindezt úgy mintha a ő itt valami király lenne, aki kioszthat engem. Erre én is ugrottam, mondtam jöjjön ki és hallgassuk meg, hogy ugat a kutya. Jó, mondta, menjünk. Vagy négy öt percet kellett várni, mire vakkantott egyet. Közben Gy előadta, hogy a szállodaigazgató mondta, hogy többen panaszkodtak a kutyára, mert zeng tőle a falu. Erre kifejtettem, hogy jöjjön ide az igazgató és szóljon nekem, erre ő azt mondta, hogy előttem úgy sem fogja vallani mert nincsenek gerinces emberek ebben az országban, akik vállalnák a véleményüket. A kutya vakkantott még egyet, kb. 10 perc leforgása alatt kettőt, de a másodikat már elnyomták a falu felől érkező egyéb állathangok. Gy válasz erre az volt, hogy a kutyánk elfáradt. Az incidens kezdete előtt kb. 5-10 perccel jöttünk le. Kérdem én, az a kutya, ami a csaholásával zavarja az egész falut, hogyan fárad el 5-10 perc alatt. De hát nem tudhatja, se gyereke, se kutyája, se macskája ami esetleg önállóan, engedély nélkül ad hangot. Lehoztuk a kutyát kint ettünk.

Fizetéskor odahívattam a szálloda igazgatót. Beszélgetésünk során kiderült, hogy csak egy panasz érkezet a szintről, de lehet, hogy az épületből, igazán az látszott rajta, hogy nincs igazán tisztában vele mi is itt a probléma (később valakinek azt mondta nem is érkezett panasz közvetlenül hozzá).

Bepakoltunk a kocsiba, odamentem Gy-hez, aki éppen a másik családos kocsi sofőrjével beszélgetett. Hosszan elemezgette, hogy ők milyen exclusiv rendezvényt akarnak csinálni, ki akarnak emelkedni a zsíros kenyeres világból, illetve hogy nem jöhet akármi hozzájuk, hiszen nem véletlenül kerül fel az OT a rendszámra (mondta ezt olyannak, aki szintén nem tartja szükségesnek az OT viselését), illetve szidta a konkurens miskolci veteránosokat. Látszott, hogy igencsak nem akar beszélni velem.

Egy idő után beleszóltam, hogy beszélni szeretnék vele, mert a szállodaigazgató nem igazán tud tömeges panaszról, tehát mondja már meg, hogy az általam ismert egy emberen kívül kit zavart a kutya- Itt megint előadta a monológját az emberi gerinctelenségről stb., ezek szerint nem csak a szálló igazgatóját hanem a saját vendégeit is gerincetlennek tartja, hogy nem merik vállalni a véleményüket előttem, hiszen tőlem rettegni kell. És ekkor megérkezett a felmentő sereg, T, aki kifejtette, hogy neki négy napja állandó bajt okoz a kutya, csak ezzel dolgozik, mindenki panaszkodik rá (megkérdeztem a mellettem lévő túra társat nekik volt problémájuk ő állította semmi) tegnap ebédkor olyan büdös volt a kutya, hogy nem tudtak enni tőle. Neki is elmondtam, mondja meg, ki panaszkodott, mert megbeszélném velük. Erre T válasza az volt, hogy én mért akarok szemtől szembe beszegetni velük (Én még úgy szocializálódtam, hogy az ember szemtől-szembe beszéli meg a problémáját azzal, akivel baja van. Ráadásul az ő (T, Gy) szavahihetőségükkel is baj van). Mondta, hogy ez iskolás dolog, és egyébként is, jövőre a kiírásban benne lesz, hogy nem lehet kutyát hozni. Mondtam, ez ellenünk szól, közben Gy megállás nélkül felspannolt állapotomat firtatta. Nem én hadartam és ordítoztam, illetve nem volt vörös a fejem. A „beszélgetés” ezen pontján értünk el odáig, hogy T közölje -négyszemközt mondja (ezek szerint nekik csak kettő van)-, ne nevezzek többet a rendezvényére mert el fogja utasítani.

Ekkor én fennhangon, hogy mindenki hallja közhírré tettem, hogy kirúgott a rendezvényéről. Erre közölték, hogy kellene egy kis kultúra stb. Szerintem ahhoz nem kell az intelligencia, kultúra, gerincesség, illetve szerintem az az iskolás, hogy nyílt színen támadok olyanra, akiről azt hiszem, meg fog hunyázkodni, szűkölök, amikor visszaszól és „négyszemközt” fenyegetem meg. Továbbra sem tudom, ki az a mindenki a hatalmas 13 járműves mezőnyből nekünk semmi bajunk nem volt (max 12). Három autó legénységét megkérdeztem nemleges válasz (max 9). Két jármű legénységének ők. mesélték, a fülem hallatára, hogy többeknek problémája volt (max 7). Egyik autó egyik utasa kifejezetten szerette a kutyát (max 6). Ebédnél elmeséltem a sztorit, velem szembe ült, ő sem mondta, hogy tapasztalták volna a kutya borzalmait és T-nek igaza van (max 5). A maradék ötből ketten a szállodában laktak, akár csak „dicső” vendéglátóink, ők nem hallhatták a kutyát, és az ebédnél sem ültek a közelünkben (max 3). Ebből két autó egy család, velük egy szinten laktunk, ők. nekünk is megemlítették a problémájukat, és OT-s autókkal jönnek ide. Ezek után kérdezem én, Gy szerint hármunkon kívül, akik egy szinten laktak a panzióban, mindenki gerinctelen?

Ezen kitérő után térjünk vissza az eseményekhez T magából kikelve robogott a szálló felé, és széles mozdulattal a 115-re mutatva közölte „ez a következő ezt rakom ki következőnek, ennek is van rossz pontja” (lehet, hogy a büntető jelzőt használta).

Ebéd Halmajon volt, itt kávéztunk tavaly hazafelé. Ide is konvojban mentünk, útközben a Moszkvics megállt, vontatva érkezett meg. Itt már bennünket külön állítottak a 115-ös kollégával. A kaja és a hely jó volt ismét.

A másik „bűnöst” telefonon T tiltotta el, mondván, nem jött tíz évig, hagyja ki a következő tíz évet is. Ha T és Gy így folytatja nyugodtan mondhatott volna egy-két évet, ezzel is egy életre tiltja el, mert ezt így nem fogják tovább bírni. Neki megmondták, hogy a tévések (később beültek mellé), illetve egyik társunk panaszolta be (aki tajtékzott, hogy hogyan adhatnak ilyen hazugságot a szájába).

Szerettem ide járni, jó volt a társaság, szép a táj, egy (pontosabban kettő) baj volt vele mindig is a főnökasszony és párja. A mi fő bűnünk az ugatás (értelmezze mindenki, ahogy akarja) volt, a másik sofőré, az hogy nem ismerte fel Gy-ben a hajdani Rally versenybírót.