Élménybeszámolók

  • III. OLDTIMER PREMIER, RETROPARTYZÁNOK 1764

    2013. szeptember 26. (csütörtök)

    CSEPEL, BUDAÖRS 2013. ÁPRILIS 26-27.

    Ez lényegében két külön rendezvény volt, egyrészt Csepelen Retropartyzánok címén összejöttek a keletiek egy kis északi (Volvo) segítséggel egy régi üzemcsarnokban, hogy magukat, illetve imádott típusaikat propagálják. A másik az Oldtimer Premier, mely, egykoron az OT EXPO-hoz csatlakozott. Volt olyan év, konkrétan tavaly előtt, mikor innen a Sokadalom Pontot (Újpesti rakpart vége) érintve autóztunk ki az OT Expóra. Két héttel korábban még úgy volt, hogy most is OT Sokadalom néven fut majd, durván egy héttel a kiítr időpont előtt már csak Oldtimer Premier, és május 11. lett a Sokadalom időpontja a BPCGP-vel egyszerre (Közben a Sokadalom fő szervezője, mint nevező indul a Budapest Classicon.). Pénteken Csepelen vettem hírét, hogy az új időpont állítólag immár a végleges június 8., hát, majd meglátjuk. Érdekes, annak idején ez volt a szezonnyitó most meg már erősen benne van a szezonban.

    Mindegy, térjünk vissza az eseményekre, pénteken (26.-án) átvittem a gyerekeket Csepelre. Itt aránylag gyorsan megtaláltuk a csarnokot, mely akkor még nem volt igazán tele emberekkel, autó viszont volt itt szép számmal. Zsigák, Wareszok, Trabik, Moszkvics és Zaporozsec, Polski, kicsi és nagy, Skodák, és a már említett Volvók. A csarnok bejáratával szemben egy Csajka álldogált, a motorosokat az MZ klub képviselte. Regisztráltunk (a belépés díjtalan volt, manapság meglepő) és a család hímnemű része bevonult. Két fiam rögtön letámadta a Csajkát, a szolnoki Tóta család autójának „használata” óta bátrak ezzel a típussal kapcsolatban. A tárlat érdekes volt, remek állapotú kocsikat toltak be ide a klubok, és volt benne élet, igen, itt megint észrevettem, hogy az itthoni kiállításokról mennyire hiányzik ez az érzés. Nagyrészt életéttelenül állnak a vasak, itt, annak ellenér, hogy ezek is tisztára voltak sikálva és csak úgy csillogottak-villogottak, mégis volt bennük élet, ott voltak a gazdák akikkel az ember beszélgethetett, és ha be akart nézni a kocsiba megtehette. Egészen a csarnok végéig elsétáltunk, itt leragadtunk. Ennek több oka volt, egyrészt összefutottunk Zolival, a szolnoki márkatárssal, az ottani börze „atyamesterével” (aki egyébként mindenhol ott van), illetve az alakuló Moszkvics klub motorjával, akivel egyébként tavaly Esztergomban futottunk össze először. Én még kibeszélgettem volna magam elég gyorsan, de Áron megtalált egy pedálos Moszkvicsot és nem tudott menekülni a bűvköréből, alig tudtam kiudvarolni az ülésből. Visszasétáltunk, a másik íven éppen kifelé indultam volna, mikor belebotlottam egy másik márkatársba. Elmondta, azért jött ki, hogy infókat szerezzen a holnapi napról. Mondtam, hogy én is most kaptam a hírt, hogy a Sokadalom június nyolcadikán lesz, tehát biztos, hogy nem most van, de többet én sem tudok. Útközben míg próbáltam beszélgetni, mindenki megismert minket a csarnokban, miután állandóan a fiaim után kellett kiabálnom, hogy jöjjenek vissza (Másnap az egyik kedves hostess lány oda is jött megkérdezni „nehéz?”. Ekkor már az Anyjukkal kiegészülve válaszoltuk: megszokható- Mondta, hogy nála még csak egy van, de tervezik a következőt, remélem megerősítettük ezen elhatározásuk helyességében.).

    Másnap reggel a teljes családdal, honom alatt Dávid ülésével irány a Kertész utcai garázs és a Merci. Bepakolás, indulás, a budaörsi az Oldtimer premierre. Mire kiértünk, a parkoló nagyrészt már tele volt, mint mindig, most is csodás látvány volt ennyi vénség egymás hegyén-hátán, parkolót kerestünk, Lénát pelenkáztunk (ezt többen megcsodálták, de hát a jó öreg Merci csomagtartója erre is tökéletes), majd elindultunk nézelődni és dolgozni a VETERANLAP.HU-nak. Felsorolni sem tudom, mennyi csodát láttam, sok ismerőst is. Az itteni hangulatot leírni nem nagyon lehet, lényegében nem történik semmi, csak annyi, hogy egy nagy adag „szent őrült” (ahogy Erik, a viking mondaná) összejön, és a szezon elején beszélget a rég nem látott veterános társakkal, új ismeretségeket köt. Ez a rendezvény nem is szól másról, illetve van még egy vetélkedő is, csak úgy mellesleg ez ismét négy fordulós volt:

    1. tükörből vezetés

    2. bólyára állás

    3. Babetta szlalom

    4. 1/100

    Innen Csepelre vettük az irányt, némi étkezést beiktatva. Mire kiértünk, jóval több ember volt, mint az előző napon pedig szerintem már túl voltak a csúcson. A program, mint tegnap, beszélgetés, nézelődés, pedálos autó (immár Dávid is) az egyetlen plusz, hogy Márti mikrofon végre kapta a Moszkvicsos családapát. Dávid fiam ismét szerzett MZ-es zászlót, ki tudja, hányadikat. Majd még megcsodáltam egy Zastit (750-es ilyen volt az első kocsim, régóta próbálom elkapni a tulajt egy beszélgetésre, de nem megy) és elindultunk haza.

    Összefoglalva, kellenek az ilyen rendezvények, ahol kvázi a „szakma” találkozik és elbeszélgethetnek egymással, miközben a nagyközönség a járműveket (volt pl. Budaörsön busz és motor is, ebből láttam egy White-ot is) csodálja és egy kicsit vágyik a „szent őrültekhez” tartozni.

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza