Élménybeszámolók

  • IV. PÁZMÁNDI VETERÁN AUTÓ-, MOTOROS TALÁLKOZÓ PÁZMÁND-PÁZMÁNDFALU TÚRA 1423

    2014. március 5. (szerda)

    2013. JÚLIUS 13. EGY TÉVEDÉS VÍGJÁTÉKA

    A Pázmándi Nosztalgia Jármű Egyesület szervezi ezt a túrát. Az eddigi években a tó megkerülése volt a program. Hogy kényelmes legyen, már pénteken lement a család Velencére.

    Szombaton hétkor keltünk, öltözés, készülődés, indulás Verebre mert innen indul a Pázmándi túra (mint megtudtam, a Pázmándi focipályát feltúrták). Megérkeztünk Verebre (szó szoros értelmében a mezőn keresztül), itt az útszélére állított terelő emberek majdnem elengedtek bennünket, mondván, túl újnak tűnt az autó. Na, mindegy, megérkeztünk. Lakyék Kharmann Ghiaja már itt volt, és rajtuk kívül még pár ismerős autó (a Szekeres család gyönyörű 170-se, a rendőr Moszkvics Szolnokról, BMW 700 Halasról). Reggelire káposztás tekertet kaptunk, nekem nagyon ízlett, ez lényegében egy kelt tészta tekercs káposztával töltve. Evés, majd program ismertetés, beszéd a helyi Polgármester asszonytól. A legérdekesebb momentum, az volt mikor a helyi pap felszentelte az autókat és utasaikat, ő egyébként végig velünk is jött, motorral.

    Elindultunk az első etapra, ami Csákvárig tartott, ahol a helyi önkéntes tűzoltóság évfordulós ünnepségén jelent meg a díszes mezőny. Itt vásári forgatag várt bennünket, édesség, üdítő, gyenge minőségű műanyag játékok, és mindezt egy sátorban lehetett kapni. Ezen kívül a focipályán volt még több tűzoltó autó és tűzoltó, az egyik lánglovagra Áron fiam egy kicsit rá is szállt, aminek eredményeként fiaink irányíthatták a darut. Meglehetős hosszú pihenő után tovább autóztunk Oroszlány felé. A településről kifelé ahogy befelé is,egy tűzoltó autó vezetett bennünket.

    Oroszlány elején ismét beállt elénk egy tűzoltó autó és végig a mezőny előtt haladt, keresztül az egész városon, hogy utána bevezessen minket a főtérre, ahol szépen beálltunk a parkolóba. Megkaptuk a tesztlapokat, amit legjobb tudásunk szerint kitöltöttünk, majd Márti csinált egy riportot a kék Wartburg tulajával (2013. decemberi szám), a polgármester itt is beszédet mondott, majd nagy hirtelen elindultuk, irány Kisbér.

    Kisbéren először megnéztük a mini Magyarországot, itt makettban láthatóak az ország nevezetes épületei (Parlament, Esztergomi bazilika, fertődi kastély stb.), majd vissza a Királyi Lovas udvarba, itt is nézelődtünk, utána irány az ebéd, mely egész jó volt. De itt jött a meglepetés (nem éppen kellemes) a túra nem Pázmándon, hanem Pázmándfaluban ér végett, és ez Kisbértől még nyugatabbra van Győr mellett. Másoknál is most esett le, többen itt döntöttek úgy, hogy inkább Pest felé veszik az irányt és nem Velencére mennek vissza. Elindultuk.

    Akkor vált egyértelművé, hogy nagyon messze vagyunk, amikor jobbra feltűnt a Pannonhalmi apátság összetéveszthetetlen épülete (a Mini Magyarországban is ott volt). Mikor a navigátorba beütöttem Velencét, 101 kilométert adott ki. Elhatároztuk, a falu napon nem maradunk sokáig, épp hogy csak beszéltünk még egy kicsit. Volt autós társ, akinek itt esett le, hogy nem a Velencei tó közelében vagyunk. Az eredményhirdetést, illetve a vacsorát meg sem várva elindultunk, ez volt a hiba. Éppen kiértünk a faluból, mikor csörögött a telefonom Laky Erika hívott. Nyertünk a tesztben, vissza a falunapra, végén csak a színpad mellett kaptuk meg jutalmunkat. Két éjszakára, két fő részére szóló meghívást nyertünk a Manó Vendégházba (Itt lakhattunk volna egyébként a túra ideje alatt is, mert a szervező felajánlotta, de mire észbe kaptam már betelt.).

    Visszaindultunk a tóhoz, Kisbérig követve az ide vezető utat, onnan a rövidebb úton vissza a szálláshelyünkre, Velencére

    A túra kellemes volt, szép helyeken autóztunk, ha nincs a meglepetés és előre készülünk a két Pázmándra, egyértelműen pozitív, nagyon pozitív élmény lett volna. A hangulat Esztergomra emlékeztetett, jó volt. Remélem, jövőre tavat kerülnek, mert akkor ott leszünk ismét…

    Márti:

    A pázmándi túra számomra kellemesen indult, szépen sütött a Nap, a szervezők isteni káposztás süteménnyel kínáltak. Kisbéren nagyon tetszett a Mini Magyarország, illetve az oda vezető séta. Szívesen bementem volna az egykori lovardába is, de teljesen kihalt volt, minden ajtaja gondosan lezárva. Útközben végig irigyeltem a pázmándi papot /a Merciben meg lehetett főni/, aki egy kényelmesnek tűnő, szép, új motoron vett részt a túrán. Az ő fantáziáját valószínűleg a szervezők Skoda Felícia Cabrio-ja mozgatta meg; Kisbéren, a lovarda patinás épülete előtt kölcsön is kérte néhány körre. Atöbbiek viccelődve menekültek előle.

    Az ebéd nagyon finom volt, jól is esett, csak a „Pázmánd nem ugyanaz, mint Pázmándfalu” felismerés rontott a nyugodt, tereferélős étkezésen kissé. A nyereményünket sajnos nem tudtuk kihasználni, a tavalyi nyarunk akkorra már be volt táblázva, az ideire pedig a nyeremény már nem érvényes. Azért persze köszönjük, az is jó érzés, hogy egyáltalán nyertünk. Hálás köszönet illeti -többek részéről- a műszakilag nálunk jelentősen nagyobb szaktudással rendelkező Laky Sándor barátunkat.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    lapozzon vissza