Élménybeszámolók

  • X. BUDAPEST CLASSIC GRAND PRIX 1231

    2015. január 28. (szerda)

    BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE 2014. JÚNIUS 21. LUXUS, DE MILYEN…

    Immár negyedszerre, tehát hagyományosan beneveztünk a BPCGP-re. Tavaly elég jó eredményt értünk el, hát, az idei nem egészen így sikeredett, de erről majd később. A szervezés sem ment túl jól, meglehetősen lassan jöttek az infók, sokáig az is kérdéses volt, hogy Kempinski vagy Gellért, mármint a gála vacsora helyszíne. Az utóbbi lett, a start pedig visszatért a Közlekedési Múzeumhoz.

    A regisztráció tavalyhoz hasonlóan a Dallas benzinkútnál volt a Zay utcában, 15-tól.�A benzinkútnál meglepetés várt, a rajtszámot nem az eddig megszokott szerint húzni kellett, hanem kiosztották évjárat szerint. Mi a 86-os rajtszámot kaptunk, ez van, csak 34 autó fiatalabb mint a miénk, és nem klubtagé (MBCM), mert az ők fiatalabb járművei�is előbbre sorolódtak valahogy. �Én még �éjszakába nyúlóan átnézegettem az itinert, amivel tudtam kiegészítettem, és lefeküdtem.

    Másnap reggel 730-kor felkelés, öltözés, irány a Liget, 830-tól volt reggeli. A reggeli meg sem közelítette az eddig megszokottat, de ez van (immár másodszorra). Beszélgetés, nézelődés, majd start 1026-kor, és rögtön egy 1/100, 30 m, 7 s az eredmény 9 hibapont. Az első etap (TC 1-TC 2, 29,87 km) 29,87 kilométeren át vitt el a Novotelig, útközben az egész várost körbejártuk.

    Az Andrássy-n, a körúton, a Soroksárin át ki a Rákóczi híd lábához, itt egy fotó, majd vissza a Zwackhoz egy 1/100-ra egy 40 és egy 20 méteres szakasz, 11 és 10 s alatt, az eredmény 83 hibapont (-74; 9). Három cella, egy pecsét, és már robogtunk is tovább.

    Keresztül-kasul utaztuk az egész Ferencvárost, majd be a Wekerlére (Vajon ki kötődik ide? Minden évben átmegy a mezőny itt.), egy pecsét, és tovább Kispesten keresztül az Üllői felé, és ismét Franczstadt, majd a Szabadság hídon keresztül át Budára a Novotelhez, itt egy kis várakozás az ideális időre.

    A második etap (TC2-TC3, 39,05 km) Törökbálintra vezetett a Telenorhoz, rögtön a start után egy 1/100, 2 m 10 s, 0,72-es átlagtempó. Csodálatos, a lényege az volt, hogy időre indult és lényegében csak beugratott az ember a�cellába, tehát adott idő és lézer között mozogott, az eredmény 37 pont. Most budai hegyi túra következett két fotóval (adó tornyok, Széchenyi kilátó), majd át a Citadellára. Itt újabb fotó egy étteremről, majd át a Pappashoz és itt is egy 1/100, 30, 20, 20 méter 6, 7, 6 s, az eredmény 188 (86; -46; -56). Innen egy Szoborparki pecsételés után a főutakat lehetőleg kerülve vitt ki az itiner Törökbálintra a Telenor házhoz.�Ekkor itt jött az E5 90, 60, 60 méter háromszor 20 másodperc. Itt hoztak ki nekünk a harmadik szakaszra -818 pontot. A mi számolásunk szerint az utolsó két szakaszon kellett volna kb. -200 pontot kapni. Ebből a másodikon meg is kaptunk -138-at, mai napig nem értem, mi történt. Talán a pályára szemben felhaladó Rolls tolta el, vagy valami más, nem tudom, de ez lehetetlen. Mondjuk gyanús volt, hogy míg a többi eredmény elég gyorsan jött, erre sokat kellett várni. Valami itt nem stimmel, ez a lényeg, innentől a menetrögzítő állandóan menni fog ( Az eredményünk �728 hibapont lett (89; -139; -818 (500))).

    Az ebéd most is meglehetősen vacak volt, kiszáradt, hűvös hús, és a megrendelt 200 adag limonádé is természetesen elfogyott (ennél lehetne bőkezűbb is az MBCM mondjuk résztvevők +10%, és nem -20.-25% porció).

    A harmadik szakasz (TC4-TC5, 60,55 km) ismét egy 1/100-al kezdődött, display, ez annyit tesz, hogy indulás után már a szakaszon mutatják fel, mennyi idő alatt kell teljesíteni. A szakasz 30 méter volt, az eredmény 24 pont (és itt kaptuk meg az előző szakasz csúfos eredményét is).

    Irány vissza a fővárosba, Kelenföldi pályaudvar, Bartók Béla út, Gellért tér érintésével az Alagúton át fel a várba a Clark Ádám tér felől, a Dísz tér melletti parkolóban megfordulva lefelé, majd a Lovas utcán át (itt egy lovas szobor fotózás a rondellán), irány a Pasaréti út és a Pálvölgyi barlang. Itt volt az egyetlen igazi eltévedésünk, kicsit benéztük (ezen kívül összesen kétszer, de éppen csak túlfutottunk), de a végén megtaláltuk az Fenyőgyöngye éttermet, itt egy pecsétet kellett volna szerezni, de a pecsétnyomót eddigre valaki ellopta, Márti be az étterembe bélyegzőért, és már robogunk is tovább.

    Egy kis terelés után megérkeztünk az első Dallas 1/100-ra (E7) 10, 20 méter 5, 6 másodperc az eredmény 125 (-60; 65) Innen elindultunk Parlamentet fényképezni a Bem rakpartról, hogy aztán megérkezzünk újra a Zay utcába, az E8-ra (most legalább nem állt a sor a Bécsi útig) ismét 10 és 20 méter, de most 4,5 és 6 másodperc, az eredmény 110 (-6; -104).

    A második Dallas kör után irány �Új Lipótváros, a Pappas pesti egysége, 20 méter, 7 másodperc, az eredmény 25 hibapont.

    Még két fotó Hősök tere, Opera, és irány a Gellért, a cél és�az utolsó Le Mans-i 1/100.�Odaérve először nem nagyon találtuk a különpróba szakaszt, de kiderült, a cél után rakták be, 10 méter, 17 szekundum, az eredmény 93 hibapont. Nekünk ez egész jó, a Le Mans-i startok nem igazán mennek. (Természetesen, ahol nem írtam le, ott cellás volt a szakasz.).

    Megtettünk 129,47 kilométert, teljesítettünk 10 db 1/100-at (ez 17 mért szakaszt jelentett most), megcsináltunk nyolc fényképet, begyűjtöttünk 5 pecsétet. Nem is mentünk rosszul, ennek ellenére mind a kedvünket, mind az eredményünket elrontotta egyetlen egy 1/100, a Telenor 1 (E5). Máig nem értem, hogy lehetett kilenc másodperc mínuszt kapni ott, ahol a Márti 40 helyett 38-nál tartott, sajnos semmi bizonyítékunk nem volt és nem tudtuk megvédeni az igazunkat. Márti még mérgelődött egy kicsit a Gellért mellett, én próbáltam beszélni a versenyirodával, majd Ő is. Semmi, elindultunk haza. Otthon öltözés, a Fiúk otthon maradtak anyámmal, mi tömegközlekedéssel vissza a Gellértbe. Majosházi úr is kötötte az ebet a karóhoz, a gép tuti, a versenybíró nem látott semmi érdekeset. Vacsora, beszélgetés, majd eredmény hirdetés. Hatvanharmadikak lettünk 1422 ponttal, ebből csak az az ominózus szakasz 728 pont.

    A vacsora végére a társaság meglehetősen jó kedvű lett, Árendás Imre is jókedvűen talán kicsit túl jókedvűen hirdette az eredményt.

    Jövőre, ha egyáltalán elindulunk, mindennel felszerelem a kocsit, hogy ilyen kérdéses esetben bizonyítani tudjam az igazam.

    Kapus Krisztián

    Fotó: Csáthy&Kapus, BPCGP

    lapozzon vissza