Járművek

  • Bájos, eredeti, szeretnivaló. Egyszóval: Bogár. 1725

    2013. december 31. (kedd)

    Idén májusban ellátogattunk a bogarasok Tavaszi Rajzására, amit -az időjárás meglehetősen hűvös és szeles voltára való tekintettel- inkább téli rajzásnak lehetett nevezni. Ennek ellenére sok autó összegyűlt, nem csak Bogarak, egyéb veterán Volkswagenek is. Mikor először körülnéztem, rögtön megtetszett egy régebbi, kék Bogár. Akárhányszor jártam körbe a parkolóban, mindig ez az autó fogott meg leginkább. Tulajdonosával, Kövesi Zoltánnal beszélgettem autójáról, illetve a Bogarak mosolyt fakasztó, örök varázsáról.

    Ez egy 1956-os autó, Tabányi Mihály tangó harmonikásé volt eredetileg.- meséli Zoltán. Miután tőle elkerült, hányatott volt a sorsa, eléggé összetört, majd egy bogaras elkezdte felújítani, de valamiért beleunt, tőle vásároltam 2002-ben. 6-8 éven át készült, végül Szepes Gábor, a Bogár Klub elnöke fejezte be a restaurálását, akkoriban még foglalkozott ilyennel. Gyári színű, a kárpitja is eredeti német, kintről rendeltük.

    Ebből a fajtából viszonylag sokat gyártottak, az elődje a perec ablakos Bogár volt, ez ovál ablakos, ez után jöttek a kis ablakosok meg a nagy ablakosok, jól végig lehet követni. Van egy másik Bogaram is, egy fiatal, abban nagyobb motor van, ez csak 30 lóerős, nem egy paripa. A másik, a piros száz lóerős körül van, erősített futóművel, leültetve, az inkább megfelel mindennapi autózáshoz. Egyébként a következő autó, amit szeretnék, egy 911-es Porsche.

    Azok közül a Bogarak közül, amik most itt vannak, a legtöbb fiatalabb, mint ez.

    Kevés most az ilyen öreg Bogár, pedig van az országban 6-8 ilyen autó, de most valamiért nem hozták ki őket a tulajdonosaik.

    A külsejét volt nehezebb felújítani vagy a belsejét?

    A Bogarat azért nagyon nehéz kasztnizni, mert mindene gömbölyű, ez ráadásul egy törött autó volt, elképzelhető, hogy a tetején is állt. Amikor én vettem, már kikasztnizták a kocsit, lefényezték, elkezdték összerakni, aztán kiderült, hogy bele sem lehet rakni a motort, mert nem fér bele, sok mindent kezdhettek elölről.

    Azon kívül, hogy elég korai évjáratú a kocsi, van egyéb különlegessége?

    Gyárilag Spar kivitelű volt, ami viszonylag ritka, szegényebb a felszereltsége, mint egy normális Bogáré. Például a hamutartónak, a hangszóró rácsnak króm keretesnek kéne lennie. Kívülről azonban Deluxe kivitelű, nekem külsőre a Spar autók nem igazán tetszenek, mert azokon nincsenek díszlécek. Úgy szerintem nem adja ki a Bogár a formáját. Az elődjének, a perecnek még teljesen kétfelé osztották a műszerfalát, ennél a változatnál a kilométeróra elkerült középről inkább a vezető elé. Innentől kezdve már inkább a kapcsolók vándoroltak, feljebb kerültek, illetve a műszerfal kapott egy puhább, szivacsos bevonatot.

    Virágváza azért ebbe is jutott, Spar-belső ide vagy oda.

    Ez extraként rendelhető volt régen, elég sokan rendelték is, mert egy kis vidám dolog. Rajzáskor mindig bele szoktam rakni egy szál virágot, de olyan hideg van, hogy nem találtam semmit a kertben.

    Nagyon összetartóak a bogarasok. Sokan vannak itt a zord idő ellenére.

    Elég sok a bogaras rendezvény, sokszor egybe is esnek, van hol találkozni. Ez azért is jó, mert az ember tud válogatni, egy nyáron 15-20 rendezvény is van akár. Van olyan, ami inkább az autókról szól, és olyan is, ami inkább a közösségről. Főleg találkozókra, illetve oldtimer rally rendezvényekre járunk a családdal. Két gyerekünk van, egy egyéves és egy négyéves kislány. Nagyon szeretik a „Dudu kocsit".

    Nyáron, gondolom, gyakran kinyitják a tetejét.

    Most is kinyithatjuk!

    Huh, azért ez egy nem mindennapi feeling… Egyébként miért választott pont egy Bogarat 2002-ben? Nekem ez a nyitható tető és a szeretnivaló forma már önmagában elég indoknak tűnik…

    Teljesen véletlenül lettem bogaras, az első autóm egy 1965-ös púpos Wartburg volt, már a kiskerekű. Azt el kellett adnom, aztán mikor megint megengedhettem magamnak, hogy autóm legyen, akkor öreg kocsit kerestem. Találtam egy gyönyörű, Nap sárga, 1961-es Bogarat. Azonnal beleszerettem, felhívtam az eladót, elmentem érte… Lehetett volna Opel is, és akkor most opeles lennék, vagy Merci, és akkor mercis. Szombathelyen vettem, aztán elindultam vele Siófokra, és ahogy mentem végig a városokon, mindenki mosolygott, integetett, a gyerekek mutogattak. Nagyon szeretem, hogy a Bogarakra mindenki mosolyog.

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza