Élménybeszámolók

  • XXIX. MÁTRAI VETERÁNAUTÓ TALÁLKOZÓ 1478

    2015. február 26. (csütörtök)

    GYÖNGYÖS 2014. JÚNIUS 27-29. ÚJ VIDÉKEN, VETERÁNNAL, VIDÁMAN

    Már többen dicsérték nekünk a gyöngyösi találkozót, gondoltuk, megnézzük. Pénteken hat óra magasságában meg is érkeztünk Gyöngyösre.�Itt a parkolóban már volt néhány szépség például egy 622 Ikarus (Márti mikor fel akarta „udvarolni” Áront, mondta, imádja a gyerek a BKV-t. Mire mondták, ez MKV (Miskolci Közlekedési Vállalat)), egy Buick 1928-ból, egy Plymuth a ’30-as évekből, DKW kabrió 1939-ből, szlovák Aero, gyönyörű Bogár kabrió ’55-ből, de volt itt Bádog Böske is (ennek a két utóbbi autónak még lesz szerepe). A fiúk egyik kedvence, a rendőr Moszkvics is megjelent, de itt volt az az autó is, amit én idestova két éve csodálok (a 2012-es Csillagtúra óta) egy zöld W108-as kabrió, gyönyörű autó. A motoros mezőny sem szégyenkezhetett, ’26-os B.S.A., Sunbeam 1929-ből, és természetesen Csepelek, Pannoniák, Jawak, MZ-ek, orosz motorok, mindenféle csodák.

    Bementem, regisztráltam, befizettem a nevezési díjat, felvettem a kulcsot, és beköltöztünk. Közben kitöltöttünk egy KRESZ tesztlapot, majd lementünk vacsorázni. A vacsora nem volt rossz, csak alig észrevehető. (Két felnőtt és két gyerek kaja jegyet vettem, mondván, majd Lénának összedobjuk.) Léna az anyja teljes adagját „bedobta” (felnőtt adag).

    A vacsora után lehetőség volt fakultatív alapon beautózni Gyöngyös főterére, természetesen mentünk. Kint a parkolóban gyülekezett a mezőny, ekkor jelent meg az első Pizzás autó a miskolci busznál. Márti kabriózni akart a főtérre, Lénástól elsőnek a T-modellt nézte ki, de aztán szerencsére váltott Eisenkrammer Károly Bogár kabriójára. Hosszú huza-vona után elindultunk a városba, még ki sem értünk a kollégium területérő, a Bogár félre húzódott, Márti integetett. Kiderült, valami nem stimmel a világítással, így nem mer lemenni vele szerető gazdája.�A csajok visszaültek, és immár az egész család elindult a Citybe. Gyorsan utólértük a többieket, különösen azért, mert álltak a kisvasút átjárójában. Majd megindultak, ekkor tárult elénk a rettenetes látvány: a Ford rommá zúzva, orra nincs, a gazdája a maradékokat szedegeti az útról, a kocsi keresztbe áll a sínen, és előtte egy összezúzott farú Xsara Picasso. Ebbe akart Márti utazni, Lénával együtt szerencse, hogy meglátta a kis Bogarat.

    Később kiderült, az öreg „Böske” 70-nel előzte a sort, és a virslik melyeket ez a matuzsálem keréknek hordott, beakadtak a sínbe és kitört valamelyik. Majd megpördült az autó, és így ért újra a talpára a kisvasút sínén. „Süti Bácsin” kívül két szlovák veterános ült a járgányban. A sofőrt és egyik utasát Gyöngyösre, a másik utast Hatvanba vitték kórházba. Bepöfögtünk a főtérre, majd vissza a szállásra, itt lefeküdtünk aludni némi tisztálkodás után. Még elalvás előtt megnyugtató híreket kaptunk a balesetet szenvedett társainkról.

    A szobánkat átalakítottuk, miután több mint kétéves Léna lányunknak egy bébi magasságra emelt babaágyat adtak, és féltünk, hogy kimászik, és a kövön összetöri magát. Ezért az általunk összetolt két ággyal hozzászorítottuk a falhoz a sarokba a babaágyat, a negyedik oldalon pedig hozzátoltunk egy asztalt. Ez azt eredményezte, hogy éjszaka lányunk kijárt az anyához és boldogan énekelt neki, kifulladásig.

    Egy nem túl pihentető éjszaka után ébredtünk, keltés, reggeli, ami már egy fokkal jobb volt és gazdagabb, úgyhogy aránylag jól laktunk. Reggeli után irány a Főtér, én egyedül autóztam le, a csajok a Bogárban, a fiúk a buszon. A megnyitóból sokat nem láttam, miután be voltam szorulva valamelyik utcában, de elindultunk a Rallyra, ahogy ezt itt nevezik.

    Az etapokat itt két féle tempóval lehet teljesíteni, (25 és 50 km/h-s) mi a 25-öt választottuk. A start időnk 930 lett, a rajtszámunk 31-es.

    Első etap Gyöngyös, Fő tér-Nagyréde, 9,3 km, 24 perc, teljesítettük. Miután negyed óra múlva mi is ott voltunk, leálltam és Márti előre ment a menetlevéllel. Mire begördültem a célba, már málnát szedegetett hurkapálcikával, 21 pont. Kaptunk egy üveg helyi bort, üdítőt, pogit, egy kicsit pihentünk, majd irány a következő szakasz.

    Nagyréde-Abasár, 15,4 km, 42 perc. Ezt a szakaszt is hamarabb teljesítettük, de most is leparkoltunk, és előre sétáltunk az állomásra. Ettünk, ittunk, majd következett a feladat. Kalapácsdobás, a lényege az volt, hogy egy kis iskolai torna zsámolyon volt öt darab kalapács, a zsámoly mellé berajzolva hat vonal.�Vele szemben egy abroncsban homok. Első lépésként dobni kellett egy dobókockával, amennyit dobtál ahhoz a vonalhoz rakták a zsámolyodat 6-os legközelebb, egyes legtávolabb. Márti dobott, egy. Az öt kalapács közül volt 2 nagyobb, egy kilós, egy gumi kalapács és két kisebb. A megbeszélés az volt, hogy a két nagyot eldobom, és utána egyeztetünk. Az elsőt túldobtam, a második bele állt, az asszony mondta, dobjam a gumit is, ez a kerék belső pereméről lepattant. Erre Márti dobott egyet, és majdnem kidobta az én benne lévőmet, az utolsót ledobtam én. Rossz lett, 12 pont (15 pont-3(egy kalapács)). Elkértük a menetlevelünket, és uccu tovább�a következő etapra.

    Abasár-Detk, 14 km,�34 perc, eseménytelen út, korai megérkezés. A feladat itt a következő volt: egy felfordított torna zsámolyba kellett egy teniszütő segítségével tenisz labdákat bejuttatni, 1 próba, plusz 10 éles a srácok itt bent ülték végig a kocsiban, de közben helyi gyerekekkel beszélgettek. A taktika �megint a szokásos, elkezdem, ha nem jön össze, Márti is próbálkozik. Az első próba rögtön bement, majd két belső oldalról kipattanó és három be, akkor egyet kis nejem rögtön be, a többi négy bentről pattant ki. A próbát is megadták, remek, 5 labda bent, 10 pont. Gyermekeim elbúcsúztak helyi beszélgető partnereiktől és irány tovább.

    Detk-Domoszló, 10,9 km, 26 perc�itt volt az ebéd és az autós ügyességi verseny is, illetve program is volt. Korai érkezés, séta, menetlevél leadása eddig 46 hibapont, állítólag középmezőny. Átmentünk ebédelni a sátorba, a gulyás egész jó volt, a sárgabarack különösen az. itt kellett ülni kettőig, mert akkor kezdődött az ügyességi verseny, addig a színpadot bámultuk, illetve a gyerekek kaptak lufiból hajtogatott állatokat, amikből elég hamar kukacok lettek.

    Eljött a két óra, először pályabejárás, nem igazán értettem, miért, hiszen a rajz elég egyértelmű volt. Start, állványról felvesz tenisz labda, másik rúdra letesz, három bóját kikerül (szlalom), közben letapos kerékkel pohár, a végén egy rúdra kifeszített kötelet felvesz, és úgy kell eldönteni két poharat, hogy közben a bóján lévő két poharat nem veri le az ember, visszafelé szlalom és tenisz labda áthelyezés, cél. Mi ezt száztizen valahány ponttal abszolváltuk (szerintem két poharat nem ütöttem el), plusz vagy egy és háromnegyed perc, míg végigmentem. Itt még kis szívem megnyugtatott, nem szól semmit, bármi is lesz az eredmény (később szólt, mikor kiderült, hogy a kategóriánkban az utolsó előttiek vagyunk).

    Amikor leértünk a pályáról, visszaindultunk a szállásra, útközben egy üzletben bevásároltunk mindenféle földi jót (jó itt az buli de az ellátás nem olyan fényes). Döglés, majd fürdés, és le, nézelődni, beszélgetni a parkolóba így vacsora előtt.

    A vacsorát, immár hagyományosan a kabrió Bogár legénységével töltöttük, vettem tombolát is a srácok születésnapjaival. (Eddigre a balesetesek mind saját lábukon távoztak a korházból.) A vacsora előtt beszéd hangzott el, ahol megemlítették a veterán szekciót. Az étel vegyes tál volt, beraktak elénk (négy teljes és két fél adag) egy négy főre szóló tálat. Mikor megemlítettem a pincérnek közölte ennyi volt ők kiszórták legyen elég ennyi. Ezt megemlítettem a szervezőknek, hamarosan érkezett két fél adag. Nekem az volt az érzésem, hogy visszakapart a krumpli, a nem rizs felőli oldalán is voltak elszórva ráragadt rizs szemek (Ahhoz vendéglátóztam eleget, hogy lássam, ez visszaforgatott kaja, és nem is túl nagy műgonddal.). A vacsora után a tombolára és az eredményekre vártunk, ittunk (alkohol frei), nézelődtünk, beszélgettünk. Az eredmény, mint már említettem nem lett rózsás. A tombolán sem nyertünk, a srácok ezt egy kicsit megsínylették. Hiába vártunk, mikor vége lett, már majd éjfél volt. Gyorsan fel a szobába, fekvés, alvás, pontosabban csak egyeseknek, Léna egész éjszaka csapta a ribilliót, utólagos tippünk szerint túl sok szénsavasat ivott napközben (még mindig jobb, mint Dávid aki a pálinkába kortyolt bele).

    Reggel felkelés, bár Mártinak és nekem alvás sem volt igazán. A csomagokat lehordtam a kocsiba, utána felkeltettük a gyerekeket, öltözés, reggeli. Ez meglepő volt, két pár bécsi virsli per koponya, ilyen bőkezűek még nem voltak.

    Reggeli után az autók felsorakoztak és konvojban irány a főtér, körbe-körbe a városon, a 10-15 perces utat vagy 40 alatt tettük meg (nekem nincs ezzel semmi bajom), A Fő téren beálltunk a bódék és kitelepülések közé. A tömeg bámuldozott, egyesek kérdezgettek. A kicsik (legtovább Dudi) aludtak, először Márti ment el fagyizni Lénával és Áronnal, majd miután a középső felébredt, elmentünk együtt. Neki fagylalt, a felnőtteknek kávé (is).

    Az eredményhirdetés érdekes volt, a helyezettek járművel hajtottak a színpad elé és dobogóra álltak, tapsoltunk.

    Ebéd a Kékes étterem különtermében várt ránk, hát, itt sem voltak a vendéglátás csúcsán. Első körben a két fél adag leves szolgálták fel egy csészében, majd a második mátrai borzaskára vártunk először odahoztak két felet, melyet szétosztottunk a kölyköknek, ezután hosszú szünet, majd mikor szóltunk, a pincér közölte, hogy�ők már kihozták látja az asztalon. Mondtuk, azok a fél adagok maradékai, erre nagy nehezen kihoztak még két adagot, ami kisebb volt, mint a fél. Útközben a bogár személyzete átadta nekünk a Somlóikat, tehát csak kettőt kértem ki (ezeket azóta is várjuk). Mi még mindig jobban jártunk mint a szlovákok, ők egyáltalán nem kaptak főfogást. Eme kitűnő vendéglátás után (általános volt a felháborodás) elköszönés, indulás haza, majdnem utolsóként hagytuk el a teret.

    ***

    A találkozó maga remek hangulatú volt, engem az utolsó előtti hely sem érdekelt, de az étkezés része sok kritikát érdemel, a szervezőknek jobban kellene figyelni ezekre Könyörgöm, engem nem érdekel, hogy hány adag lett rendelve és hányat vittek ki (a pincérek folyamatosan ezt emlegették), engem az érdekel, hogy a családnak legyen mit ennie. Mindezek ellenére én szívesen nevezek be a XXX. találkozóra is.

    Márti: Az első Gyöngyösi túránk általam levont tanulságai: Gyöngyös környéke gyönyörű! (Minden évben legalább egyszer próbálom rávenni Krisztiánt, hogy vegyünk errefelé egy telket. Eddig nem volt vevő az őrült (?) ötletre.) A szállás (kollégiumhoz képest) jó. Aki fiat 500-nál (max. Bogárnál) nagyobb autóval szeretne indulni a Rally-n, és nem a gyors manőverezés bajnoka, az sok jóra ne számítson. Bárhogy is teljesített a rally addigi állomásain, „lehúzhatja a budin”, akkora hangsúlyt kap az autó-ügyességi feladat. Köszönet az Őrangyalomnak és Kammermayeréknek.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    Fotó: Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza