Veteránlap.hu

TULLN 2023 MÁJUS 6. BÖRZE, KIÁLLÍTÁS, VETERÁN DZSEMBORI…

A tullni veteránbörze régóta vágyaim tárgya, de valami mindig közbejött (más program, covid stb.), idén elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én megnézem. Első körben úgy gondoltam, hogy hasonszőrűekkel beülünk az ezüst nyílba, hajnalba megyünk, este jövünk. A családon látszott, hogy ha nem is magára a rendezvényre kíváncsiak, de kirándulni azért ők is jönnének. Először egy, majd két éjszakás változat jött szóba. A végén a két éjszakás változat nyert (majdnem három lett belőle, csak már foglalt volt a szállás). A végén kocsit is kellett váltani, miután az ezüst nyíl némileg köhög, nem mertem vele elindulni (Mariazell felé érdekes is lett volna a hegyi szerpentinen), tehát a családi SUV-vel vágtunk neki (jövőre mindenképpen öreggel megyek, mert ha tehetem, megyek) a túrának.

Tehát, mint a bevezetőben már leírtam, háromnapos családi kiruccanás része lett a vásár megtekintése. Tullnhoz közel egy kis településen béreltünk ki egy kis házat, mely ideálisnak bizonyult számunkra, vendéglátónkról később kiderült, hogy a település első embere. Ezúton is köszönöm a Pontonos bögrét. Bécsi, St Pölten-i, Mariazell-i kirándulás után szombaton a család visszatért Bécsbe, én nyitásra kimentem a tullni vásárvárosba. A rendezvény kapui kilenckor nyíltak meg, én fél kilencre értem oda. A parkolók már kezdtek megtelni, és a tömeg özönlött az expo felé. A főbejáratnál átvettem a sajtóanyagot, illetve az ajándék bögrét, kedves figyelmesség a rendezők részéről.

A sajtóanyagból kiderült, hogy több évfordulót is ünnepeltek a 35.-ik börzén. Az MG B GT V8 az ötvenedik, a Ford Cortina a hatvanadik, a Puch LM a századik évét töltötte be. A Lancia rajongoi több jubileumnak is örülhettek, az Agusta 90, a Fulvia 60, a Delta II. 30 éves lett. Két osztrák klub is itt ünnepelte alapításának ötvenedik évfordulóját. A sajtóanyagból számomra a legérdekesebb (bár a Lancia Fulvia, illetve az MG B GT is megdobogtatta a szívemet) anyag a Jauering karosszéria építő cégről szólt, a hajdan családi cégnek nagyon szép 170-es és Ponton alapú felépítményei voltak kiállítva.

Na de a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk vissza szombatra, reggel kilenc órára, amikor megnyíltak a kapuk és az emberek beözönlöttek. Az időjárás jelentés esőt igért, tehát gyors ütemben elindultam a szabadtér irányába, hogy még az eső előtt végig tudjam nézni a szabadtéren álló verdákat. Elértem az eladó autók, illetve a veterán csodák parkolójáig (ha legalább harminc éves autóval érkezik az ember, ebbe a kitüntetett belső parkolóba állhat be). Lesett az álam, rengeteg autó ált a nyugati, és az ideiglenes parkolóban, érdekes, itt sem látszott a német autók abszolút hegemóniája, mint itthon. Láttam olyan gépeket is, amiket most láttam először élőben (legalábbis veterános koromban), például volt itt Saab Sonett, DKW 3=6, Mitsuoka. Sok amerikai, olasz autó állt a parkolóban, Alfából például több tucat, de voltak itt angol és svéd kocsik is, és természetesen több patika állapotú Puch (érdekes, de az eladó autók között egy sem volt, csak az ott parkolók között). A német vasak sem csak Mercik és BMW-k voltak, DKW, NSU (RO80-as is eljutott idáig), Borgward, VW stb., az viszont igaz, hogy szerintem a parkoló legszebb VW-je egy magyar rendszámú T1 busz volt.

Önkényesen kiemelnék néhány kocsit a „felhozatalból”, két 123-as is megragadott, az egyik egy 15.500 euróért eladó, sötétkék 230-as kombi, illetve egy 200-as limó, ami külsőre olyan volt, mint a mi szegény harmadik éve felújítás alatt álló arany villámunk. Az Alfákat már említettem, de szintén volt itt sok Fiat is, 1300, 1500 (ehhez például alig lehetett közel menni, annyian bámulták). Figyelemre méltó volt a sárga Toyota Celica, valahonnan a ’70-es évekből. A legszebb kabrió címért nálam egy fehér Borgward Isabella, illetve egy bordó Ponton versenyzett, bár egy Sunbeam Tiger is beleszólhatott volna (de ez már inkább nyitott sportkocsi). Ha lenne a képzeletbeli versenyemben nyitott sportkocsi kategória, a Sunbeam mellet egy ezüst Triumph lenne a befutó. Az 1957-es Taunus bumfordi bája megfogta az embert. A Fiat Dino számomra az egyik legszebb vonalú olasz autó, természetesen ebből is parkolt itt. Volt, aki még trélernek is veterán Mercit hozott. Egy Cseh Dodge jó érzékkel, a szerintem legmutatósabb felét, a hátulját mutatta kifelé. A jaguárok örök kedvenceim, itt volt néhány igazán szép példány mind a parkoló, mind az eladó kocsik között. A parkoló már délelőtt terjeszkedni kezdett arra felé, ahol előző nap még csak veterán camperek álltak. Számomra meglepő volt, hogy a veterán parkolóban kevés volt a nem osztrák rendszám, néhány magyar, cseh és szlovák autó parkolt itt, viszont a börzén nagyon sokan beszéltek magyarul, csehül és szlovákul. Ha nem köhögött volna az ezüst nyíl (a la Kapus), biztos azzal jövök.

Miután a szabadteret többször végjártam, besétáltam a pavilonokba is. A „Halle”-k számozása 1-től 10-ig terjedt, ez nyolc csarnokot takart, én a 7-est egyáltalán nem találtam, a 9-es, illetve a 6-os egyben volt. A csarnokok közti szabadteret szintén kihasználták, itt is folyt a börze. A szabadtereken kívül az árusok, koncentráltan az 1-es, 2-es pavilonokban voltak, de elszórva a többi csarnokban is meg lehetett őket találni. Természetesen a börze is nemzetközi volt, az eladók kötött is feltűntek nem osztrák kereskedők. Az árukínálat az itthon megszokott összetételű (alkatrészek, kiegészítők, könyvek, újságok, prospektusok, játékok) volt. Ami eltért a hazai börzéktől, az az volt, hogy több autós, és kevesebb motoros cucc volt, az árak, ahogy nézegettem, megfeleltek az itthoni áraknak, csak nagyobb volt a választék, mint kishazánkban. Jómagam is vásároltam a családnak vásárfiát, magamnak pedig némi németnyelvű sajtót (majd’ beleszakadtam, mire kicipeltem a Skodába, már csak ezért is öreg vassal kell jövőre ide jönni).

A 3, 4, 5, 6, 9, 10-es csarnokokban a klubok, a kereskedők, a restaurátorok kaptak helyet.

Érdekes volt a 10-es Halle, aminek volt némi Countryside hangulata, itt kaptak helyet a mezőgazdasági gépek és az ehhez kapcsolódó klubok. Személyes kedvencem a Porsche traktor, véleményem szerint sok mai Porschénél stílusosabb, de itt is volt természetesen Steyer, csak itt traktor kivitelben (az előző két napban jöttünkben-mentünkben látunk ilyeneket dolgozni is). A csarnokokban számtalan klub standját alakították ki. Az itthonihoz hasonlóan ezek között voltak területi, márka alapon szerveződő társaságok, illetve ezek keverékei. Nekem különösen szimpatikus volt a Tatra klub, én szeretem a cseh ipar ezen remekeit, itthon ritkán találkozni velük, de volt külön klubja a RO 80-oknak is. A számomra legérdekesebb installáció az 5. csarnokban volt, ahol egy korabeli „infocenteren” régi motorbicikli verseny közvetítések mentek, az egész stand vagy 60-70 évvel repítette vissza a nézelődőt. A Fiat 600-oknak (őseinek és utódainak) is külön standot szenteltek, ez a típus számomra mindig kedves lesz, hiszen az első autóm egy Zastava 750-es volt.

A restaurátorok, illetve a kereskedők bemutatták termékeiket, alkotásaikat. Ezek közül, megint csak szubjektív alapon, kiemelném a bevezetőben már említett Jauering karosszéria építő cég standját, a sajnos ma már nem családi vállalkozás nagyon mutatós 170-es felépítményeket állított ki, de volt itt Ponton is (kicsit elfogult vagyok a 170-esek, illetve a Pontonok iránt, a szerk.).

A családnak azt ígértem, hogy este hatig nem is hallanak rólam, de be kell vallanom férfiasan, hamarabb kidőltem, így elindultam a bécsi Opera felé összeszedni a őket, pedig még mindig volt élet a vásáron és Bécs felé láttam, hogy a szemben jövök közül többen jöttek a „Messe”-re (jó állapotú veteránok). Ha az öreg vas velem lett volna, ezen is segíthetett volna, lett volna hol megpiheni egy kicsit, és főleg lepakolni az kb. 20 kilónyi újságot és prospektust, amit összeszedtem, vásároltam.

A hazafelé út eseménytelenül telt, némi vásárlás, vagy 300 kilométer és már otthon is voltunk.

Oldtimer és Youngtimer magazin

Alapítva: 2012

XIII. évfolyam 4.szám

Címlap

TULLNI VETERÁNBŐRZE, TULN OLDTIMERMESSE 250

Legfrissebb híreink

Élménybeszámolók