Veteránlap.hu

2019 BAKONYALJA TÚRA A JÁKÓ KLUB SZERVEZÉSÉBEN BAKONYBÉL 2019. SZEPTEMBER 27-29. BAKONY, ZSIBVÁSÁR ÉS CSALÁDIAS HANGULAT

Ezen a túrán először 2015-ben vettünk részt, mint a címben is említettem, családias esemény, tehát itt a helyünk, két éve már egy kutyával mentünk és még mindig szerettek bennünket. Idén úgy döntöttünk, kipróbáljuk két kutyával is. Annak rendje módja szerint jelentkeztünk és bebocsájtatást nyertünk a limitált mezőnybe.

Pénteken (27.-én) Mártival szabira mentünk, reggel gyerekek be az iskolába, mi vissza Zsámbékra (útba ejtve kedvenc túróstáskámat), piac, lángos, majd haza pakolni. A terv szerint Áront is felvesszük kettőig, aztán ebéd és irány a Bakony, hogy egyszer végre leérjünk világosban. Nem így lett, a város elesett (hogy egy ma divatos kifejezéssel éljek), a végén Budaörsről egy gyorsétteremből négy körül indultunk el, az út eseménytelen volt, de az eredeti tervhez képest másfél óra késéssel fél hétre értünk le. Bedőltünk a vacsorára. Még megérkezéskor megkaptam az első feladatot, különböző méretű csavarokat, anyákat és alátéteket kellett kiválogatni termények közül, majd szétválogatni. A belépőm jó volt, egyetlen hely volt már csak szabadon, egy harmincegynéhányas MG mellett. A személyzete riadtan nézte, ahogy rátolatok a helyre (Nem kell a cidri, engem még megtanítottak vezetni a radarok és érzékelők világa előtt.). A kutyák miatt a teraszon vacsiztunk, sokkal kellemesebb volt, mint bent, bár a társaság hiányzott, dehát magyar ember evés közben nem beszél ( :) )Vacsora után két - kifejezetten lelkes - hölgytől kaptunk elsősegély tanfolyamot.

Márti: Mindig nagy örömmel indulunk Bakonybélbe, Veszprém után gyönyörű tájakon vezet az út. A gyorséttermi ebéd nem volt az igazi, sürgettem is Krisztiánt, hogy ne vacakoljon annyit azokkal a csavarokkal. A vacsora nagyon finom volt, vad levessel (ha jól emlékszem, szarvasragu volt), jólesett mindnyájunknak. A kutyákat a hotel csak a teraszon tűrte meg, szerencsére enyhe időt fogtunk ki. Vacsora után ágyba bújtattuk a gyerekeket, rám még várt egy esti séta az ebekkel. A hotel egy erdős park közepén áll, a kutyák nem tudtak betelni az izgalmas szagokkal. Én ugyan a vadak szagát a fűben nem érzem :),de imádom a bakonyi erdők illatát. Minden erdőnek megvan a maga illata, a mátrai tölgynek, a lillafüredi bükknek, és a bakonyinak is. Jó nagyokat szippantottam az őszi erdőillatból, aztán Krisztiánnal eltettük magunkat másnapra. A mi szobánk melletti 3 ágyas szobában szép egyenletesen szuszogtak a már önállóan lakó nagyfiúk, és persze a nagylány. :)

Ébresztő, kutya sétáltatás, reggeli (az ellátmány még mindig kitűnő). Indulás előtt még egy kis újraélesztés, az ambu baba túlélte, és mi elindultunk a Bakonyba. Ahogy mindig, gyönyörű tájakon autóztunk. Az itiner szerint két etapban 162,9 (79,8+83,1) km-t kellett teljesítenünk a nap folyamán. Az első megálló Kabhegyen volt (hajdan többször jártam itt a vadászházban), itt tízórai várt bennünket isteni sajtos rúddal és házi medvehagymás pesztóval, sütivel és frissítőkkel. Kaptunk egy kérdést is, nem találtam el.

Márti: Arról, hogy a kérdésre nem tudtuk a választ, leginkább János (a szervező egyesület elnöke) tehet :), mert olyan isteni medvehagyma pesztót csinált, hogy nem lehetett abbahagyni, így aztán a kilátót kihagytuk. Na, jó, azért az is szerepet játszott a dologban, hogy nekem mindenképp lent kellett volna maradnom a két kutyával, Dávid fiunk pedig nagyon tériszonyos.

Az első etap célja a devecseri lomis piacon volt, sajnos mire odaértünk, már elég lanyha piac volt (legközelebb korábban érkezünk, kb. 4-5 körül :)). Innen indult a második etap, az első állomás a Restiben az ebéd volt. Némi egyeztetés után kint is kaphattunk enni, bár némileg self service-zel. Itt újabb kérdéseket kellett megválaszolnunk, a hőre lassuló járműre (lovas kocsi) nem találtuk meg a választ.

Márti: Pest megyében a lovak inkább „hó”-ra lassulnak, ez lehetett a gond. :)

Irány Döbrente, itt pince látogatás volt kérdésekkel, háromból kettőt tudtunk és kaptunk szőlőt (a hely nekem nem igazán jött be). Itt volt egy pillanatra a túra egyetlen esős része, amíg kiszálltunk a kocsiból. Innen már „haza” mentünk, útközben vásároltunk némi üdítőt és nasit, illetve Bakonybélben, a szerzetesek boltjában vásárolgatott a család.

Márti: Én több sültkolbászt ehettem gyerekkoromban, mint a férjem, itt ugyanis kimaradt egy fontos részlet. Amikor már úgy gondoltam, hogy én vacsoráig biztosan nem bírok lenyelni egyetlen falatot sem, megállt a csapat egy vendéglőnél. Bent finom illatú kolbászok sültek. Muszáj volt megkóstolni. Megérte, gyerekkorom kolbászaira emlékeztetett, amiket a nagyszüleim nagy postai csomagban kaptak a falusi rokonoktól a disznóvágásból.

Célba értünk a szállodánál, leadtuk a tesztlapot, kaptunk még egy kérdést, és hivatalosan is megérkeztünk. Jött a vacsora, a feladatok kiértékelése, és ajándék tökök a gyerekeknek. Nekünk a végén öt (!!!!) jutott, a fél kocsi tele volt vele. Voltak ismételten házi sütik (én ezt a részt is nagyon szeretem :)).

Márti: Szerencsére megint kellemes idő volt odakint, bár szívesen meghallgattam volna, hogy milyen egyedi válaszok érkeztek a tesztkérdésekre, és a szervezőket is szívesen megtapsoltam volna közelebbről. Az ajándékba kapott tökök kiállták az idő próbáját, kettő megfaragva éppen most is kint világít a ház előtt a kerítésünk oszlopain. A kiskorúak köszönik őket szépen.

Reggeli, majd bepakolás, és irány a központ, itt autókiállítás, beszédek (polgármester, megyei kormánymegbízott). Az autókiállításon már olyanok is részt vettek, akik nem voltak túrázni, többek között egy traktor is. Közben a család ismét elvonult a szerzetesi boltba, úgyhogy a polgármester ajándék borát, illetve a hűtőmágnest Zorróval, a nagyobbik kutyánkkal vettem át. Az itt szokásos álló fogadás után haza indultunk, kellemes utunk volt hazáig.

Márti: A bakonybéli egy fantasztikus túra. Egyrészt a környezettől. Aki még nem járt a bakonyi erdőkben, ne hagyja ki. Másrészt nagyon jó a társaság. Aki magányosan szeret túrázgatni, annak itt ez biztosan nem jön össze, mert
lépten-nyomon úgyis belebotlik majd valakibe, akinek lesz hozzá néhány kedves szava, aki rámosolyog, akit érdekel, hogy honnan jött, hogy ő is szereti-e a bakonyi sertésszeletet, és ha netalántán kutyája is van, jópáran biztosan az ebet is meg szeretnék majd simogatni. Bakonybélben egyszerűen képtelenség magányos farkasnak maradni, és az sem baj, ha egyáltalán nem ért az ember a karburátorhoz, sőt, az egész motorhoz sem. Három nap varázslat az erdők mélyén. Köszönjük a Szervezőknek, két év múlva újra „nevezünk”. Addig is Isten áldjon Titeket!

Szép tájak, szép autók, jó emberek. Mi kell még? Ezért szeretem ezt a túrát.