Érdekességek a nagyvilágból

  • OLDTIMER SHOW 1263

    2013. november 11. (hétfő)

    2013. OKTÓBER 25.-27. BUDAPEST SYMA RENDEZVÉNY KÖZPONT

    Itt most az élménybeszámolónak lenne a helye a kiállításról, fénykép albummal, esetleg annak leírása, kiket kaptunk mikrofonvégre a rendezvényen.

    De ez most nem így lesz. Ennek egyszerűen az az oka, hogy nem mentünk ki. Nem mentünk ki, mert nem szeretünk olyan helyre járni, ahol semmibe vesznek, és ez jelen pillanatban ilyen hely.

    Még a VETRANLAP.HU indulásakor körbeküldtünk mindenfelé bemutatkozó e-mail-eket, többek között az Oldtimer Show szervezőinek is, ők azóta is küldik rendezvényeik plakátjait és a felszólítást, hogy népszerűsítsük az eseményt. Mi ennek mindig annak rendje és módja szerint eleget is tettünk, feltettük a programajánlóba, egy non-profit orgánum ennél többet nem tehet.

    Elismerem, meglehetősen későn, 2013. október 7.-én eszméltem és küldtem el egy e-mail-t a sajtó akkreditáció ügyében. Erre semmilyen választ nem kaptam, igaz, nem felelünk meg azon kritériumoknak, melyeket felsorolnak a honlapjukon, nem vagyunk a nemzetközi média része, és az ő fogalmaik szerint országos média sem. Ő szerintük valószínűleg egy himi-humi oldalacska vagyunk, amit pusztán azért üzemeltetünk, hogy hozzájuk ingyen bejussunk.

    Elárulom, nem, mi lelkesedésből csináljuk, mert szeretjük csinálni. Igaz, csak pár száz olvasónk van de értük érdemes, mert ŐK valószínűleg egy miskolci veterános társ által „szent örülteknek” (Én magam is ennek vallom magam, és szeretném, ha a többiek elfogadnának.) titulált társaságból kerülnek ki, és nem csak évente pár napra válnak veteránossá.

    Valóban bánt, hogy nem csak a lapot vették ezáltal semmibe, de engem, az embert sem tiszteltek annyira, hogy legalább egyetlen elutasító e-mailt elküldjenek. Lehet, hogy én túl nagyot álmodtam, hogy foglalkoznak majd velem, velünk ezzel az egy-két száz veteránossal, de a valóság bebizonyította, őket 100-200 „szent őrült” nem érdekli. Mi csak osszuk meg az ő reklámjukat, és buzdítsuk egymást a náluk való megjelenésre, maximum erre vagyunk jók, még egy rövid „nem kelletek” válaszra viszont már kevesek.

    Lehet, hogy nem mi vagyunk az elsők, akiknek valamilyen módón a lelkébe gázoltak, lehet, hogy nem is az utolsók, de ha még csak mi vagyunk is, ezen akkor is el kellene gondolkodni. Bár lehet, hogy őket mi nem érdekeljük, és ha ez így van, az szomorú, de ebben az esetben felveti a kérdést, akkor kik...?

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza