Élménybeszámolók

  • BUDAPEST RALLY PROLOG A MAGYAR NOSZTALGIA ÉS HOBBIJÁRMŰ REGISZTER SZERVEZÉSÉBEN 1039

    2014. március 29. (szombat)

    2013. OKTÓBER 4. BUDAPEST MŰJÉGPÁLYA

    Itt nem változott semmi.

    Szeptember végén érkezett meg az MNHJR levele, hogy együttműködési megállapodást kötöttek az MNASZ-szel (Magyar Nemzeti Autósport Szövetség), és ennek keretében várják a tagok jelentkezését a Budapest Rally prológja mellet szerveződő veterán találkozóra. Nyomban jelentkeztünk, én némi kis nosztalgiát éreztem, hiszen volt egy pár év, amikor az életem részét képezte a magyar rally sport.

    A Műjégpályára úgy fél négyre értünk ki és megálltunk a szobor előtt (melyről egykor Hofi énekelt), ott állt egy 107-es és egy Capri. A Caprihoz személyzet is tartozott, ők sem tudtak semmit. Besétáltam a pályára parkolt már ott néhány veterán, többek között Laky Sándor Kharman Ghiaja. Ahogy jöttem visszafelé, újból belefutottam a Capri sofőrjébe. Együtt kerestük meg a rendezőt, hogy mi legyen, mellette egy hölgy megnyugtatott, hogy ő is Szepes Gáborra (VW) vár, de menjünk be. Visszamentünk a kocsikhoz, indítás, mire visszaértünk a bejárathoz, újabb utasítást kaptunk, várjunk, a veteránok együtt mennek be. Kiálltunk jobbra, balra és vártuk Herby-t, az 52-es Bogarat. Négy körül meg is érkezett (találka 3 és ½ 4 között volt), besorjáztunk és bevonultunk a „jégre”.

    Volt vagy tíz (1995-2006) év, mikor közel voltam ehhez a sporthoz. Füredi barátomnak segédkeztem, Ő volt a Füredi Sport Video (logója alapján csak guruló vetítőgép) tulajdonosa, vezetője, egyik operatőre. Rally-túrában (harmad osztály) indult is voltam csapatfőnök is (a csapat pilótából, mitfárerből és egy szerelőből állt, meg természetesen belőlem). Később harmad osztályban versenyeket is szervezett (Manapság már nem csak itthon teszi ezt.). Állíthatom, itt semmi sem változott az elmúlt hét-nyolc évben, ugyanaz a feeling, sőt, sokszor ugyanazok az arcok is. Itt volt Irénke, a fotós, már akkor is régi motoros volt a szakmában, amikor én ott mozogtam. Egy konkurens videós cégnél még láttam ismerős arcokat. De a versenyzők között is voltak régi arcok, igaz, sokat közülük még rally-túrából ismertem. Mit mondjak, érdekes, és egy kissé bizsergető érzés is volt megint benne lenni ebben a pezsgésben.

    Léna lányunk –megdöbbentő módon- közel egy órán keresztül tátott szájjal nézte a füstölgő gumikat, majd a kivilágított pályát, ahol a nagy füst miatt úgy tűnt, mintha olykor a ködből bukkantak volna elő az autók. Azért a „mozi” közben elfogyasztott úgy fél csomag sörperecet. Jég hideg volt a keze, mire sikerült rávennünk, hogy üljön be a Mercibe, legalább egy kicsit melegedni. Üldögéltünk a lelátón, néztük a prológot, beszélgettünk, majd elváltunk a Laky családtól, sétáltunk, ittunk egy teát aztán vissza a kocsihoz Pontban hétkor levonultunk a pályáról.

    Jó érzés volt egy kicsit a régi időkre emlékezni, már nem csinálnám, de akkor szerettem.

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza