Járművek

  • A Moller testvérek és Volkswagenjeik 1382

    2013. május 23. (csütörtök)

    Az autót a nagypapám vásárolta, ő volt az első tulajdonos. Vigyázott rá, garázsban tartotta mindig, de azért a felújításkor darabokra szedtem, és mindent kicseréltem, ami nem volt megfelelő. – meséli a tulajdonos, Moller Ferenc.

    Gyerekkorában utazott benne, gondolom.

    Hogyne, ezen tanultam vezetni is. Sokszor jött velem nagyapám is gyakorolni.

    Ilyen színű volt eredetileg is?

    Ez a gyári, eredeti színe, tengeri homok szín. Mikor újra fújtuk, leszedtük az ajtó kárpitot, ott még sértetlen volt a szín, fényes is, ahhoz kevertük.

    Mi a különlegessége ennek a típusnak?

    1.5-ös motorral készült, sima egy karburátoros, a későbbiekben már két karburátort raktak bele 1.6-os motorral. Még kicsi, kerek index van rajta, a 70-es években már a nagyobb indexszel gyártották, ez a kocsi ’66-os.

    Épp egy Bogár találkozón vagyunk, csak Volkswagen találkozókra járnak, vagy másra is?

    Mindenféle veterán találkozókra szeretünk járni, voltunk már például Egerben is 3 napos túrán.

    Mi lehet ennek az autónak az utódja?

    Megoszlanak a vélemények, valaki szerint a Golf, mások szerint a Passat.

    Szeretne még veterán autót?

    Talán jó lenne egy régebbi Bogár vagy egy T1-es busz, de tetszik a második világháborús Kübelwagen is.

    Van az autóban ú.n. „majrévas”. Mennyi a végsebessége?

    Hivatalosan 120 km/h. – mondja mosolyogva Ferenc.

    Ön szereli? Azt mondják, a Volkswagenek működése könnyen átlátható, letisztult.

    A kisebb dolgokat én magam is megoldom, de a nagyobbakat inkább szerelőre bízom. Apukám autószerelőnek tanult, úgyhogy azért magunk is újítottunk motort otthon.

    Milyen jó, hogy nagypapáról unokára így megmaradt ez a kocsi.

    Pedig felmerült, hogy kidobják, csak én láttam benne a veteránt anno. Gyerekkorom óta szeretem a régi kocsikat. Most, hogy kész lett, már mindenki örül, hogy nálunk maradt.

    Harmadik tulajdonosa vagyok a kocsinak. A szét- és összeszerelését mi magunk csináltuk, de a szakipari munkákat, lakatosmunkát, fényezést már szakemberek. Az autó eredetlig zöld volt, de karambolos volt és nem elég szépen csinálták meg, aztán átfújták bordóra. Gondolkodtam a zöldön, de végül piros lett belőle. – kezdi Moller Ferenc testvére, Moller Gábor.

    Belül milyen állapotban volt, mikor megvette?

    Nem volt rossz benne a kárpit, de már kopott volt, nem mutatott jól a frissen festett autóban, inkább raktunk bele újat.

    Régóta vágyott erre a kocsira?

    Az egész úgy indult, hogy „megdilizett” a tesóm. Szerettem volna mindig egy cabrio autót, és akkor jött a gondolat, hogy egy veterán cabrio-t kéne csinálni. A Kharman Ghia első látásra megfogott, és addig keresgéltem, amíg találtam egy jót.

    Három gyereke van, mindegyik ült már az autóban?

    A legkisebb még csak 9 hónapos, ő még nem ült benne, de a fiam most is itt van velünk. Egy éve készült el az autó, azóta leginkább saját kedvünkre kocsikázunk vele ide-oda, tavaly találkozón is voltunk Esztergomban.

    Dr. Csáthy Márta

    lapozzon vissza