Élménybeszámolók

  • II. /G/ OLDTIMER NAP BUDAÖRSI REPTÉR 1514

    2013. június 26. (szerda)

    2013. ÁPRILIS 21.

    A rendező Goldtimer alapítvány, mint földi és légi veteránjárművek találkozóját hirdette meg az eseményt. Amint tudomást szereztem róla, tudtam, ott a helyem. Erre két okom is volt, itt voltunk először a Mercivel veterántalálkozón a megszerzése másnapján. A másik ok régebbi keletű. Mindig is szerettem repülni, gyerekként sokat repültünk szüleimmel, mint utasok, majd gimnazistaként én is repültem (vitorláztam, mert ahogy annak idején mondták, mi repülünk igazán, mert míg a motorosok benzinnel repülnek, mi repülővel) az MHSZ Postásban, igaz, nem itt, hanem Dunakeszin. A rendezőknek szerencséjük volt, a hosszú tél után most lett egyszerre nyár, bár a hétvégére esőt jósoltak a meteorológusok, de nem igazán jött be az előrejelzés.
    Kijutni nem volt egyszerű a városból, vesztünkre a Margit híd felé indultunk el, a Nyugati tér (itt derült ki számomra, hogy futóverseny van a városban) után visszafordultunk, irány az Erzsébet híd, itt már átjutottunk és meg sem álltunk Budaörsig, a reptér bejáratáig. A kapuban az őr közölte, menjek valahová messzire, itt már minden tele van veteránokkal. Mondtuk, hogy ez is az úgyhogy bemennénk, be is mentük. Valóban volt itt sok szép autó, de azért találtunk helyet, leparkoltunk, egy Cortina és egy régi olasz rendszámú Jaguár (melynek, mint később kiderült, tényleg olasz volt a legénysége, lábon jöttek idáig) között.
    Volt néhány nagyon szép autó. Egy tömbben igazán csak a katonai járművek voltak, egyébként költői összevisszásság jellemezte a helyet. A klubok közül a Lada, a német 107-es klub magyarországi szekciója, a Márka Független Motoros Klub képviseltette magát, illetve a W123-oknak volt néhány autója együtt.
    Bár, mint már említettem, sok szép autó volt ez a rendezvény igazán nem az autókról, hanem inkább a repülőkről szólt. Megállás nélkül jött ment az alapítvány híres Li-2-e (az egyetlen repülésre alkalmas példány), de sokat dolgozott a Po-2-es és a Vöcsök is ( A régi szép időket juttatta eszembe, ahogy jöttek-mentek a gépek.). A „jegy” meglehetősen drága volt (8000 forint/fő/kör a Li-2-sel), dehát drága a repülés. Személyes kedvencem a mellettünk álló Jaguár mellett egy szép állapotú Isetta volt, bár akadt itt 603-as Tatra is, és természetesen minden egyéb más ami a találkozókon elő szokott fordulni. Sétáltunk, nézelődtünk, a vége felé a Márti és a Fiúk egy GAZ katonai teherautó platóján autóztak is egyet a reptéren.
    Mikor kellőképpen megfőttünk és elfáradtunk elindultunk. Hazafelé menet megálltunk az angol eredetű szupermarketben, a parkoló felett is repdestek a gépek.
    A rendezvény a helyszíne miatt különleges volt, jó hátteret adott a reptér a folyamatosan felszálló repülők a vén vasaknak. Két dolog nem tetszett, egyrészről az őr megnyilvánulása. Engedtessék meg, hogy egy harmincharmadik évében lévő, jó állapotú kocsi veteránnak minősüljön még akkor is ha ez történetesen egy W 123-as. A másik, hogy „kicsit” az Alapítvány pénzszerzéséről szólt a dolog, ami végül is érthető, de lehet volna egy kicsit finomabban is előadni.
    Összegezve, csak ez a két gondom volt a rendezvénnyel, de ezért kárpótoltak a csodálatos autók, amik kint voltak. (Az őr vajon hányat tartott közülünk veteránnak?)

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza