Címlap

  • XXXIII. MÁTRAI VETERÁNAUTÓ TALÁLKOZÓ GYÖNGYÖS 1217

    2019. március 31. (vasárnap)

    2018. JÚNIUS 22-24. GYŐZELEM ÉS MONOKLI (EGYSZERŰEN : ))

    A gyöngyösi találkozó valahogy mindig jól sikerül, hát most is beneveztünk, meg is terveztük, hogy a kölköket péntek reggel bevisszük oviba, suliba, Márti egykor, én fél kettőkor eljövök, összeszedjük a gyerekeket és irány a kocsi (reggel már a bepakolt Mercivel jövünk be Budapestre), meg se állunk Gyöngyösig. Apartmant már béreltünk, sőt, jó egy hónapja már kívülről meg is néztük. Mint ahogy megszokott tőlünk, nem így lett. Hét elején nyilallt belém, hogy mi lesz a kutyával, eljönni munkából, haza menni, majd irány Gyöngyös, ez összességében este hét-nyolcas leérkezést vetítene elő.

    A végén péntekre szabadságot vettem ki. Reggel Márti elment dolgozni, én ellébecoltam a gyerekekkel, majd beültünk a Mercibe és egy után valamivel már robogtunk Gyöngyös felé. Hatvannál le a sztrádáról (csak Pest megyei matricája van az arany villámnak), rögtön a város határába shopping a lányom kedvenc lengyel tulajdonú „kínai bazárjában” (jó kis képzavar). A következő megálló már Gyöngyösön, itt ebéd, majd megint egy kis vásárlás, és már lassan meg is érkeztünk Mátrafüredre. Elfoglaltuk a szállást, egész elfogadható, majd irány vissza regisztrálni, utána tankolás, autó mosás.

    Vacsora a koleszben, váltott lovakon. Márti pl. kint a recepció előtt evett a kutyával, egy idő után Léna is vele, jöttünk-mentünk az ebédlő és a recepció között. Még egy kis bandázás, majd vissza a szállásra. Mire visszaértünk, tele volt a parkoló, szerencsére kaptunk helyet a ház másik oldalán, fizettünk, lefekvés, alvás.

    2018. június 23. Szombat

    Reggel ébredés, szendvicskészítés és irány a kolesz. Beálltunk a sorba és hamarosan elindultunk a főtérre, az első próbára, ami a már megszokott szlalom. Hosszas sorban állás és néhány speakeri elszólás után (pl.: motor autó) sorra kerültünk. A szintidő 90 másodperc, másodpercenként 5 hibapont. A pályáról 93 másodperc alatt jöttünk le (tolatni megint kellett), 15 hibapont. Itt Gyöngyösön ebben a pillanatban kell választani 25, illetve 50 km/h átlag tempó közül, mi természetesen a huszonötöt választottuk.

    Első etap Gyöngyös Fő tér- Abasár Borrendelő 9,6 km 25 perc

    Autóztunk be a Mátrába gyönyörű tájakon. Abasáron a megálló a Borrendelőnél volt, mint már több éve, itt volt vendéglátás kaja pia (remek limonádé). A feladat már ismert volt, egy téglákkal megrakott talicska volt, egy fához kötve, a földre két rózsaszín és három kék palackot állítottak volt. A rózsaszínűeket fel kellett borítani a kötél segítségével, úgy, hogy a kékek ne dőljenek fel. Megcsináltam, 25 másodperc, 25 hibapont.

    Második etap Abasár Borrendelő-Markaz Szent István Park 6,3 km 18 perc

    Az út eseménytelen volt. Némi várakozás után átadtuk menetlevelünket (Márti több négylevelű lóherét talált). A feladat itt szőlőszedés volt, egy farúdra (tőke) akasztottak, hat fürt mű szőlőt ezt kellett leszedni akképpen, hogy szalmakalapban, kenyeres kosárral a kézben kellett végigfutni egy padok által alkotott pályán, majd szüretelni, és visszafelé is ugyanezt megcsinálni már a fürtökkel telt kosárral. Itt történt némi baleset, visszafelé az egyik padban megbotlottam, majd lefejeltem egy másik padot, de ahogy tudtam, felpattantam és befutottam 30 másodperc 30 hibapont. Márti szerint messziről elég röhejes volt, ahogy egyszerre csak megjelent a levegőben úszva a hátsó felem. Némi sebellátás után mentünk tovább.

    Harmadik etap Markaz Szent István Park-Kisnána Vár 8,1 km 24 perc

    A vár felé Dudi boldog volt, Ő nagyon élvezte tavaly, itt hosszabb látogatás volt vetítéssel (3D) egybekötve. A feladat lándzsa dobás volt, ha heggyel beleáll a körbe, (kötél kör a földön) 0 hibapont, ha a hegy belül van a körön, de nem áll bele a földbe, öt hibapont, minden egyéb esetben tíz. Tavaly sem ment igazán, mondtam Mártinak csinálja Ő, de azt mondta inkább kihagyná, ha nem baj. Két dobás NULLA hibapont, hiába, zseni vagyok sérülten is ilyet produkálok, milyen lennék sebesülés nélkül.

    Negyedik etap Kisnána Vár- Demjén Egri Korona Borház 25,7 km 64 perc

    Eljött az utolsó és egyben leghosszabb etap, a célig összesen 70 hibapontot szedtünk össze, ez nagyon jó, ilyen kevés tán sosem volt. Beértünk, a hely nagyon jól nézett ki (egy éj a családnak 75-92 ezer forint lenne éjszakánként időszaktól függően). Némi várakozás után leadtuk a menetlevelet, irány az étterem, kutya miatt megint gond, de bejutottunk. Az ebéd nem volt rossz, viszont a leves és a főétel között eltelt vagy 35 perc. A végén a maradékokra kértünk némi fóliát a kutyának, erre a pincér megjegyezte „rendben fizetünk egy ebédet a kutyusnak”, erre mondtam azt, hogy felállunk és elmegyünk innen. Bementem a bor szaküzletbe, megkérdeztem ki a ház ügyeletes főnöke, mondták, hogy itt van a tulaj is, de a főnök a bórház vezetője. Elmeséltem neki a sztorit (lassú kiszolgálás, „kutyus ebéd”, próbáltam jeget szerezni a pincérektől a feldagadt szememre (nem sikerült)), elnézést kért, és kárpótlásul kaptunk két üveg bort. Nem a bor miatt, de Ő régi vágású vendéglátós volt, a megfelelő határokon belül még a rossz, a hepciáskodó vendégnek is mindig igaza van, nem szólok vissza arra való a konyha, a söntés és az egyéb kiszolgáló terek.

    Elmentünk még pince túrára is. A borász, pincemester, aki vezetett bennünket, remek vezetést tartott. Látszott rajta, hogy nem csak érti a szakmáját, de szereti is. Két „kiszólása” tetszett nekem igazán a cukorról, illetve az Egri Leánykáról.

    Elindultunk vissza Füredre, útközben közelről megnéztük a visontai Mátrai erőművet, ez volt túránk legcsúnyább tája. Mátrafüreden a fiúkkal ettünk egy csavart fagyit, Léna aludt. Vissza a szállásra, fürdés, öltözés és irány a kolesz. Kevés volt a hely, ennek álcája alatt beültünk a presszó részbe, az asztal alá rejtve a kutyát. Egy idő után sikerült meggyőznöm a személyzetet , hogy oda tálaljon, ekkor megérkezett a vezetőnő és kitessékelt minket. Vagy húsz percnyi egyeztetés után vissza ülhettünk, mért nem volt jó, ahogy volt. Az étel a szokásos, de a desszert nagyon jó volt, valami „roppantjó szelet”.

    Tánc, beszélgetés, tombola. A húzók nagy része a mi gyerekünk volt, megnyertük a fődíjat.

    2018. június 24. Vasárnap

    A menetrend a szokásos, ébresztő, kolesz, reggeli -a kutyának hozott virsli nagy részét a gyerekek ették meg-. Elindultunk a felvonulásra. Cél a Fő tér, beálltunk, majd sorba is hiszen, KATEGORI ELSŐK LETTÜNK. Díj átvétel, ebéd, ismételt gondok a kutya miatt, nem az a gondom, hogy nem enged be (spec. én sem szívesen engednék be kutyát), hanem, az hogy bunkó. A pincért megkérdeztem, a válasz az volt, nem lehet behozni, ki van írva (nem volt kiírva), amikor mondtam leviszem az ételt azt mondta porcelánt innen ki nem viszek. A végén ismételten váltott lovakon megebédeltünk. Búcsúzás majd haza. Horton még vettünk barackot, kukoricát, paprikát. Járó motorral vártuk Mártit. A kocsi nehezen indult, és alacsony fordulaton eltűnik az olajnyomás, ilyenkor gyorsan melegszik is.

    * * *

    Gyöngyös, mint mindig, most is jó volt és ráadásul kategória győzelmet is arattunk, határ a csillagos ég… (2016: negyedik hely különdíj, 2017: második hely, 2018: első hely)

    Kapus Krisztián

    Fotó:Csáthy&Kapus

    lapozzon vissza