Élménybeszámolók

  • VIII.ESZTERGOMI VETERÁNJÁRMŰ TALÁLKOZÓ 1076

    2013. május 22. (szerda)

    2012. JÚNIUS 30.

    Habár 2011-ben az idő meglehetősen zordnak indult, és különösebb sikereket sem értünk el, megint bejelentkeztem az Esztergomi találkozóra. Volt három nagy előnye, közel van, egy kivételtől eltekintve mindenki kedves volt, és jó volt az ellátás. Összefoglalva egy kellemes egynapos időtöltésnek ígérkezett. Annak rendje és módja szerint még június elején elküldtem a jelentkezésünket.

    Elérkezett június 30., forró napnak ígérkezett. Esztergomig az út eseménymentes volt, beértünk a parkolóba, itt már állt sok autó, motorbicikli, és csak jöttek-jöttek. Beálltam az árnyékba és elmentem regisztrálni. A 25-ös rajtszámot kaptunk, a szokásos centit (csak úgy, mint tavaly, ezt kurtítják a hibáknál), illetve öt (igen öt) kajajegyet, tehát Léna is kapott. Valamint kaptunk még karszalagokat (ingyen toilette használatra jogosított a Bazilika tövében), és emlék majolikát.

    Megint volt itt egy-két érdekesség, Merci 170 kabrió, Ford A modell a ’20-as évekből, szép Jaguár, MG-k, nagy fecske a Csillagtúráról, Rolls és BMW-k, ……. Hál istenek ismét feltűntek a kelet hírnökei, Skoda, Zsiga, Moszkvics (Egy 412-ben egy család két gyerekkel, öröm látni, hogy mások is próbálkoznak családi veteránozással, róluk egy későbbi számban még írunk.), Trabi. Motorok is voltak szép számmal Pannonia, MZ, Danubia, NSU, Zündapp és BMW….. Személyes kedvencem két motor volt, egy NSU, és egy 125-ös Danuvia. Amikor már célba értünk, pont a Merci előtt parkolt két T5-ös az egyik használt, a másik tökéletesen restaurált állapotban érdekes volt. De ne szaladjunk előre, kaptunk reggeli szendvicset, italt, majd kisebb kavarodás után elrajtoltunk. A mezőnyt ebben az évben a Dorog, Tát irányba küldték a rendezők.

    A feladatok három állomáson várták a versenyzőket, illetve kaptunk egy feladatlapot 10, az autó történetében érdemeket szerzett férfiú képével és nevével, melyeket össze kellett párosítani. A túra össztávja 35 km volt.

    Az első állomáson, egy falusi betonozott focipályán, felállított flakonok között kellett egy seprűvel vagy partvissal (de lehet, hogy meszelővel) egy teniszlabdát végig terelni majd a végén a labdát egy kartondobozon keresztül gurítani. Ehhez a feladathoz Márti állt oda a seprűt választotta, és az utolsó pillanatig hibátlanul ment. A végén akkora lendülettel ütötte meg a labdát, hogy a kartondobozt felborította, 2 hibapont, de sebaj, robogtunk tovább.

    A második állomás egy parkban volt Dorogon. Nehezítette az állomáson lévők feladatát, hogy valamilyen búcsúféle volt itt és állandóan Máriát dicsőítő énekeket hallgathattak gitár kísérettel, nem éppen a legprofibb előadásban. A feladat itt a következő volt, két pohárba végződő rudat kapott az ember, és egyikből a másikba kellett dobálgatni (min tízszer) egy kicsit túlméretés ping-pong labda méretű babzsákot. Némi gyakorlással tökéletesre sikerült, nulla hibapont, ja ezt én teljesítettem.

    A harmadik állomás már Esztergomban fogadott bennünket, egy méreten felüli köpenyt kellett levenni egy felniről és átrakni a másikra, itt ugyanaz a csapat volt, akiknél tavaly a gyertya csere (Az itt üldögélő egyik úrra vonatkozott a kedvesség alóli kivétel, tavaly finoman fogalmazva szélesen mosolygott szerencsétlenkedésemen.). A szintidő egy perc volt innen minden 10 másodperc 1 hibapont. Az infók szerint az idő szerszám felvételtől szerszám letételéig tartott. A levétel gyorsan ment, a visszatétel megint nehezen, mikor jött az ötlet megfordítom a dolgot és használom a gravitációt. Sikerült, szerszámok vissza, ekkor mondták, hogy fordítsam vissza a felnit, így az időm 115 lett. A szakálas kissé kajánul mosolygó úr közölte két hibapont kérdezetem miért mikor az előttem lévő 105-ért nem kapott hibapontot, ő magyarázta a társának, hogy 10 másodpercenként van hibapont. Nem akarta érteni (valamiért nem vagyok neki szimpatikus, pedig esküszöm, nem tettem neki rosszat legalábbis nem emlékszem rá), a végén a társa -az előbb pont általa letorkolt- adott igazat nekem, egy hibapont.

    Visszafelé egy élelmiszer diszkont parkolójában kitöltöttük a tesztlapot és behajtottunk a célba, némi huzavona után árnyékos helyünk is lett. Elindultunk bandázódni, majd ebédelni. A hely jobbnak, dekoratívabbnak mutatkozott, mint a tavalyi, a kiszolgálás viszont csapnivaló volt. Az árak első osztályról tanúskodtak, a kiszolgálás osztályon aluli volt. Mikor másodszorra mentem oda, kértem, hogy adjanak egy hangedlit, majd kiviszem én az ételt, mire hajlandóak voltak mozdulni, pedig nem voltak kevesen, csak enyhén hozzá nem értők. A modorral is volt némi gond, az ásványvizeinkről szóló számlát egyszerűen lecsapták az asztalunkra kérés nélkül.

    * * *

    Az előző évihez hasonlóan kellemes, nem túl fárasztó verseny volt, leszámítva a rekkenő hőséget, illetve az étterem személyzetét, na meg üldözőmet, nagyon jól éreztem magam…

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza