Élménybeszámolók

  • XIV. EGRI RÉGI JÁRMŰ TALÁLKOZÓ ÉS TÚRA III. GULF KUPA EGER 2014. SZEPTEMBER 12-14. 1418

    2015. április 2. (csütörtök)

    NOÉ TANULMÁNYUTÓN

    Eger szép város Hevesben, közel Borsod határához, szeretem a környéket, ezért örömmel halottam, hogy népszerű találkozó van ott. Három-négy évvel ezelőtt már majdnem lementünk, de valami közbe jött. Már augusztus elején beszéltem Barta Róberttel, a versenyigazgatóval, elmondtam neki „sirámaimat”, mondta, minden megoldható, csak ne felejtsem el felírni a nevezési lapra. Felírtam, elutaltam a nevezési díjat, és nemsokára megjött a visszaigazolás, regisztrálva. A szállás a Park Hotel Táltos, honlapja szerint van három négyágyas szobája (ennek később nagy jelentősége lesz). Gondoltam, minden rendben és hátradőltem, vártam szeptember közepét, és az egri túrát.

    Szeptember közepére megérkezett az esős ősz, és mi elindultunk Egerbe. A régi hármason mentünk lefelé. Hatvannál szép napos idő volt és kék ég, gondoltam, itt a Hawaii napsütés, buli… . Nem ez történt, Gyöngyösnél már megint úgy zuhogott, hogy alig lehetett látni, és így is maradt Egerig, sőt, Felsőtárkányig. De, mint később kiderült, nem ez lett a legnagyobb problémánk.

    Amikor megérkeztünk, sok autó és motor volt már itt, és sok ismerős is szerte az országból, egyelőre jónak tűnt. Bementem regisztrálni, és ekkor kezdődött a katasztrófa. Megkaptam a matricákat, itinert, nyakban logókat, egyesületi kendőt stb., de szobát nem. Mire ideértünk, már nem volt négyágyas szoba (állítólag nincs is a hotelben, de akkor mit keres a WEB lapon, na mindegy), az egy szál lakosztály már ki volt osztva állítólag öt embernek. Miután nászutas lakosztálynak hirdeti a szálló, elképzelhető, hogy a friss eljegyzéseseknek (erről majd később) adták oda, hát nem tudom nekik biztos elég lett volna a kétágyas. Jött a versenyigazgató, egyébként ugyanaz, akivel én telefonon beszéltem valamikor nyáron. Akkor még azt mondta, minden megoldható, csak írjam le, mit szeretnék, mert hát szó elszáll…. Úgy látszik, errefelé az írás is. És jöttek a megoldási javaslatok:

    1. Kapunk egy öt ágyas házat. Megnéztük, hát, nem kis gyerekeknek való volt, különösen ilyen nyálkás, hideg időben. Visszamentünk, mondtam neki, hogy ugye ezt nem gondolta komolyan három kis gyerekkel. Javasoltam, hívja fel azokat, akik a lakosztályban vannak, és kérje meg őket, költözzenek át a házba, ott is öt ágy van. Erre a szó szoros értelmében leb…-t, hogy ő megoldást keres, mondtam, én is. Nem tudom, ki volt az, aki a lakosztályban lakott, és még meg sem lehetett kérdezni, sőt, a lehetőség megemlítése miatt is le kellett engem teremteni. Az is érdekelne hány kisgyerekkel jár neki a „keleti kényelem”.

    2. Egy másik környékbeli szálláson kapunk szobát, később ezt el kezdte szidni, hogy még ilyen színvonalú sincs mint ez (ezt mondjuk nem tudom, hogy tudja egy vendéglátó hely produkálni, aminek működési engedélye van).

    3. Menjünk haza, visszaadja a pénzt (Valószínűleg ennek örültek volna legjobban, hiszen láthatólag sok volt itt nekik az ember, nem igazán győzték, legalábbis egyesek, a logisztikai részt.). Én már erre hajlottam volna, menjünk haza, ott ahol ennyire nem látnak bennünket szívesen, és még alsóbb rendűként is kezelnek, nem biztos, hogy jó lenni. Többször kért elnézést igaz, mondta, emberek vagyunk, hibázunk, de azért a lakosztályt mégsem kérdezte meg. Mondtam, legyen, adja vissza a pénzt irány haza, erre láthatólag megkönnyebbült. Ekkor Áron elkezdett sírni, hogy Ő itt szeretne maradni. Lassan kitört a „gyerek forradalom”.

    4. Kaptunk két egymás melletti kétágyas szobát, elfogadtam, más nem lévén, elkezdtem behurcolni a csomagokat.

    Behordtam a csomagokat, irány az „angol hiper” beszerezni meleg ruhákat az alváshoz, hogy éjszaka a fűtetlen szobában senki ne fázzon meg. Néhány rétegnyi pulóverrel és zoknival később visszaértünk és megvacsoráztunk, káposzta volt, kicsit sós, de legalább nem túl húsos. Még beszélgettünk ott egy kicsit, majd sétikáltunk kint a sötét parkolóban. Aztán vissza, letettük a fiúkat külön szobába, szállodában életükben először. Mi is nekikészültünk a lefekvéshez, bár Léna nem igazán akart lefeküdni. Később befutottak a fiúk, nem kapták meg az alvó állataikat, elmentek. Dávid egyszer csak megjelent, hogy hangos a zene, visszakísértem. Aztán még egyszer nyikorgott az ajtó, megjelent Dávid, közölte, hogy már halkabb, és kivonult. Éjszaka még többször átmentem megnézni a fiúkat, de aludtak.

    Másnap reggel fél hétkor keltünk, reggeli, majd indulás. A rajtkapu lent a főút mellett volt, ide tetszőleges sorrendben legurultunk. Elindultunk a III. GULF (az itiner szerint GULP) kupára, mely hossza 148 kilométer volt, 19 kilométer után volt az első állomás :

    I. állomás Egerszalók

    A fürdővel egybeépült hotel parkolójában volt az állomás, a feladat egy tesztlap kitöltése volt, melyhez már az alapcsomagban adtak segítséget. Márti este elolvasta, tehát az eredményünk maximális, jó kezdés.

    II. állomás, Verpelét, Varsányi Pincészet

    Itt lopózás volt a feladat, öt poharat kellett megtölteni egy perc alatt, újabb maximális pontszám. Márti csinált még néhány képet, és vettünk egy üveg bort, aztán indulás tovább.

    III. állomás, Verpelét, Kovácsműhely Múzeum, bolt, fagyizó

    A feladat itt fagyi evés volt (áthaladó pont). A srácok fagyi készítésre tippeltek. Lefele a „Mekibe” kaptak „fagyi készítőt”. Maximális pont.

    IV. állomás, Recsk, Nemzeti Emlékpark

    Itt a feladat mécses gyújtás volt. Körbenéztünk, vettünk egy emléklapot, és az újra rákezdő zuhogó esőben elindultunk tovább. Az eső folyamatosan esett, csak akkor írok róla, ha elállt.

    V. állomás Parád Cifra Istálló, GULF állomás

    Ez lett a vesztünk. A feladat két részből állt. Teszten két feladattal kellett megbirkózni. Első kérdés: mikor volt az első GULF kút megnyitása (1913), a második részben négy olajat kellett összepárosítani a jellemzőikkel. Márti elment tesztet írni, én maradtam a kölkökkel. Hamarosan jött egy narancssárga pólós (helyi klub tagja), hogy jöjjek segíteni, kitöltöttük. Két hibapont. A másik rész labda dobás volt, egy olajos hordón két fél literes és egy másfeles olajos flakon állt, ezeket kellett eltalálni. A kicsi kettőt a nagy egyet ért, egy nagyot találtam el összesen, négy hibapont, összesen hat. Az istállóba nem mentünk, már nem volt elég időnk, de itt ebédeltünk a Freskó étteremben kissé fűszeres kaja. Innen csoportba rendeződve mentünk a következő állomásra.

    VI. állomás, Parádsasvár, Üveghuta

    Léna elaludt, úgyhogy én kinn maradtam, a fiúk az anyjukkal bementek a hutába. Feladat itt nem volt.

    VII. állomás, Pétervására, Főtér

    A tervezett program szerint az utolsó (az itiner szerint nem) állomás, itt valami buli volt. Többek között, mikor megérkeztünk, éppen Gergely Robi koncert ment. Rendőri felvezetéssel átmentünk a falun, beálltunk a Fő térre. Itt a feladat KRESZ teszt volt, nem tudjuk, hány hibapont. Innen elsőnek hajtottunk tovább.

    VIII. állomás, Bekölce

    Elsőnek értünk ide, csak pihenő állomás volt, eddigre már Dávid aludt el. Amíg Márti a másik két gyermekkel bement, én kinn maradtam. Amikor visszaértek, én is elmentem WC-re, majd tovább indultunk vissza.

    Mikor visszaértünk, Márti elvitte a gyerekeket egy kicsit sétálni, én addig összepakoltam egy kicsit, meg lezuhanyoztam. Amikor a kirándulásból visszaértek, csere, én a kölkökkel a parkolóban, Márti zuhanyzott. Úgy háromnegyed óra múlva visszaértünk, öltözés, és át az étterembe. A vacsora az előző napihoz képest egész jó volt, de volt itt leánykérés, a gyerekeknek lufit hajtogató bűvész, zene, tánc. A két kicsi a végére a fáradságtól, és a zenétől már egy kicsit be is vadult.

    Reggel a szokásos félhétkor kelés, pakolás, behordás a kocsiba és reggeli, természetesen most is esik. Eredményhirdetés a Táltos „báltermében”, nem nyertünk semmit. A kiállítás elmaradt. A mezőny szétszéledt, elindult haza.

    Hazafelé megint Hatvannál napsütés volt és Pesten már megint borongós idő, máshol végig zuhogott, mikor a táskákat felhordtam, azok nyirkosak voltak.

    ***

    Szörnyű, hogy az eső ellenére jónak ígérkező programot. Hogyan tudtak tönkre tenni ilyen szervezési bakival, és igazán helyre sem tudták (akarták ?) hozni.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    Fotó:Csáthy&Kapus

    lapozzon vissza