Címlap

  • X. KÖZÉP-TISZA-VIDÉKI VETERÁNJÁRMŰ TALÁLKOZÓ ÉS TÚRA 181

    2022. augusztus 29. (hétfő)

    SZOLNOK, ÚJRA 2022. MÁJUS 28.

    Boldogan tértünk vissza az első veterános találkozóink egyikére. Sajnos a gyerekek különböző programjai miatt a 3 napos találkozóból nekünk csak egy nap jutott, de így is sok kedves emlékkel gazdagodtunk.

    Induláskor nagyon megörültünk az ismerős arcoknak, sokan üdvözöltek minket, kissé elcsodálkozva a kocsink átalakulásán. Én személy szerint nagyon örülök az „új” autónak, sokkal kényelmesebb, csendesebb és tágasabb, mint az aranyszínű haverja, a W123-assal ellentétben a túra végén nem úgy szálltam ki belőle, mint aki egész nap egy eperföldön és egy benzinkúton dolgozott felváltva.

    Az első állomásunk Bagimajorban volt, ahol egy dombtetőn álló szélmalmot néztünk meg. Gabona felismerés volt odabenn és súlybecslés, testhez álló feladat, lovasként van elképzelésem arról, milyen súlyú egy fándli szemestakarmány, és úgy általában mindent megismerek, amit ló fogyaszthat. A többi volt a maradék. :)

    Rákóczifalván nagyon tetszett a Macimúzeum, ami jóval több volt annál, mint amit a nevéből sejtene az ember. Gyönyörű régi játékok voltak mindenütt, és bár múzeumban mindent a szemnek, semmit a kéznek, Léna - nagy örömére - egy ló-triciklire még fel is ülhetett. A múzeum munkatársa kedvesen szabadkozott, hogy sajnos csak a legkisebb családtag ülhet az ovis (inkább bölcsis) játékra, ezek szerint lehet, kinézte belőlem, hogy olyan mélyről (néhány korábbi baleset után) csak úgy ukk-mukk-fukk fel tudok állni. :) Ezt követően némi felelősségre vonás következett, mert Áront indítottam a gyerekek közül az RC versenyen, abban a hitben, hogy tud ilyesmit irányítani a rengeteg számítógépes játék után. Finoman szólva nem jött be, persze mindkét kisebből előtört a „nekem sokkal jobban ment volna”.

    Az ebédet a szolnoki Reptárban kaptuk, jó volt újra barátok közt, együtt, egy asztalnál. <3 Krisztiánt megleptem egy méregdrága kávékölteménnyel, az volt egyedül, ami nem lett szívderítő, pedig esküszöm, 15 év házasság után is annak szántam. :) Ebéd után repülőket néztünk kül- és beltérben, nekem jobban bejött a beltéri kiállítás, valahogy ott érzékelhetőbb volt, mekkora masinák ezek a gépmadarak.

    Besenyszögön íjászat volt a feladat, de csak a fiúk álltak sorba az apjukkal, miután Lénával konstatáltuk, hogy lovak is vannak elszórtan az állomáson. Ahogy bóklásztunk a lovak közt, belebotlottunk Kassai Lajos lovasíjászba, épp nemtetszését fejezte ki a veteránok megjelenésével kapcsolatban egy díszmagyarba öltözött úrnak (nekem polgármesternek tűnt), aki szabadkozott is, hogy ő nem így gondolta. Krisztián közben egész jól teljesített az íjászaton, Lénával még pont láttuk.

    A Millér vízműnél megvalósítottuk a tökéletes csapatmunkát, mikor halak felismerésére került sor. Jót mosolyogtam, mert eredetileg én kívántam a nálam idősebb urak esetleges horgász tudására támaszkodni, de végül mindenki felismert legalább három halat minden képen, és mivel én voltam a leggyorsabb és leghatározottabb (utálok „tökölni”), mind az én botor tippjeimet jelölték be. Na jó, volt, amit tényleg felismertem, sőt, láttam is horgon, szákban. Maga a vízmű csodás környezetben volt, jó lett volna sétálni egyet, de még aznap haza is kellett jönni.

    Ráadásul hátra volt még a motormúzeum, ahol rengeteg motort lehetett megcsodálni, többek közt Pannóniákat és Danuvia-kat, amiket régóta szeretek. Láthattuk, hogy sok jó motor kis helyen is elfér, bár szerintem megérdemelnének egy nagyobb, szellősebb „lakást”, ezt alaposan kinőtték, ahogy a családok a bankhitel reklámokban.

    Hamar véget ért a túra/találkozó, fájó szívvel búcsúzkodtunk Laky Eritől és Laky Sanyitól a szállásuknál. Elbúcsúztunk Lukács Edittől is, aki minden szolnoki túra szíve-lelke. Nagyon köszönjük a Szolnokiaknak a csodás élményeket, a töretlen színvonalon megrendezett túrát. Editnek sok szeretettel gratulálunk a sportban elért szép sikereihez. (Én különösen, miután tavaly végre én is megtapasztalhattam, hogy milyen munka, hit és kitartás van a sportban elért elismerések mögött.) Kedves Szolnokiak! Visszavágyunk, visszajövünk.

    DR. CSÁTHY MÁRTA

    FOTÓ:CSÁTHY&KAPUS

    VIDEO 1.

    VIDEO 2.

    lapozzon vissza