Veteránlap.hu

KÖRBE A TAVON MOTORRAL, AUTÓVAL, BUSSZAL ÉS HAJÓVAL

A tavalyi félreértés után jó előre tisztáztuk a túra a tavat kerüli meg és nem megy messzi-messzi földre, így beneveztünk.

Szombaton korán keltünk, mégis csak le kellett autózni Pázmándra a kastélyhoz, kis késéssel elindultunk. Bekanyarodtunk az iskola (kastély) udvarra voltak már itt páran, Kharmann Ghia (Laky Sándor és Erika), 190 SL, a tavalyi szép Kapitän, 500-ok, de volt itt Steyer Puch is, Skodából több is, például egy Octavia kombi és még sokan mások Miklósék (W108) csak később futottak be, ahogy a 620-as pótkocsis Ikarus is BKV színekben. Regisztráltunk, elfogyasztottuk a reggeli sütit ( virslis, nekem megint ízlett), majd vagy fél óra késéssel elindultunk.

Az első megálló Kápolnásnyéken, Vörösmarty szülőházánál volt, itt már várt ránk további néhány veterános, megnéztük a kiállítást. A csatlakozok kötött volt egy Renault Traction, nagyon szeretem (a dolog szépséghibája az volt, hogy tréleren hozták).

A második pihenő Pákozdon a katonai emlékparkban volt, itt volt büfé is, a regisztrációnál kapott jegyeket itt lehetett beváltani. Itt jött rá a családra az átöltözés, a büfénél természetesen hatalmas sor állt tehát semmit nem láttunk. A többiek fagyiztak, én kávéra vágytam, és sorban állva, kaptam egy plusz jegyet, úgyhogy én jégkrémeztem is, majd felnyaláboltam a kölyköket, hogy visszairányítsam őket a kocsihoz Márti közben futtában körbenézett. Itt is csatlakoztak a csapathoz, például egy Renault furgon és egy csodaszép piros Peugeot kabrió.

Harmadik állomásunk hosszabb volt, hiszen itt volt a hajókázás, illetve az ebéd. Még mindig volt vagy fél óra késésünk, úgyhogy csak a fél tavat hajókáztuk körbe. Itt megtudhattuk milyen vízi madarak vannak a madár rezervátumban, illetve, hogy a tó jóval nagyobb volt, na meg azt is, hogy egyes kapitális ragadozó halak kifogásáért jutalom éves horgászbérlet jár. A gyerekek a hajó ablakához tapadva –egymást időnként félrelökdösve- keresték a vízimadarakat. Érdekesség képpen elmondta vezetőnk, hogy a tó időről időre kiszáradhat, volt olyan, hogy a fehérvári huszárok a száraz mederben gyakorlatoztak. Mint már említettem, félútról visszahajóztunk, és jött az ebéd. Velünk párhuzamosan még vagy két csoport volt, ezzel nem igazán bírtak. A halászlé nem volt jó, igaz rossz se és a hal egészen jól ki volt filézve. Ebéd után jött a Kapus család kis olaj válsága. Egy rézsűre álltam fel a megérkezésnél (végig rossz érzésem volt vele kapcsolatban). Bár én azt hittem, hogy a kézifék fog elengedni, nem ezt történt, elfojt egy csomó benzinünk. Benzin szag eddig is volt időnként a kocsiba de el is tűnt. Most, hogy sokáig álltunk a folyás szempontjából ideális szögben, egy jó adag begyülemlett és benn ragadt a kocsiszekrényben. Mikor leereszkedtem egyszerre löttyent ki, innentől benzingőzben autóztunk (és az otthonról hozott szendvicsek, illetve a muffinok is „pocsétába” mentek). Mielőtt elindultunk feltűnt egy Froggai, Mártinak nem tetszik nekem igen.

Kicsit benzingőzős fejjel, jóllakva indultunk tovább Fehérvárra, itt kiállítás és gyalogos városnézés következett. Leparkoltunk az Alba Pláza mögé a 190 SL-t itt már csak tolták, leégett a kuplung. Beparkoltunk árnyékba, majd elmentünk egy cukiba ezt-azt fogyasztani (a jeges kávé remek volt), a városnézésen nem vettünk részt, inkább beszélgettünk, nassoltunk baráti társaságban.

Az ismételt hosszabb pihenő után vissza kocsikáztunk a tóhoz a Velencei Korzóra. Itt egy „plázst” alakítottak ki, és mellette egy szolgáltató egységet üzletekkel, előadó termekkel, itt volt a záró „banzáj” A túra vagy hússzal, harminccal átgurult Velencére, itt beálltunk egy foci pálya mellé ahonnan átsétáltunk a korzóra, nekem tetszett, Márti a tenger illatát hiányolta. Itt tartottak egy záróbeszédet, illetve a szervező klub elnöke elmondta még, hogy a felajánlott díjakat tombola formájában osztják ki, valamint ők a klubban összealítottak a nevezőkből egy top 10-et, és ezek kapnak emlék plakettet. Mi semmit nem kaptunk, hiába a jó öreg zöldséges akkor is indexen van, ha soha nem is volt az.

Tetszik ez a rendezvény, szép helyeken, kellemes társaságban öröm az autózás, már csak az kellene, hogy a jó öreg „arany villámot” is elkezdjék becsülni…