Veteránlap.hu

AGGTELEK-DOBSINA-BETLÉR-AGGTELEK 2016. MÁJUS 14-16.

Nem tévedés a miskolci túra idén hivatalosan nem érintette Miskolcot. A találkozó már tizenharmadikán elkezdődött, de mi csak szombaton (14.) csatlakoztunk a programhoz, miután pénteken reggel még Krakkóban voltunk családi pihenésen, a modern autóval.

Pénteken reggel (13.) még Krakkóban ébredtünk, bepakoltuk a Renault-t, és elindultunk, irány Budapest. Az út eseménytelen volt, gyönyörű tájakon mentünk keresztül, igazi dugó csak Rózsahegynél volt. Otthon a ház „előtt” kaptam (két házzal arrébb) helyet, három forduló, és már fent is volt a csomag. (Majd átvittem a kocsit a parkolóházba itt tapasztaltam, hogy állnak a Renault helyén, kis veszekedés után beálltam a Merci másik oldalára, haza siettem, majd mostunk és bepakoltunk 10-11-re kész is lettünk, fekvés, alvás.)

Reggel egy körrel lementünk, és elindultunk Miskolcon át, így vagy egy órával rövidebb az út. Első megálló a Klauzál csarnok volt, reggeli, a következő egy osztrák benzinkút itt vettünk benzint, autópálya matricát. Ja és folyamatosan esett, de már mentünk is a sztrádára. Gyöngyösnél alig lehetett kilátni az esőfüggöny mögül (a Miskolciaknál mindig zuhog, vagy dög meleg van, esetleg mindkettő), az M30-on már egész jó idő volt. Miskolc szélén még megálltunk vásárolni valamit, a bevásárló központ felé a kocsi elkezdett zakatolni, mint egy rossz fűnyíró (jobb hátul) (lásd cím), majd ahogy jött, el is múlt, robogtunk is Aggtelek felé.

Aggtelekre a Cseppkő Hotelhez érkezve nem láttunk igazán sok autót, de a RAMME képviselői már ott voltak. Összeszedtük a cuccainkat, bevittük, családi szobát kaptunk. A végén csak ráraktam az első rendszámra a rally táblát, megjegyzem, nem könnyen. Természetesen esett, azért lesétáltunk a barlangig. Nézelődtünk, ettünk hájas tésztás szilvalekváros süteményt, a kölkök kézműveskedtek, majd elindultunk felfelé. Az ebéd jó volt. Megérkezéskor rossz hírekkel fogadtak, elmarad a lovas kocsizás és a villám csődület (zumba) is csak a szálló halljában lesz. Mire visszaértünk, elmúlt az eső, lesz lovas kocsizás huculokkal, és lesz zumba a barlang bejáratánál. Először a lovas kocsizás következett, körbe a barlang bejárata környékén. Amint a kocsiról leszálltunk, kezdődött a zumba, Márti rám hagyva mindent elment, mondván, majd ő lejáratja magát a közös ugri-bugrin engem senki nem kérdezett le akarom-e járatni magam. Délután még lementünk sétálni a faluba, esküvőt is láttunk. Vissza és fürdés, ez akkoriban nálunk sarkallatos kérdés volt, miután vagy három hete nem volt otthon gázunk, és ahol lehet, ott fürödtünk.

Vacsorára összeállt a mezőny, a Kecsói 108-as, Laky család, Kincses Andor, a Salacz Csapat, a 107-es márkatársak Biáról, egy szép Rover, az 500-as BMW-s család Miskolcról, Kenyeres család mindkét 170-sel, 403-as Peugeot és még egy páran. A vacsi is ehető volt a Tünde szerint családias rendezvényen.

Másnap reggel aránylag korán kelés, reggeli, mert indul a túra a dobsinai jégbarlangba. Elindultunk Szlovákia és a barlang felé, egy ideig konvojban, utána előzgetve, egyesével. Az út eseménytelen volt, viszont csodálatos tájakon mentünk keresztül. A barlang alatti parkolóba negyediknek értünk oda, készülődés, pakolás, majd indulás a barlang bejáratához. Itt gyalog majd 130 méter szintkülönbséget kellett áthidalni, le a kalappal a kicsik előtt, végigmentek. Majd egy órával a tervezett előtt értünk a bejárathoz, a szervezők elintézték, hogy egy korábbi csoporttal menjünk be. Közben népviseletbe öltözött helyi hölgyek „volk” műsorát csodálhattuk, erre mintegy válaszul a hátunk mögött megszólalt egy férfi dalárda is (nekem a mai napig meggyőződésem, hogy minket csúfoltak, bár lehet, hogy üldözési mániám van manapság). Bementünk a barlangba, érdekes volt. A gyerekeknek tetszett a rengeteg jég. Barlangból ki, irány lefelé a parkolóba, a kicsik ezt is bírták, mint már mondtam, minden tiszteletem az övék. A lenti bazárban KICSI SZÍVEM beleszeretett egy bárányba, hát megvettük (Manapság leginkább Léna kényezteti, ha megkaparintja.). Beültünk a kocsiba és irány Betlér. (Nem is mondtam, a reggeli után minden csapatot egy kis kosár várt kakaós csigával, ezt a parkolóban fogyasztottuk el érkezéskor.) Mire megérkeztünk Betlérbe, esett az eső.

Ebéd ott volt ahol tavaly, nem volt rossz a gömöri gombóc, sokkal jobb volt, mint majd tíz évvel ezelőtt Jósvafőn. Esett, a park béli séta kilőve, a kastélyt tavaly láttuk belülről, tehát ez sem az igazi, irány „haza”. A hotelben teljes generál, hajmosás mindenkinek.

A vacsora jó volt, kaptunk plakettet és puzzle-t, illetve nyertünk a tombolán egy kávés dobozt. A gyerekek mániája (nem csak a mieinké, hanem a többié is) a bowlig lett, nem is lehetett miattuk játszani. Az este legaranyosabb jelenete az volt, amikor Dudi berohant félig felhúzott gatyával a nagyterembe, hogy kakilás közben sötét lett, ezzel némi derültséget okozva. Kikísértem, és megvártam, kiderült, időkapcsolós a WC. Némi beszélgetés, majd gyerek hajsza, és mentünk aludni.

Reggel kelés, reggeli szintén egész jó, majd busszal indulás a Vöröstói barlang bejárathoz. Innen egy másfél órás túra vezetett Jósvafőig, ez a barlang is szép volt, és ezt is végig csinálták a kicsik. A kijáratnál vettünk a gyerekeknek huculos pólót (A hucul lovas pólók azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, sajnos hamarosan kinőtté válnak, direkt nagyokat vettünk, na, akkor jön a katasztrófa…), majd fel a buszra, és indulás vissza. A szállodánál bepakoltunk, majd ebéd. Búcsúzás és indulás haza. Hazafelé megálltunk Miskolcon a temetőnél, Márti nagyszüleinél. Egy dugót és a visszatérő traktor hangot leszámítva jól telt az út.

Mint mindig, mióta leszoktak a Miskolciak a versenyzésről, jó volt a rendezvény, mert csak a túráról szólt, és nem kellett versenyezni, és ez jó.