Portrék

  • TATABÁNYAI BOGÁR KLUB 1524

    2013. május 23. (csütörtök)

    „BARÁTOK A BOGÁRBAN”

    Április 6.-án a tavaszi rajzáson sétálgattam, nézelődtem, fotóztam a beszámolóhoz, Márti interjúkat készített, dolgoztunk mindketten. Nézelődés közben vettem észre egy szórólapozó csoportot, váltottam néhány szót az egyik hölggyel, de Ő továbbküldött egy padlizsán színű 1303-as felé, itt találkoztam Izsáki Sándorral (TBK-001), a Tatabányai Bogár Klub vezetőjével.

    A TBK vezetője már első bogara megvásárlása évében elindult Dudu-val és a gyerekekkel találkozókra. Első találkozóján, Balatonkenesén belekóstolt a találkozók bogaras érzésébe és nagyon tetszett neki, ez 1995-ben történt. Ezenközben megismerkedett, összebarátkozott a Tatabányán illetve a környékén élő bogarasokkal, és megfogalmazódott bennük az ötlet, hogy legyen saját találkozójuk, arrafelé még úgysem volt. A gondolatot tett követte, és az első találkozón a Centrum néven ismert parkolóban 55 bogaras jött össze. A következő évben már a T-Boy autósmozi adott helyet a találkozónak, innen számolják az Ő szavaival élve „az igazi Tatabányai Talik” sorát.

    Nem működünk egyesületként, tizenkilenc éve alakultunk baráti társaságként, ahogy szokták mondani : alulról jövő kezdeményezésként, nem tartottuk szükségesnek hivatalos formába önteni. - Kezdi Sándor a klub bemutatását. - Önszerveződő baráti társaság vagyunk, jönnek újak, és mennek is el, mikor eladják a kocsit, de ők sokszor visszatérnek, mikor újra vásárolnak 10-15 állandó tagunk van. Tizenkilenc éve rendezünk találkozókat volt olyan év, mikor több mint 140 kocsi is eljött hozzánk. Ezek egy napos találkozók, és az autóról szólnak, vannak vetélkedők, ügyességi versenyek, melyek vonzzák a látogatókat. Gondolunk a gyerekekre is, szervezünk nekik rajzversenyeket, gipszbogár festést, kis vetélkedőket, de azért elsősorban a technikáról, és az ügyességi versenyekről szól a találkozó.

    Népszerűek a találkozók a gyorsulás szerelmeseinek körében is, a rendezvénynek helyszint adó autósmozi közelében található egy 2X2 sávos út, mely ideális helyszín ilyen célra.

    „Csak” bogarakat látnak szívesen, vagy jöhetnek egyéb autók gazdái is?

    Természetesen befogadunk másokat is, busz sajnos nincs a környéken, Typ-3-as is csak olyan, ami évek óta készül (mikor lesz kész egy hobby vagy veterán autó kérdem én-a szerk.), de jöhet a találkozóra bárki, akár vízhűtéses autókat is befogadunk. Volt olyan év, mikor a helyi Trabant Klubosok tértek be hozzánk és vettek részt a vetélkedőkön, versenyeken. Befogadó társaság vagyunk, akit érdekel az autó, vagy a találkozó feelingje, szívesen látjuk.

    A találkozókon kívül milyen klubélet folyik Tatabányán?

    Havonta van egy klubnapunk, megbeszéljük ügyes bajos dolgainkat. Ha valakinek segítségre van szüksége, annak segítünk, megoldjuk. A kirándulásukat, túrákat megbeszéljük. Amikor tudunk, csatlakozunk a TERKEBOG (Természet Kedvelő Bogarasokhoz) túráihoz, ez egy részben interneten szerveződő társaság. Lehetőleg együtt jelenünk meg a találkozókon, a tavaszi rajzáson, Balatonalmádiban a nyári találkozón, Gyomaendrődön, Sárváron és még sok helyütt. Amennyiben a tag igényli, élete nagy eseményein is részt veszünk Bogarastul. Volt, hogy egy tagtársunk esküvője időpontjára szerveztük a találkozót, és a felvonulás az esküvői menet része is volt egyben, fergeteges és felemelő érzés volt minden résztvevőnek.

    Mások rendezvényein is hajlandóak együtt részt venni?

    Betársulunk városi rendezvényekhez, volt, hogy ukrajnai árvízkárosult gyerekeket a városban és környékén megkocsikáztattuk, felvittük őket a Turulhoz, és megvendégeltük kis látogatóinkat. (A karitatív tevékenység sem áll messze ettől a bogaras társaságtól.)

    TBK-001 bogárszeretete –honlapja tanúsága szerint- gyermekkorából ered, ahogy írja, mindig is tetszett neki „a kocsi gömbölydedsége, bája, és az, hogy nem az éppen aktuális szélcsatorna-előírás határozza meg a kocsi alakját, a szélvédő dőlésszögét”. Az első bogarát 1995-ben vásárolta, egy 1972-es évjáratú 1200-es spar, azaz gazdaságos modellt. Elmondása szerint ez például abban nyilvánult meg, hogy nem volt a kocsiban üzemanyagszint mérő, de volt benne benzincsap, csakúgy, mint a jó öreg Trabiban (ez az övéből ki volt szerelve). Az első Bogarával való kapcsolatának végét rosszkezű szakik egyengették, mikor a kocsi felújítása közben nem végeztek igazán szép munkát és hamarosan újra kellett volna kezdeni az egész felújítást. Ez 2000.-ben történt, de nem kellett sokat várni, jött az új, a mostani. Az új jövevény egy ’74-es 1303, ívelt szélvédővel és puha műszerfallal, ahogy riportalanyom jellemezte. Öcsisajtot, mert ez a neve, 1600-as Typ2-ből származó motorral örökölte, de már a saját képére szabta újjak a felnik, gumik, fényszórók tetőkárpit stb..

    Az autó iránti szeretetét meg tudom érteni, hiszen sokban hasonlít „házi veteránunkra” a mi W123-unkra, még egyik sem a manapság majdnem minden autót uniformizáló szélcsatorna gyermeke, egyedi és megbízható, ahogy Sándor idézte az egykori német reklámot(mindkét típus): und läuft… und läuft… und läuft… (és megy…és megy…és megy…) .

    Úgy búcsúzom a kedves olvasótól, ahogy ő teszi a világhálón:

    „A lég hűtsön Téged kedVWes olVWasó!”

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza