Járművek

  • Egy 850-es, én, és egy mózeskosár 1256

    2014. március 29. (szombat)

    Nagyon szeretem a Fiat 850-est. Ebben utaztam életemben először, aztán tettem ezt még úgy két éves koromig, mikor is a kis helyes olaszt egy kevésbé kerekded, hangos kétüteműre cserélték a szüleim. Gyerekülés nem lévén, jobbára mózeskosárban „szállítottak” a hátsó ülésen. Mai szemmel, három gyerek anyukájaként meglehetősen bizarrnak tűnik, de túléltem. Ha 850-est látok, muszáj megnéznem közelebbről, mintha csak arra várnék, hogy az agyam mélyéről talán előtűnik néhány csecsemőkori emlék-foszlány.

    A kis 850-est 1964 és 1973 között gyártotta a Fiat, mint a Fiat 600-as továbbfejlesztett változatát. Kapható volt normál, illetve szuper verzióban, az előbbit 34 lóerős, míg az utóbbit 37 lóerős motorral szerelték fel. Ugyan technikailag túl sok újítást nem tartalmazott, mégis népszerű volt a nagy, kerek „szemeinek”, és a rövid hátuljának köszönhetően, amibe a motort helyezték. 1968-ban megjelent a sedan újragondolt változata, a Fiat 850 Special. Ez már 47 lóerővel büszkélkedhetett. Létezett még Familiare, Coupé és Spider változata is. A Familiare-t sokan a Multipla elődjének tekintik, 7 utas fért el benne három sorban, leginkább gyerekek-felnőttek vegyesen, mivel hét felnőtt számára azért szűkös volt. A Coupé-t a Geneva Motor Show-n mutatták be 1965-ben, maximális sebessége 135 km/h volt. A sportos Spider változat a leírás szerint akár 145 km/h-s sebességbe is belendülhetett, ami meglehetősen ijesztőnek tűnik, ha belegondolunk, hogy az autó saját tömege mindössze 670 kg. 1968-tól a két sport modell 52 lóerős motort kapott, elnevezésüket a Fiat Sport Coupé-ra, illetve Sport Spider-re változtatta. Az négy modellből összesen közel 2.3 millió autót adtak el világszerte. Később újraéledt az autó Spanyolországban Seat 850 néven, de csak néhány évre.

    1967-ben a Road & Track a következőket írta a 850-esről: „egyike a legszemrevalóbb, legkiegyensúlyozottabb design-oknak, amiket kis autón valaha is láthattunk.”

    Tavaly, a szocialista járművek május elsejei seregszemléjén szerencsém volt gyönyörködni a kis Fiat-ban . A tulajdonos, Bonomi Ákos büszkén mutatta meg nekem az akkor 40 éves autóját.

    A kocsi 1993 óta van nálam, a motor 2000-ben került felújításra. A lakatos munkát karosszérialakatos végezte, a fényezést pedig én csináltam. Az eredeti színét másodszorra sikerült eltalálni. – meséli Ákos.

    Hobbiautó, vagy napi használatú?

    Hobbiautó, a Klasszikus Olasz Autók Klubja által szervezett rendezvényekre szoktam vele leginkább eljárni. Nagyon szeretem a túrákat, minden nyáron elmegyünk Gyulára, Rajkán is szokott lenni találkozó. Jártunk már Bakonybélben, Herenden és a Mátrában is, többször.

    Milyen különlegességei vannak, amiket esetleg más Fiat-okon nem lehet látni?

    Leginkább abban tér el a többitől, hogy ennek balra forog a motorja, míg azoknak jobbra. Van benne néhány dolog, ami utólag került bele, egyedi a rádió boksz, utólagos a fordulatszám mérő, az óra és a kis hőmérő.

    Kipróbálta már, hogy mennyi lehet a végsebessége?

    Valahol 140 km/h körül kellene lennie, elvileg. Egyszer próbáltam elérni az M7-esen, de kezdett elemelkedni az úttól, úgyhogy hamar visszavettem a tempóból.

    Hány 850-es futhat még az utakon?

    Mikor a klub megalakult 2004-2005-ben, akkor még úgy 5000 futott. Tavalyra a forgalomban lévő autók száma körülbelül 500 darabra csökkent.

    Volt a családban az Öné előtt ilyen autó?

    Az egyik rokonunknak volt, azzal vitte a szüleimet az esküvőjükre. Mikor nekem megtetszett, a család lebeszélt róla, hogy rozsdásodik, meg vízkövesedik a hűtője. Skoda mikrobuszokat is nézegettem, de ez annyira megfogott, hogy végül rá esett a választás.

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy & Kapus, web

    lapozzon vissza