Élménybeszámolók

  • A SZOCIALISTA JÁRMŰIPAR GYÖNGYSZEMEINEK XVI. SEREGSZEMLÉJE 1547

    2013. december 1. (vasárnap)

    BUDAPEST KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM, PARKOLÓ 2013. MÁJUS 1.

    Ismét egy rendezvény, melyet éveken keresztül kívülről csodáltam, bámultam a keleti csodákat, és nosztalgiáztam, hisz ahhoz a nemzedékhez tartozom, mely még ezek között a kocsik között nőtt fel. Több közülük vágyálom is, hisz ki ne szeretné a Felicia kabrió báját, egy Volga eleganciáját, a „púpos” Wartburg vonalait, ezt tetézik még az emlékek is, hiszen én szerettem a Zastava 750-emet, ahogy a Daciámat is, nem is beszélve első új autómról, egy Skoda Favoritról.

    Na de térjünk vissza a jelenbe, elindultunk Mercivel a keleti autóipar gyöngyszemei közé (Mindig is mondtam Mártinak, hogy kellene venni valami keletit. Mint az előzőekben felvázoltam, több esélyes is lenne, de a fentieken kívül még szóba jöhetne vagy tucatnyi kocsi.). A rendezvényt szervező Traburg Klub elnök asszonyával jó előre tisztáztam, hogy mi „nyugatról” jönnénk, és riportokat is készítenénk. Nagyon kedvesen invitált, és biztosított, itt nem harcol a béketábor a rothadó kapitalizmussal, megnyugodtam. Indult az immár szokásos rutin gyerekekkel, csomagokkal, illetve a hónom alatt egy gyereküléssel. Irány a Kertész utcai parkolóház, itt bepakolás, majd indulás. A liget felé vettem az irányt, bár vészesen közeledett a tíz óra, mely Tünde (az elnök asszony) szerint a legrosszabb időszak kezdete a sokéves tapasztalat alapján. Hál’ Istennek könnyen bejutottunk, leszurkoltunk 1000 forintot, ezzel a Nosztalgia Autó és Motor Klub Magyarország Egyesület „Május 1 Klub” szekciójának tagjaivá váltunk. Még valahol a parkoló elején leálltunk, hogy biztosan legyen helyünk. Mint kiderült, mehettünk volna beljebb is, valahogy ez is kissé levegősebb volt, mint annak idején. Kiszálltunk, elindultunk, nézelődtünk, elsétáltunk a végéig, itt szétváltunk, Márti elment riportokat készíteni lapunk számára. Én vittem a fiúkat sétálgatni. A magángyűjtőkön kívül láthattunk még autókat (Robur, Volga, Latvija) a Mentő Múzeum gyűjteményéből, és a díjakat is Győrffy Pál, ahogy itt emlegették, a táncos lábú szóvivő adta át. Mert díjak is voltak, természetesen szépségverseny díjak, mert egy seregszemlén ez dukál. Sétáltam a fiúkkal fel és le, útközben találkoztunk, beszélgettünk sok ismerőssel. A fiúk beültek egy 108-asba, a tulaja meg velem haverkodott, mintha régi ismerősök lennénk, hiába, Mercisek Keleten : ). Dél körül járt az idő, és kezdődött a már fent említett díjak kiosztását szolgáló ünnepség. Mindenki eltűnt a kocsik körül, majd a díjkiosztás után elkezdtek haza szállingózni. Sétálgattam még egy kicsit, immár egyedül, a család bevette magát a liget majálisi forgatagába.

    Mikor a fél parkoló már üres volt, összeszedtem a családot és elindultunk haza. Még mindig szépek ezek az autók, és én még mindig szeretem őket, egyszer úgyis beszerzek egy „keletit"...

    Kapus Krisztián

    Fotó:Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza