Járművek

  • Zsóka és a szerelemből épült oldtimer 1378

    2015. június 24. (szerda)

    /Avagy egy szerencsés, karitatív hölgy története, aki 33 év házasság után Volvo-t kapott. Nem is akármilyet./

    Ez egy 1962-ben gyártott PV 544-es Volvo. Férjemtől kaptam a 33. házassági évfordulónkra, 10 hónapon keresztül dolgozott rajta. Úgy kezdte, hogy megkérdezte, tetszik-e nekem ez a típus. Akkor még nem is sejtettem, hogy egy idő múlva meg is vásárolják Svédországban, majd hazahozza a fiam. Azt mondják, hogy a svédek nehezen adnak el autót külföldre, szerencsére ez egy török úriemberé volt. - meséli büszkén Varga Zsóka.

    Hány lehet belőle az országban?

    Tudtommal három van, Egerben egy fogorvosé egy piros színű, egy kék pedig Kecskeméten található. Persze lehet, hogy van még olyan, ami épp készül valahol, és nincs még rendszáma.

    Milyen érzés házassági évfordulóra egy autót, ráadásul egy ilyen különleges autót kapni?

    Nagyon szeretem ezt a kocsit. A férjem autószerelő, szívvel-lélekkel készítette el nekem, már ez az érzelmi része is nagyon megható. Az összes szabadidejét erre áldozta, és olyan természetesen adta át, mintha egy csokor virágot adott volna. Akadt a restaurálás során néhány olyan probléma, amivel meg kellett küzdenie, adott esetben célszerszámot is rendelni kellett hozzá.

    Mit szólnak hozzá az emberek az úton?

    Nekem nagyon tetszik, van egyénisége. Mindenki szereti, van egy különleges bája, elölről úgy néz ki, mint egy kisteherautó, hátulról meg mint egy Volkswagen. Sokan integetnek, ráadásul gyakran korhű ruhát is veszek fel, van most is benne egy kis régi retikül, egy régi mentődoboz. Szeretnénk megőrizni valamit a múltból.

    Mit kellett a külsején felújítani?

    Mindent leszedett róla a férjem, amit csak le lehetett, csak egy váz maradt belőle. Minden egyes csavart nikkeleztetett, minden alkatrészt a neki megfelelő módon, rézzel vagy ónnal bevont. Sokat kellett foglalkoznia a fényezés előkészítésével, mert az egész kocsi nagyon gömbölyded formájú.

    Viszonylag ritkán látok a veterán kocsit vezetők közt nőket. Nem macerás egy oldtimer Volvo-t vezetni?

    Gyerekkoromban mindig volt autónk, és ezek régi autók voltak. Lehet, hogy már a párválasztást is motiválta nálam az autók szeretete. Szeretek vezetni, szeretem az öreg autók szépségét, báját. Boldogan vezetem, autópályán is. Kezdetben kicsit furcsa volt vezetni, de már nem okoz problémát, a munkahelyemre is ezzel járok, szerencsére védett parkoló van. Én segítő szakmában dolgozom, karitatív lélek vagyok. Idősek otthonában vagyok mentálhigiénés munkatárs. Van a germán mitológiában egy szereplő, Persival, aki hattyú segítségével közlekedik, hogy gyorsabban odaérjen mindenhová és gyorsabban segítséget nyújthasson. A férjem ötlete alapján Hattyúnak neveztük el a kocsit, ezzel „szállhatok” segítőkészen a rászorulókhoz.

    Zsóka, a lánya és a Volvo

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza