Élménybeszámolók

  • V. Közép-Tisza-Vidéki Veterán Jármű Találkozó és Túra 1837

    2013. február 3. (vasárnap)

    Márti: Május utolsó hétvégéjén a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Veterán Autós-Motors Klub 2012-ben is megrendezte hagyományos túráját. Mivel 2011-ben nagyon jól éreztük magunkat, újra jelentkeztünk. Családunk azóta a februárban született Lénával bővült, de szerencsére a szervezőknek ezúttal sem jelentett gondot az elszállásolásunk, Áron pótágya és a kisebbek babaágyai is elfértek. A hotel pont a Tisza-parton volt, a sétányon. Ugyan még ráfért volna némi felújítás, de akadt benne egy meleg /harminc egynéhány fokos/ gyógyvizes medence, aminek a Fiúk nagyon örültek. Első este jómagam is „áztam” benne, mit sem törődve a víz jódtól sárgás színével. Mivel nagyon magas volt a páratartalom odabent, Lénára ez alatt a vendéglátó klub hölgytagjai vigyáztak, egészen addig, míg észre nem vette, hogy az „első számú rabszolgája” anyatejestől eltűnt.

    Este a vacsoránál meghallgattunk egy kedves dalt, vagy inkább könnyűzenei számot, nem is tudom, hová lehetne sorolni. Közben szép képeket nézhettünk Szolnokról kivetítőn. Mivel a kicsik miatt nem ültünk túl közel a hangszórókhoz, leginkább csak a „Jó estét, Szolnok…” kezdetű refrén rémlik, de valahogy az egésznek meghitt hangulata volt. Az utolsó estén is így kezdődött a vacsora, Krisztiánnal azon viccelődtünk, hogy ha nem hallgatjuk végig újra, nem kapunk enni. Igazából mindkettőnknek tetszett, és az is, hogy a helyiek így szeretik ezt a várost, büszkék rá.

    Krisztián: A mezőnyben ismét volt több szép és érdekes autó, például egy Opel Torpedo 1911-ből. Ez az autó nemrég lábon járta meg az utat németországi gyártóüzeméig. Kedvenceim közül a következő egy Jaguar XK 140-es volt, gyönyörű darab, ideális „jaguár zöldben”.Jöttek BMW-k a 60-as, 70-esévek fordulójáról, és itt volt ismét a Topolino. „Kelet”-ről Skoda, Zaporozsec, Moszkvics, illetve Gaz érkezett. Érdekesség volt egy nagyon szép állapotú T3 Westfalia is.

    Opel Torpedo

    Westfalia és I-es Golf

    M.: A szombati túra idén is bővelkedett élményekben. Tiszajenőn egy motor múzeumot nézhettünk meg, sok Pannóniát is lehetett látni, többek közt TLT-t és T5-öst is, tetszett. Tiszakécskén fogaton jártuk a körbe helyi lovasklub pályáit. Lassan három éve, hogy szabadidő hiánya miatt eladtam a saját lovamat, nagyon hiányzik. Így legalább egy kicsit újra megcsaphatott a lovak „illata”. Külön öröm volt, hogy Léna is fent ülhetett a hintón az ölemben. Sajnos kép nem készült a „nagy eseményről”, mert Krisztián közben a nagyobbak után rohangált. Később aztán Áron is felkéredzkedett, a beszámolómon felbuzdulva.

    Áron és Krisztián „hölgykoszorúban”

    Jártunk még a Tiszakürti Arborétumban – itt egy finom marhapörkölt is várt minket ebédre, nokedlivel -, a kunszentmártoni Légómúzeumban, illetve a szolnoki Repülő Múzeumban. Utóbbi leginkább Áront és Dávidot hozta lázba, noha Kunszentmárton határában úgy elaludtak, hogy a bejáratnál alig akartak felkelni. A teljes „hátsó ülést” fel kellett ébresztenünk, hogy mindenki megcsodálhassa a régi gépeket. Persze a tovább indulás sem volt egyszerűbb, a Fiúk nehezen vettek búcsút a belülről is megnézhető egykori utasszállítótól.

    A repülő múzeum előtt, avagy a délutáni szieszta utolsó percei

    Vacsora előtt akadt egy kis szabadidőnk. Áronnak és Dávidnak – szüleikkel ellentétben - még nem volt elég a gyógyvízből. Szerencsére a Tóta Család örömmel vállalta a közös pancsolást, sőt, „ajándékba” még az esti fürdetést is, így mi nyugodtan sétálhattunk Lencsivel egy kicsit a Tisza-parton.

    A búcsú-vacsora nagyon finom volt, közben profi népi táncosok ezúttal is nagyon látványos műsort adtak. A latin zenét játszó gitárduót viszont csak kb. fél órán át hallgathattuk, a gyerekeken egyre-másra jöttek elő a fáradtság egyértelmű jelei. Bár szívesen maradtunk volna még a társaságban, úgy fél tíz körül muszáj volt a szobák fel venni az irányt. Nem csak a gyerekek miatt, én sem igazán bírtam már hanggal: szombat reggelre Edith Piaf, délutánra pedig már Darth Wader orgánumát tudhattam magaménak. Eleinte még egész szexi volt, később már inkább idegesítő. Ezúton is köszönöm Dr. Tornyi Jánosnak, a szervező klub elnökének, és Mizere Istvánnak, hogy némi gyógyhatású készítménnyel segítettek visszanyerni a hangom, Pünkösd, ünnep ide vagy oda.

    K.: Vasárnap délelőtt kiállítottuk a járműveket a Tiszavirág-híd lábánál, a Tiszai Hajósok terén. /Ugyanott, ahol előző nap az 1/100-as szakaszunkat záró fotocellától pár méterre megállt - pont középen - egy nézelődő biciklis. Azért inkább nem ütöttük el./ Szép idő volt, így gyönyörködhettünk egymás autóiban, motorjaiban kedvünkre.

    Látkép a lift mellől

    Motorok /M.: Elöl irigységem tárgya./

    Mercink /hátul keresztbe rakott babahordozó és a Fiúk „nyomai”/

    A kiállításon két érdekesség tűnt fel: a plakátról megismert T2-es busz nagyon szép, frissen restaurált állapotban, illetve az itt már „szokásos” fekete Csajka.

    Csajka, Jaguár, Torpedo

    M.: Megállapítottam, hogy Kota Károly Pannóniája még mindig irigylésre méltó. A gyerekekkel többször is átmentünk a Tiszavirág-hídon, és rengetegszer megcsodáltuk belülről a hídra járó, akadálymentesítést biztosító üvegliftet.

    Tiszavirág-híd, bal oldalt Apa és Fiai

    A tiszakécskei patkódobálásban nem sikerült brillíroznunk, mint utóbb kiderült, az arborétum platánjának szélességét is alaposan túlbecsültük. Díjra nem számítottunk, mégis kaptunk egyet, pontosabban kapott egyet Léna, mint legfiatalabb résztvevő. A kerámia dísztárgy itt várja a nappaliban, hogy pár év múlva majd büszkén cipelje át saját szobájába kis gazdája. Tényleg megérdemelte a három hónapos Lencsi, a Szolnokon töltött idő alatt mindössze egyszer „panaszkodott”, ráadásul még nevetni és növekedni is maradt energiája.

    A legfiatalabb résztvevő /díjával együtt/ Anyja karjaiban. Ismét három jókedvű, élményekkel teli, felejthetetlen nappal lettünk gazdagabbak, nagyon köszönjük!

    „Jó estét Szolnok…” , jó estét Szolnokiak. Hiányozni fogtok májusig.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    lapozzon vissza