Élménybeszámolók

  • Szolnok 2014 1441

    2014. június 27. (péntek)

    Május utolsó napjait évek óta Szolnokon töltjük, az ottani találkozót, túrát nagyon kedveljük, a jó társaságot nem kevésbé. Lakyékkal is ott találkoztunk idén először, mikor ezt írom, már a négy nap múlva esedékes Budapest Classic-ra készülünk.

    Áron fiunk és a Merci

    Tavaly gondjaink voltak a hotelszobánk tisztaságával, és ezt, ahogy minden egyéb élményemet is (legyen az akár pozitív, akár negatív) megírtam az élménybeszámolóban. Persze a kritikán nem az gondolkodott el, akinek szántam /a szálloda tulajdonosa, üzemeltetője/, sokkal inkább a szervezők rágódtak rajta. Sejtésem szerint idénre kineveztek egy „sárkányügyi biztost”, aki az én jó közérzetemért volt felelős. Jól választottak, Kota Károly már az első szolnoki találkozónkkor is szimpatikus volt, ráadásul gyönyörű motorokkal büszkélkedhet, ha egyszer sikerül szert tennem egy veterán motorra, annak leginkább az ő tűzpiros Pannóniája lesz az „oka”. Nagyon köszönök neki mindent ezúton is, a szoba takarításától a Bánhalma állomáson való biztatásáig, meg persze a végtelen kedvességét. Nem vagyok én egy háklis „hisztizsák”, csak azt a koszt, amit nem tűrök el itthon, nem tűröm el szállodában sem. Kedves Karesz, ha bármikor én segíthetek neked bármiben, szólj bátran. /Talán még tüzet is okádok, ha éppen sikerül. : ) /

    A túra idén is bővelkedett érdekes feladatokban, szép helyszínekben. Első feladatként még Szolnokon a járművek tengelytávját kellett megtippelni, majd az egykori Légó Központban várta a versenyzőket egy feladatlap. Ide Krisztián ment be, én addig kint próbáltam szórakoztatni a gyerekeket a kocsiban. A következő megmérettetés cseresznye-saccolás volt Nagykörűn, 30 dkg-nyi cseresznyét kellett összeszedni. Nekem kicsit többre sikeredett, hallgatnom kellett volna az állomásvezető úrra, mikor mondta, hogy ez a fajta cseresznye kifejezetten nehéz.

    Bánhalmán légpuskával próbáltunk célba lőni. Először egyértelmű volt, hogy Krisztián küzd meg a feladattal, de az egyik puska elromlott, a másikat meg félre hordónak találta.

    Laky Sanyi lő… és talál

    Nem akartam zéró teljesítménnyel elhagyni a helyet, így végül - kis bátorítás hatására - visszamentem én lőni. Nagyon köszönöm a „lőmester”, valamint Szabó István veterános társunk segítségét (ő töltögette nekem a puskát) és jóindulatát, nélkülük lövés nélkül maradtunk volna. A nagyon szeles, hűvös idő nem kedvezett sem a lövöldözésnek, sem a testhőmérsékletemnek, mire visszaértem a kocsihoz, kezem-lábam jéghideg volt. Kenderesen a tengerész múzeumot volt szerencsém megnézni, két szajoli motoros sráccal töltögettük lelkesen a totót, reményeim szerint helyesen.

    Az ebéd a közeli Horthy kastélyban várta a csapatot. Nagyon finom volt, nekem különösen a savanyú káposztás babgulyás ízlett, a gyerekek pedig a krémesnek örültek, vaníliás ízeket nagyon kedvelő férjem úgyszintén. Törökszentmiklóson a már megszokott motorgumi-tekével kellett megküzdeni. Krisztián biztosra vette, hogy idén sem talál el egyetlen bábut sem, így nekem maradt a kihagyhatatlan lehetőség. : ) A próba gurítás alkalmával egyszerre hét bábut sikerült ledöntenem. Az „éles” gurítások alatt egyet sem. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy pech. Jövőre azért újra megpróbálom. : )

    Maga a túrázás izgalmasra sikeredett idén, nem csak azért, mert kompon utaztunk a veteránokkal, hanem azért is, mert a komp-utazás után többed magunkkal együtt eltévedtünk.

    Által mentünk mi a Tiszán, kompon

    Ahol körforgalmat jelölt az itiner, ott inkább csak egy sokszög alakú tér volt. Jó buli konvojban autózni, hát még eltévedni. : ) Elöl Tamás Tamásék és a Gran Torino, utána mi, mögöttünk Lakyék a Karmann Ghia-val. Kis kitérő után visszataláltunk a helyes útra, innentől újra „működött” az itiner. Később is egy körforgalom okozta az apró galibát, az itinerben első kijárat, Szolnok felé szerepelt, de az első kijárat itt Alcsisziget volt, Szolnok pedig a második. Először kimentünk a másodikon, a Karmann utánunk, aztán Krisztián helyismerete segített: rémlett neki, hogy az az út nem a Tesco felé visz be a városba.

    A legutolsó feladat egy 1/100-as szakasz volt a szolnoki Tesco parkolójában. Sajnos nagyon rövid ráfutót hagytak rá, annyira rövidet, hogy csak ferdén tudtunk behajtani a fotocellák közé. Így aztán megbecsülni is lehetetlen volt, hogy mikor szakítottuk át a lézert. Nem zavart ez igazán minket, de legközelebb jobb lenne egy hosszabb, egyenes ráfutó.

    „Menekülő” Léna lányunk és az őt fékezni próbáló anyja

    A szombati vacsora kellemes volt, vendéglátóink ismét színvonalas műsorral kedveskedtek. Örültünk a musical-eknek, a népi tánc műsor is nagyon tetszett. Áron fiunk - aki az óvoda népi tánc csoportjában táncol és szeptembertől az iskolában is heti rendszerességgel táncol majd - szájtátva nézte.

    Léna az „első sorban”, jómagam mögötte

    A vasárnapi program ezúttal is kiállítás és eredményhirdetés volt. Idén is - ahogy eddig minden évben - átsétáltunk a Tiszavirág hídon.�A kissé esős időben nagyon szép volt a híd alatt zölden kavargó Tisza.

    Krisztián: A mezőny azért minden évben bővül egy kicsit. Idén a motorok közül egy Opel Motorclub 500-as keltette fel érdeklődésemet. Az újonnan feltűnő autók közül több is tetszett. Volt itt például Honda S600-as, vagy egy gyönyörű kabrió DKW 1938-ból, illetve egy Renault Celtaquarte és egy Wolseley (a pilótájával tavaly Miskolcon is együtt autóztunk, csak ott egy „Bádog Böskével” volt).

    Az eredményhirdetésre végül a Nap is kisütött, gratulálunk a díjazottaknak. Nem vagyunk csalódottak, mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, én még annál is többet, azt hiszem. : )

    Köszönünk szépen mindent a szervezőknek, és reméljük, sok-sok évig járhatunk még erre a nagyon jó találkozóra.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    Fotó: Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza