Címlap

  • XXX. MÁTRAI VETERÁNAUTÓ TALÁLKOZÓ GYÖNGYÖS 2348

    2016. április 4. (hétfő)

    2015. JÚNIUS 26-28. ÚJRA A MÁTRÁBAN ÉS EGY KICSIT ARRÉBB

    Miután tetszett a 2014. évi találkozó, 2015.-ben is beneveztünk. A szoba foglalást jó előre lerendeztem (gondoltam én), kértem a tavalyi szobát két felnőtt és három gyermek részére (egyik sem babaágyas).

    A szállás megint a koleszban volt, ide vezetett pénteken az első utunk. Az épület előtti buszmegállóban megnéztük a menetrendet, mikor megy busz fel Mátrafüredre. Még szerencse, a következő busz alig 20, míg a rákövetkező vagy másfél óra múlva ment, tehát sietnünk kellett. Gyors parkolás a kollégium parkolójában, Márti kirohant a gyerekekkel, én szóltam, hogy itt hagyjuk a kocsit, de majd jövünk vissza. A buszmegállóban még vártunk egy kicsit a buszra, majd amikor megérkezett, megvettem a jegyeket (75 Ft az egész családnak).

    Mátrafüreden leszálltunk, a vonatozás miatt keltünk hajnalban, de oda-vissza nem lehetett megoldani. Sétáltunk egyet, majd találtunk egy Pizzériát, rendeltünk két pizzát. Nagyon jó volt, sonkás, illetve farm (fokhagymás, tejfölös, mustáros alap csülökkel), megettük utána fagyi következett. Visszafelé még egy játszótéri kirándulás is belefért majd felültünk a vonatra egy tánc tábornyi gyerekkel. Gyermekeink még tollat is kaptak az egyik kísérő „nénitől”. Vidáman utaztunk egészen Nyúlmályig (ez a megálló van a kolesz bejáratánál), itt leszálltunk és besétáltunk a szállásra. Ekkora már többen voltak itt, még a kempingezők is Losoncról, nagy lakóautóval és csodás veteránokkal. De itt volt a MAK is Berezvai Gáborral az élen, ő egy kétkerekűvel jött. Bementünk bejelentkezni, ekkor kezdődött a balhé. Közölték velünk, a szoba három ágyas, a negyedik már pótágy. Az ágyakat összetolták, gondolták, két ágyon alszik a három gyerek. Mondtam, nem, vigyenek be még egy ágyat. A pikírt válasz az volt, melyik vendég alól szedje ki az ágyat, mondtam, nekem mindegy, oldják meg, szerezzenek egy ágyat. Ekkora megérkezett a vezetőnő is, mondta, sétáljunk fel és oldjuk meg, ezzel én is egyet értettem. Bementünk a szobába. A 114-esben természetesen egy ágy sem volt összetolva. A vezetőnő megkérdezte, jó-e úgy, hogy behoznak a tanulószobába egy heverőt. Mondtam, hogy ezt a megoldást szajkózóm már vagy egy órája. Na, ezt is lezártuk, lehet felhordani a cuccokat, felfelé mindenemen táska lógott. Kammermayerék meg is jegyezték, jól meg vagyok pakolva, ez így igaz. Lepakoltunk, elintéztük folyó ügyeinket, majd indulás a német diszkontba üditőkért. Mire visszaértünk, a helyünket már elfoglalták (ki más, mint Lakyék).

    Vacsorára az Adamik team is befutott. Lefoglaltunk egy nagy asztalt a társaságnak. A tarhonyás pörkölt nem volt igazán jó, de a torta viszont igen. Ettünk, beszélgetünk majd Miklósék bementek a főtérre, mi pedig begurultunk parádézni ugyanoda. Indulás előtt rendőr járt végig szondával. Tavaly itt történt a baleset (T-modell). Most baleset nélkül ment az út. A főtéren nagy tömeg volt, mi keresztül gurultunk a publikum sorfala előtt, a nézők között pótvacsorát falatozva ott volt Miklós is. Majd haza, fekvés , alvás.

    Másnap (szombat) reggel étkezés (kissé egyszerűsített reggeli hidegtál) után indulás rendőri felvezetéssel a főtérre, most itt az elején volt az ügyességi pálya, indulás, duda, száguldás, karika dobás, forduló kör (csak tolatással még a Zasti is), száguldás, cél (nekünk 40 szekundum, azaz 200 hibapont). Volt már mért szakaszon 200 hibapontom, de még hányszor, de itt nem csak én tehettem róla. Az indítás nem sikerült fényesre, már ment az időnk mikor szóltak nekünk, hogy induljunk. Szerintem max 100-120 hibapont volt benne.

    Na, ez van, irány a következő állomás, ami mint nekem csak később derült ki, Gyöngyöstartjánban (5,9 km) volt. De még előtte átlagsebességet kellett választani 25 vagy 50, mi 25 km/h-t választottuk. Na de vissza a futamhoz, miután túlfutottunk, Gyöngyöspatáról jöttünk vissza, de időre visszaértünk a feladathoz. Egy hosszú kerekes fém alkotmányon kellett egy vizes bögrét tolni egy adott pályán, 28 másodperc 28 pont, de indulás tovább.

    És újra Gyöngyöspata (8,3 km) felé robogunk, immár tényleg a jó irányba, időre megérkezünk, leparkolunk a templom mellé, itt éppen palóc menyegző című program volt a faluban (hajdan sokat lógtam itt rally túra ürügyén). Előre siettem folyó ügyeimet intézni, majd megnézni a feladatot, szerszám dobás három gumiba, hat szabadon választott szerszám. Visszamentem a kocsihoz, hogy leguruljak, majd lementem a feladathoz. Négy találat, hozzám képest nagyon jó, 20 pont.

    Vége a mai pech szériának, indulás tovább Hollókőre (35,7 km), a célba. Szép komótosan, útközben találkoztunk Mikiékkel és együtt gurultunk a kirakat faluig, a szélén egy játszótéren kiengedtük a gyerekeket. Eddigre Áron és Csongi már „összenőtt”. A Mercikkel felgurultunk a célig, behajtottunk, majd letelefonáltam Mártinak induljanak fel, a célnál találkozunk, és megyünk ebédelni. Az ebéd egész jó volt a Vár étteremben, palóc leves és sztrapacska. Kaja után fagyi, jeges kávé, bögre vásárlás, vár nézés, nyomdázás. Nekem kis napszúrás és leégés.

    Elindultunk, immár térkép után Gyöngyösre. Az út hazafelé eseménytelen volt, a kollégiumhoz beparkoltunk, fürdés, öltözés, vacsora. Az asztalunkat elfoglalták, legalábbis részben, mindegy, csináltunk magunknak asztalt. A vacsora megint meglepően jó volt. Vettem öt tombola jegyet, és vártunk a tombolára. Várakozás közben táncoltunk, a gyerekek játszottak fogócska-bújócskát. Jött a tombola, és csodák csodája nyertünk egy hatalmas virághalmot és egy orchideát, mindenki irigyelte tőlünk valamiért. Márti megnézte az eredményt, állítólag tízedikek lettünk.

    Vasárnap felkelés, reggeli (szokásos három virsli), majd becuccolás és irány a főtér. Elől haladtunk, de annyira, mint vacsora asztaltársaságunk nem tudtunk elöl lenni. Beálltunk, egész jó helyre, Miki mellé. A tevékenyég a szokásos, sétálgatás, beszélgetés, fagyizás, rohangálás. Márti és Miki a gyerek sereggel elment a piacra gyülmöcsöt venni. Díjat megint nem nyertünk, de az ebéd legalább jó volt, még egy kicsit kihűlve is (A Laky csapatot fényképeztem, mert ők megnyerték a MAK különdíját). Jó ebéd után köszönés és indulás haza, az út eseménytelen volt, csak nehéz volt felhordani a csomagokat meg a virágokat.

    * * *

    Kellemes program volt, a szoba, és a megkésett rajtoltatás ellenére is.

    Kapus Krisztián

    Fotó: Csáthy&Kapus

    lapozzon vissza