Címlap

  • VI. PÁZMÁNDI VETERÁN AUTÓ-, MOTOROS TALÁLKOZÓ KASTÉLYTÚRA 2407

    2016. január 31. (vasárnap)

    VELENCEI-TÓ KÖRNYÉKE 2015. JÚLIUS 11. KASTÉLYRÓL KASTÉLYRA

    Reggel a szokásos készülődés, kapkodás, elvileg kilencre lent kell lennünk Pázmándon. Kis késéssel oda is értünk, a mezőny már kifelé sorakozott. Megfordultam, és beálltam a sor majdnem legelejére a Laky team elé. Az első (induló) állomást, a pázmándi iskola udvart kihagytuk (tavaly már úgyis láttuk). Sokadszorra vagyunk már itt ,de még soha sem indultunk időben, most is, mint kiderült, csak a rendőri felvezetés miatt kellett pontosan indulni.

    A második megálló Martonvásáron volt, hosszú út volt, majd’ félútig visszamentünk Pest felé. A fogadó beszéd után megnéztük az Óvoda múzeumot. Érdekes volt és lehetett szép régi játékokat is látni.( A parkolóban mögénk ált be az NDK népi rendőrségének Wartburgja két fős, koedukált személyzettel.) Innen átsétáltunk a Brunszvik kastély kertjébe sétálni. A kastély előtt kaptunk egy kis család- és kastélytörténeti ismertetőt egyik veterános társunk feleségétől. Utána séta, majd vissza az autókhoz, némi káosz után elindultunk a következő kastély felé.

    A következő épület Válon várt ránk, meglehetősen romos volt a valaha szebb napokat látott kastély. Egész úton odafelé látszott a vihar pusztítása (akkoriban hatalmas vihar pusztított errefelé.). A kastéllyal szemben, a tűzoltóság parkolójában jutott csak hely nekünk. Kinéztem, itt is üdvözlő beszéd, történet stb. Az alpolgármester elmondta, a polgármester szívesen lenne itt, de szabadságra kellett mennie. Kigurultam a bejárathoz, itt végre elővettük a programot, ekkor derült ki, hogy itt kedvezményes fagyizás volt, na, mindegy, erről lemaradtunk, de legalább a sor elejére kerültünk. Így autóztunk végig a szakaszon és néztük meg kívülről a Pancho Arénát is.

    Utunk a csákvári Eszterházy kastélyhoz vezetett, ez az épület szemből egész jó állapotban volt, valamiféle egészségügyi intézmény kapott benne helyet. Teleparkoltuk az udvart, itt is kaptunk ismertetőt (beszéltek az itt tenyésztett gidrán lovakról is). Búcsúzóul még körbeautóztuk a kastélyt, majd elmentünk ebédelni. Egészen ehető volt, csak a limonádé volt vacak és meleg. A család többi tagja elnyalt egy jégkrémet, pótolva a kihagyott fagyizást.

    Lovasberény felé már a menet élén, a felvezető Renault és a motorosok után autóztunk, míg meg nem érkeztünk a Cziráky kastélyhoz. A kapuban még álltak a kőoroszlánok, de az épület megint csak romos volt. Esküvőt is rendeznek benne, mint megtudtuk, bár nekem egy kicsit furcsa. Újabb kastély ismertetés, majd ügyességi verseny. Gumiabroncsba kellett különböző szerszámokat, szám szerint ötöt dobálni Márti kettőt, én egyet tudtam bedobni. Közben Léna kapott dedikálva egy könyvet magától a szerzőtől, akinek mellesleg gyönyörű Feliciái is vannak (Miskolcon szoktunk velük autózni).

    Mai napra az utolsó kastély a csalai volt, ez is romos állapotba találtuk, aládúcolt erkéllyel stb.. Itt volt az autós ügyességi verseny. A birkákat (nem vicc) elterelték a pályáról, majd felállítottak öt bóját, melyet szlalommal kellett abszolválni, a végén beállni egy kijelölt területre, majd betolatni egy másikba. Egy gond volt csak, hogy a pályát egy 1000 MB Skodára alakították. Márti rögtön el is kezdett hőbörögni, az összese szervezővel közölte, hogy hosszú a Merci (ebben spec igaza volt). A hosszabb autók közül a 630-as BMW jól ment végig, egy 107-es Merci bóját döntve, egy VW T2-es sofőrje pedig kiszállt, és egy kicsinyített változattal ment végig a pályán. Jöttünk mi, Márti navigált, én vezettem, nem romboltam, de állandóan tolattunk. Végigmentünk, Márti már közmondásos volt, Csaba (Kerkuska) megígérte, kapunk vigaszdíjat. Mi voltunk az utolsó kocsi, más nagy autó – javarészt Mercedes-ek - nem is ment fel a pályára.

    A vacsora és a díjkiosztó a Bálint Boráriumban volt Pázmándon, itt voltak az utolsó „feladatok”:

    1. egy elég meredek kaptatón felvinni a kocsikat?

    2. megenni a visszamelegített kenyérlángost,

    3.kibírnia meleget bármi hideg, alkoholmentes ital nélkül.

    A díjkiosztón belekerültünk a Pázmándi Egyesület TOP 10-e (legszebb 10 jármű) közé (ez volt a vigaszdíj, nem tudom kit szorítottunk ki a listáról). Ahogy Dávid mondta „TOP tizedikek” lettünk. Csaba a leghosszabb autóként konferálta fel a Mercit.

    A tombola szerű különdíj kiosztáson még nyertünk egy üveg bort, majd elindultunk hazafelé. Mielőtt elindultunk, rájöttem, hol folyik a benzin, a sapkánál (tank), na mindegy legalább megvan a bűnös, tavaly ugyanezen a túrán folyt el némi benzin egy rézsün, akkor az ebédnél:

    Hazafelé az út eseménytelenül zajlott Érdnél az Aldiban vettünk némi hideg élelmet vacsorára, késő este volt mire hazaértünk.

    * * *

    A túra még mindig kellemes, egynapos időtöltés, és már díjunk is van innen, tehát minden stimmel.

    Márti utóirata: Először is: köszönjük szépen a díjat- általában a „zöldséges” Merci elég kommersz járműnek találtatik, bár szerintem kultikus autó, ha mi nem is, ő megérdemelte végre a szépség-díjat. Egyre gyakrabban találkozunk vidéki túrákon autós ügyességi feladattal. Lehet, hogy könnyen össze lehet dobni, de baromi szubjektív. Jóval könnyebb kivitelezni egy 500-as Fiattal, mint mondjuk egy W 123-as Mercivel. Ha versenyt szerveznék, biztosan kihagynám. Ez az én véleményem. Persze, ez is szubjektív.

    Dr. Csáthy Márta, Kapus Krisztián

    Fotó:Csáthy&Kapus

    lapozzon vissza