Veteránlap.hu

BUDAPESTEN, A KEREPESI ÚT 15. SZÁM ALATT JÁRTUNK 2013. ÁPRILIS 7.-ÉN A FŐTAXI SZÉKHÁZBAN A BUDAPEST 100 RENDEZVÉNYSOROZAT KERETÉN BELÜL.

Már szombaton délután (is) a taxi garázs előtt néhány veteránt és egy 100-as feliratot pillanthatott meg az, akinek erre szeme van, mi veteránosok természetesen ilyenek vagyunk. Az arra járó először gondolhatott volna a 100 éves fővárosi taxi közlekedésre, és asszociálhatott volna ezen centenárium megünneplésére, de nem,a Budapest 100 éves épületeit bemutató rendezvénysorozat részeként lehetett megtekinteni az idén 100 éves Főtaxi székházat és garázst.

Ez a rendezvény nagyon érdekes, pár éve indult és a célja az, hogy az adott évben 100 éves budapesti dolgokat (direkt nem írok épületet, bár a zöme az, de idén például része volt a Kossuth hajó is) megismertesse a nagyközönséggel.

Mikor megtudtam, hogy idén a Budapest 100 része a Kerepesi úti intézmény is, rögtön lázba jöttem, hisz annyi minden köt a Főtaxihoz és ehhez a garázshoz is. Már a születésem körül is szerepet játszott, hiszen anyai nagyanyám 1972-ben több évtizedes szolgálat után (nem is volt más munkahelye) innen, a telefon központból ment nyugdíjba, előtte természetesen sofőrként dolgozott. Még mindig hallom, ahogy mesél a Renault kocsikról és Warszavákról. A családi albumokban vannak képek róla egyenruhában és sapkában mert akkoriban a taxis e nélkül nem volt taxis. Visszatérve a korai kötödésre, még mielőtt elment volna nyugdíjba, megszülettem én, akkor, egy hétfő délutánon Ő éppen szolgálatban volt, és az egész telefonközpont szurkolt Irénkének az első fiú unokához (aki az egyetlen is lett), sikerrel.

Gyermekkoromban, ha nem is ide, de a Nyugdíjas klubba -mely valahol a Szondi utcában volt talán- sokat jártunk a nagyanyámmal, én élveztem a nyüzsgést, Ő pedig kedvére beszélgetett a régi kollégákkal.

Későbbiekből is több emlék köt a Csillaggarázshoz ahogy ezt ekkoriban a köznyelv hívta, akkor még itt „aludtak” a kocsik is. Én a Hungária körúton nőttem fel, és gyermekként Édesapámmal sokat jártam az azóta a Plaza láz áldozatává vált Ügetőre (szerintem megbocsáthatatlan, amit ott műveltek, pláza lehet sok száz de Ügető csak egy volt, ott voltam az utolsó versenynapon is) és a trolira az ember mindig ott, előtte szállt le és fel. A Gumigyár és a Csillaggarázs mindenki tudta hol van. Kamaszként és fiatal felnőttként is többször gyalogoltam el ott éjszakánként, Tati (még áll, bár ki tudja, meddig), Ügető (Ügi, már nem áll), Csillaggarázs (részben áll), Gumigyár (az új tulajdonos szépen helyrehozta), ez volt a sorrend.

Eme hosszúra nyúlt bevezető után térjünk vissza a lényegre, a programra. Szombaton és vasárnap naponta négyszer vezettek túrát a garázsba. Mi vasárnap az utolsóra mentünk. Az elsők között értünk oda, a gyerekek (stílszerűen kockás) rudit, mi francia kártyát kaptunk ajándékba (nagyon kedves figyelmesség). Hamarosan meglehetősen nagy tömeg állt össze, és négy után nem sokkal elindultunk be a garázsba.

Először a csapat, egy az épület mögött található „parkolóban” állt meg, itt egykor épület állt. Többek között ebben kapott helyet az egykori telefonközpont is. Itt a vezetőnk –ki maga is Főtaxis veterán volt- mesélt a nagy múltról. Mesélt az Autótaxiról, Droszt Tivadarról, és a félautomata kocsi mosóról, a tömlős benzinkútról, és a rendszeres autó átvizsgálásokról. Elmondta, hogy száz éve néhány hónap alatt elkészült az épület, mert kellett, hogy álljon az ipar engedélyhez, bár építési engedély nem volt. Majd beterelt bennünket a garázsba. A kiállított autók miatt szabadkozott, való igaz, egyetlen Zsiga képviselte a kocsik közül a „kockás” múltat. De volt itt vetítés, a falakon régi képe lógtak, vitrinekben relikviák és ki volt állítva, három droszt oszlop is. A csoportnak itt már kötetlen volt a programja. Az emberek egy rész sétálgatott, nézelődött, másik része a fiaim szavaival élve mozizott. Élveztem, sajnálom, hogy nincs állandó tárlat, lehet, hogy megérné. Még egy kis érdekesség: a „helyiek” lefényképezték Léna lányomat, mint a legifjabb tárlat látogatót, hiába, a korával gyakran kitűnik a sorból.

Kellemes időtöltés volt, érdekes dolgokat hallottunk és még ajándékot is kaptunk, köszönjük Budapest100, köszönjük Főtaxi…