Élménybeszámolók

  • Ahol mindig hátunk mögül fújt a szél Magas-Bakony Túra 2015. 2727

    2015. október 31. (szombat)

    Péntek délután lévén óriási dugó volt Budaörs felé. Nem csak az M7-es bevezetője van arra, hanem hipermarketek, svéd bútoráruház, amik - a vasárnapi zárva tartásnak (is) köszönhetően - péntekenként igencsak vonzzák a vásárlóerőt. Viszont a nagy forgalomnak hála legalább volt alkalmam megnézni a programot. Mikor megláttam, hogy barátok egymás utáni rajtszámokkal indulhatnak, rögtön hívtam Laky Erit. Kiderült, ők már megérkeztek. …és náluk van a 7-es és a 8-as rajtszám. Még nagyobb örömmel utaztam tovább Székesfehérvár felé.

    Este hétre értünk a Bakony Hotel parkolójába. Sötét volt, zuhogott az eső, a gyerekek mégis sorban rohantak ki a kocsiból, hogy megnézhessék belülről az eredeti szépségében felújított épületet. Bent már véget ért a vacsora, előadást hallgathattak az időben érkezők. Azért jutott még étel nekünk is. Jól esett a barátaink társasága, meg - nem tagadom - a meleg étel is.

    Hotel Bakony, ahogy Áron fiam látta

    A kiskorúak nagyon megörültek, mikor kiderült, hogy a rossz idő miatt sem marad el a Pannon Csillagda „programpont”. Kilenc óra után indultunk el a Csillagdába. Sosem jártam még planetáriumban. Először bolygókról, fekete lyukakról láttunk/hallottunk érdekes dolgokat, majd kényelmes, ledöntött háttámlájú fotelekből figyeltük a virtuális égboltot. Már aki figyelte… Jómagam is reggel fél nyolctól dolgoztam aznap, csak a rendíthetetlen kíváncsiságom mentett meg attól, hogy néhány társunkkal együtt el ne szunyókáljak. Meg aztán percenként meg is kérdezték tőlem, hogy merre van a Halak, a Bak, vagy éppen Lányommal közös csillagjegyünk, a Vízöntő alakzata. Végül fel lehetett menni a távcsőhöz, már indultunk is volna, ha Krisztián nem néz az órájára: 23.15-öt mutatott. Gyorsan a hotel felé vettük az irányt. Az eső gyakorlatilag vízszintesen esett, nem kímélve senki arcát, farmerét. Talán egyedül Léna maradt szárazon, aki a (nem csak baba) hordozóban félúton elaludt a hátamon. Még szerencse, hogy felcsatoltam az alkalmatosságot, aligha bírta volna a 3 éves Lencsi hazafelé esőben az 1600 métert, főleg ilyen késői órán. A Fiúkat feltöltötték az élmények, jókedvűen szedték a lábukat, ahogy még tudták.

    Reggel finom, svédasztalos reggeli várt, Erivel nézegettük az itinert. Megosztott velem néhány fontos infót, amikről az előző esti késői érkezésünk miatt lemaradtunk/lemaradtam. Kíváncsian vártuk a túrát. A szervezők sok érdekes, szórakoztató feladatot tartogattak számunkra. Kettő különösen tetszett: a libikóka és a mázsálás. Előbbinél kocsival kellett megállni egy speciális mérleghintán egyensúlyi helyzetben (fotó is készült a résztvevőkről a kocsik előtt), utóbbinál meg kellett saccolni az autó súlyát utasostól, mindenestől, majd meg is mérték.Egészen jól sikerült a becslés, bár olyan tényezőket, mint az üzemanyag vagy a csomagtartóban lévő különböző folyadékok, teljesen elfelejtettünk. A csomagtartóban ugyanis több liter ilyen-olyan „lötty” utazik /”illatosítva” a csomagtér egyéb tartalmát/, melyek a férjem szerint feltétlenül szükségesek a Mercedes-Benz w 123 230E számára.

    Az egyik feladatnál volt a kertben egy helyes kis tarka póni. Az állatimádó gyerekeink /Léna és Dávid/ ha tehették volna, még alaposabban megetetik az amúgy is jó húsban lévő, kedves jószágot, aki - tekintettel a bakonyi, hűvösebb levegőre - már szeptember végén elég tömör, hosszú szőrt növesztett.

    Gyönyörű helyeken jártunk. Régebben is szerettem a Bakonyt, de ezúttal végképp levett a lábamról. Ebédre visszavártak a hotelbe. Lakyék figyelmeztettek, hogy rendben, hogy ilyen kellemesen autókázunk együtt, de még nem szedtünk levelet. Szedni? Nem írni kell majd a borítékba valamit? - kérdeztem értetlenül. Tisztázódott a feladat, bár ha a szervezők látták volna, hogyan abszolváljuk, lehet, jobban kímélik a növényzetet. Minden fát/bokrot megkopasztottunk, amiről csak tudni véltük, micsoda. (Olyan levelet kellett „mellékelni”, amit ismerünk.) Szép kis gyűjtemény jött össze, tiszafa, nyír… én még csalánt is szedtem zsebkendővel, de úgy döntöttem, orv dolog lenne „postázni”. Végül Sándorék borítékjába juharlevél került, a miénkbe bükk. Az ebéd babgulyás volt. Örültem, hogy nem volt egyéb opció, így nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy ezúttal nem a saláta/roston csirkemell kombinációt választottam. Hasznos, egészséges dolog a diéta, de a bakonyi jó levegőn jól esett kicsit megszegni.

    Délután Kőrishegyre kirándultunk. Útközben átfutott előttünk egy szarvas, a gyerekek szájtátva néztek utána. A kilátóig nem lehetett kocsival felmenni. Kár is lett volna, Erivel nagyon jót kirándultunk. Igaz, a ködben/párában nem látszott fentről túl sok minden, a kilátó meg úgy csúszott, mint a városligeti műjég, de a felfelé vezető út csodálatos volt. Az őszi erdő és a nedves levelek illata leírhatatlan. Legalább olyan üdítően hatott a nagyvárosi nők lelkére, mint a kellemes beszélgetés.

    Erdőben

    Eri „kilátna”, de csak én vagyok látótávolságon belül

    A nap következő látnivalója a Borostyán-kút volt. Péntek este egy szerzetes úr /is/ tartott előadást, többek közt a rendről és a helyi látnivalókról. Nagyon érdekes volt, sajnáltam, hogy a gyerekek vacsoráztatása miatt csak ímmel-ámmal tudtam rá odafigyelni. Talán legközelebb. A kút és környéke minden esetre nagyon szép volt, ráadásul a szervezők finom, sült zsíros kenyérrel is kedveskedtek a résztvevőknek. Léna, mivel itthon nemigen fogyaszt ilyesmit, boldogan bevágott belőle kettőt, gyors egymásutánban.

    Estére kellemes klub-hangulat kerekedett. Bakonybélben nyertünk. Mindenki nyert. Nem díjakat, de szép élményeket. …és ez így volt pont jó. A szervezők segítségével újra felidéztük az élménydús nap eseményeit, a feladatok egyedi megoldásait, hangos kacaj töltötte be a termet. Barátainkkal egy asztalnál jól esett a vacsora, a beszélgetés, tetszett az élő zene. A szervező hölgyeknek hálás köszönet a finom házi sütikért.

    Végül, vasárnap délelőtt az autók sofőrjei papi áldásban részesültek. Ez idő alatt Erivel és a gyerekekkel sétáltunk a gyönyörű Bakonybélben, illetve megnéztük a „szerzetesi kisboltot”, ahol kincsekre lehetett lelni. Akadt ott angyalos nyakék és Karmelita Manna (karamellás ostya) is, mindannyiunk örömére. Sajnos a szentmisére Lénát még nem mertem beültetni.

    A hajkorona az enyém. A Jaguár sajnos nem.

    Nem csak leveleket szedtünk …és elfelejtettük felhajtani a dzseki ujját

    Emlékül megkaptuk a libikókán készült képet, egy ősi ír áldás kíséretében: „Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S míg újra találkozunk, Hordozzon Téged tenyerén az Isten.” Hordozzon Titeket is, kedves Szervezők, szívből kívánjuk. Nagyon jó találkozót, gyönyörű túrát szerveztetek. Köszönjük szépen. Örömmel tudatom Veletek, hogy a Magas-Bakony Túra ezennel bekerült a kihagyhatatlan programok közé.

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy & Kapus

    Rajz: Kapus Áron

    lapozzon vissza