Portrék

  • Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Veterán Autós-Motoros Klub /a járműveken innen és túl/ 1510

    2013. március 31. (vasárnap)

    Az elnök, Dr. Tornyi János szemével…

    Ez nem egy kötelezően választandó klub, a klubtagoknak egy bizonyos megtiszteltetés, hogy beléphetnek, valahol az angol klubokhoz hasonlóra gondolok én. Akik tényleg elhivatottak a klub alapszabálya, elképzelései iránt, azokat szeretnénk összefogni. – kezdi az egyesület bemutatását János.

    Tíz évvel ezelőtt alakultunk 10 fővel, most 36-an vagyunk, nem igazán szeretnénk nagy létszámú klubot, mert nem lehet összefogni. A veteránosok ismerik általában a környezetükben élő többi veteránost, aztán ha eljönnek egy találkozónkra vagy összejövetelünkre, kedvet kapnak, hogy jelentkezzenek.

    Sikeres találkozóitok vannak, hány éve is?

    Az ötödik volt 2012 tavaszán. Minden évben május utolsó hétvégéjén rendezzük meg. Egyre nehezebb a szponzoráció miatt, egyre kevesebb támogatási lehetőségünk van az önkormányzatoktól, vállalatoktól, az is felmerült már, hogy esetleg csak kétévente tudjuk megszervezni. Az a társadalmi munka is sok időt elvesz, amit a tagok fektetnek a találkozók szervezésébe, megvalósításába. Kicsit olyannak szeretném a találkozónkat, mint a Mille Miglia. Legyen különleges, limitált létszámú, amit még lehet kezelni. Jó megnézni a más klubokból érkezők járműveit, illetve együtt eltölteni ezt az élmény dús két napot. Szeretjük megmutatni a járműveinket, nem csak öncélúan alkotjuk meg őket, építjük fel, hanem a lehetőséget is keressük, hogy megmutassuk. Amikor egy találkozón vagy egy kiránduláson az emberek integetnek, az idősektől a kisgyerekekig, jó érzés visszaintegetni nekik.

    A 2012-es találkozó utolsó napján, a Tiszai Hajósok terén

    A 2012-es túra, díjátadó (Legfiatalabb résztvevő ölben )

    Maga a klub a Te ötleted volt?

    Azt gondolom, hogy atyja vagyok öcsémmel együtt a klub alapításnak. Egy Pannónia motoros kerti gépet csinált az öcsém, aki gépészmérnök, édesapámnak. A kerti gép túl nagyra sikeredett és nem működött úgy, ahogy kellett, így megmaradtak a Pannónia alkatrészei. Elkezdtem gondolkodni, hogy milyen jó lenne motorrá visszaépíteni. Gyerekkoromban volt egy P20-as Pannóniám, egy duplahengeres, sportváltozat, elkezdtem olyat vadászni. Darabokra szedve egy kosárban Szegeden megvettem, gyönyörűen megcsináltam, aztán innen jött az ötlet, hogy miért nem csinálunk egy klubot. Ebben segített a MAVAMSZ akkori főtitkára, Borse Károly úr, aki azt javasolta, hogy vegyem fel az egri csapattal a kapcsolatot, aztán ők is segítettek.

    Hogy fog neki a klub a találkozók szervezésének, ha a pénz már megvan?

    Lukács Alajos és neje, Edit nagyon sokat segítenek, rajtuk keresztül megy az összes szervezés. Kezdünk rutinosak lenni, a nyomtatás, a zászlók, a sátrak, a túrabejárás, az itiner gyártás… az ötödik alkalommal már könnyebben megy. Kitaláltuk a kastélytúrákat, a Szolnok környéki romos, vagy már felújított kastélyokat körbejártuk kirándulás címszóval, és sok olyan helyre eljutottunk, ami nekünk is meglepetés volt.

    …és a tagok szemével

    Lukács Alajos elnökségi tag, és neje, Lukács Edit, az egyesület titkára

    Alajos: Havonta egy gyűlést tartunk, ott beszéljük meg mindig az aktuális dolgokat. A nagy feladat minden évben a veteránjármű találkozó megszervezése. Nálunk futnak össze a szálak, Edit fogadja napközben a telefonhívásokat, jelentkezéseket, ő a pénztáros, a szálláshelyek biztosítása is hozzánk tartozik. – meséli Alajos.

    Már januárban el szoktuk kezdeni a májusi túrához a szervezkedést, ilyenkor kezdjük el keresni a lehetséges helyszíneket. Ha találunk egy nekünk tetsző helyet, akkor felvesszük a kapcsolatot a tulajdonossal, üzemeltetővel. Minden alkalommal szoktuk javasolni, hogy nyugodtan szervezzenek ránk, arra a kb. 2 órára, amíg a járművek az adott településen tartózkodnak. Egyik évben például Mezőtúron egy iskola udvarára szerveztük az ebédet, és az ottani szervezők annyira ránk szerveztek, hogy az egészből egyből egy nagy majális kerekedett. Jöttek a helyi motorosok és a város lakossága is.

    Hintózás Tiszakécskén, 2012-es túra

    Tiszakürti Arborétumban, 2012-es túra

    Milyen jellegű feladatokkal várjátok a túrázókat, versenyzőket?

    Alajos: Az én ötletem volt a lengőtekének és a motorkerékpár külső gumijának az ötvözése. A lengőteke bábúit lerakjuk úgy, ahogy kell, és bizonyos távolságból a külső gumiköpennyel kell tarolni. Jól szórakoztak vele a versenyzők, főleg, ha a gumi úgy gurult el a bábúk közt, hogy egyet sem tarolt.

    Edit: Az én egyik „találmányom” az volt, mikor az újszászi kastély képét kellett puzzle-szerűen összerakni egy percen belül. Egy versenyző párosnak sikerült, azt hiszem, pont nektek.

    A puzzle-feladatra várva, 2011-es túra

    Mi tart össze titeket? Ennyire hasonló lelkületűek a megyében a veteránosok?

    Alajos: A 40 tagnak 50 féle szakmája van, meg ugyanennyi féle érdeklődési köre. Egyébként azon túlmenően, hogy klubtagok vagyunk, más téren is tartjuk egymással a kapcsolatot. Áronék ügyvédek, a cégem ügyeit ők intézik, János szülész-nőgyógyász, az unokáink nála születtek. A klubból majdnem mindenkinek én rakom rendbe a kazánjait. Bárkinek bármire szüksége van, ha tudunk, segítünk egymásnak.

    Mennyire motivál a találkozók sikeressége?

    Alajos: Első alkalommal klubon belül túráztunk, és ez annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, hívunk vendégeket is. Az első országosan meghirdetett túra után mindenhonnan csak dicséretet kaptunk, az villanyozott fel bennünket, hogy ha lehet, akkor évente megrendezzük a túrát. Igyekszünk minden évben jobbat és még jobbat szervezni, de legalábbis nem rosszabbat, mint az előző évi volt.

    Néptáncosok a 2011-es találkozó utolsó estéjén

    A saját versenyeteken nem indultok, talán a szervezéssel járó munka nem is engedné. Vannak otthon veterános díjaitok?

    Alajos: Volt egy Pannóniám, egy 1960-as TLF, azzal Cegléden nyertem egy szépség-díjat.

    Milyen veterán járművetek van jelenleg?

    Alajos: Van egy Csepel dobozos teherautónk, elsősegélynyújtó, illetve kórház autó, 1970-es. A honvédségnél tartalékban volt, 1800 km van benne. A festése tönkrement, azt kell helyrehozni, motorikusan rendben van, időt kéne rá fordítani. Én ilyet hajtottam a honvédségnél annak idején, nagyon szeretem. Az első autóm pedig egy nagykerekű púpos Wartburg volt, arra is vágyom. A kocka Wartburg a nagyon rossz utódja, lebutították, elrontották. Annak idején az enyém a 15 colos kerekeivel nagyon stabil kocsi volt.

    Edit: A nagykerekű Wartburg volt az autója, mikor összeházasodtunk. Akkor még nem tudtuk, hogy később ilyen veterán-szerelmesek leszünk, így 1985-86 körül eladtuk. Már öreg kocsi volt, szerettünk volna újabbat, most meg hiányzik. Manapság 800 ezer - egy millió körül van az ára, akkoriban meg eladtuk 17 ezer forintért. Vettünk helyette egy 1300-as Dacia-t.

    Kedveli még valaki a veterán járműveket a családban?

    Alajos: Múltkor arrébb álltam az autóval az udvaron, az unokák négy évesek lesznek, persze mindkettő be akart ülni. A lány, Lívia élvezte, hogy megyünk, de Levente kikéredzkedett, neki túl hangos volt. Két évesek voltak, még alig tudtak beszélni, de már mondták, hogy „Csepel teherautó, ott van az udvaron a Papának”.

    Felszerelés is van/lesz majd a kötöző kocsiban?

    Alajos: Minden benne van most is, a tubus klorocidtól kezdve a kacsáig, vérnyomásmérő, sebkötözők, műtőasztal… etc.

    Hogy lehet egy ilyenre szert tenni?

    Alajos: Nyíregyházáról hoztam, ott van egy telep, a tulajdonosa felvásárolta ezeket a honvédségtől kiselejtezett járműveket. Elmentem a telepre, aztán mondtam a tulajdonosnak, engedje meg, hogy pár órát sétálgassak. Százával vannak ott ilyen autók. A tulajdonos is ezt az autót ajánlotta már az elején, és végül én is ezt választottam. Szerintem egy jó autó, kár, hogy nincs elég időm rá. Valakinek nagyon meg kellene ígérnem, hogy egy éven belül kész lesz, esetleg írd is be ezt a cikkbe, hogy ehhez tartanom kelljen magam.

    Mikor hazahoztam, még tettem egy kört a ház körül, mielőtt beálltam volna vele az udvarra. A szomszédokat kirázta a hideg, nem értették, hogy kerül ide ez a háborús jármű, mindenki kijött.

    Nem riasztó látni ezeket az eszközöket benne?

    Alajos: Editke azt mondja, takarítsam el az udvarról.

    Edit: Engem maga az autó zavar, a katonai jármű a háborúra emlékeztet, ez a teherautó meg kimondottan arra emlékeztet, innentől fogva én ezt nagyon nem szeretem, úgyhogy mindig kérem, hogy adja el.

    Nem vagytok olyan idősek, hogy háborút láthattatok volna.

    Edit: Igazából nem tudom megmondani, hogy miért utálom ennyire. Szeretnék egy olyat, amit lehet használni a mindennapokban is akár. Alajos azt tervezte, hogy átalakítjuk és majd ez lesz a lakóautónk, de mivel teherautó, városba be sem lehet menni vele, szerintem kempingbe sem engednének be.

    Sokkal jobb lenne egy kisbusz, főleg valami amerikai. Vagy egy kis Nissan.

    Alajos: Azért is lenne jó egy kisbusz, mert a lányunkkal, férjével és az unokákkal összesen hatan vagyunk, öt személyes kocsiba nem férünk be. Elsődlegesen én is amerikai modellekben gondolkodom. A V8-as motor hangja egy olyan gyönyört kelt az emberben - legalábbis bennem -, hogy nem nagyon hasonlítható semmihez, de egy 5 literes motor, az azért fogyaszt. Messzire nem lehet vele menni. Lejjebb adnám mondjuk v6-ig, most ilyeneket keresgélek is, de aztán lehet, hogy egy Barkas lesz belőle, vagy valami hasonló.

    Dr. Csáthy Márta

    lapozzon vissza