Címlap

  • LEGYEN ELŐTTED MINDIG ÚT....2021 BAKONYALJA TÚRA „Apró kis csodák” 378

    2021. november 13. (szombat)

    2021. SZEPTEMBER 24-26.

    Közeledett a túra időpontja, és egyre biztosabb volt, hogy nem lesz kész a kocsink. Tettünk egy tétova próbálkozást azzal kapcsolatban, hátha hétköznapi gépjárművel is részt lehet venni a számunkra oly kedves túrán, majd mi lepődtünk meg a legjobban, amikor kinyílt előttünk a csodák legújabb kapuja.

    Mindig várom ezt a túrát, szeretem ezt a kedves Társaságot, a Bakony varázslatos hangulatát, az erdő illatát, a nedves földét, a koszos, fáradt, kacagó gyerekekét, a boldog kutyákét, a finom vacsorákét. Szeretek a csodás élmények után az erdő mélyén édes álomba merülni. Szeretem a harmatlepte autókat, mikor elnézem őket kora reggel kutyasétáltatás közben. Szeretem látni a gyerekek örömét, mert mind rajonganak Bakonybélért és a Jákó Klubért egyaránt.

    Idén is sokfelé jártunk, sok-sok élményt gyűjtöttünk. Kaptunk Barátoktól makkot, hogy ne sötétedéskor (munka után tudtunk elindulni) kelljen összekapirgálni. Ezzel már az első öt percben kézzel fogható lett a szeretet, a viszontlátás öröme gyorsan elfeledtette a munkanap nyűgjét, a gyerekek már vitték is a zsákmányt a „mázsálóba” (köszönjük, Laky Eri és Sanyi). Etettünk lovakat, öleltünk fát, gyönyörködtünk magányosan álló kápolnában, kerestünk szépséges oltár mögött Csodatevő forrást, ittunk zamatos mustot, emlékeztünk Trianonra, jóllaktunk fenséges lángossal és láttunk fotókiállítást. Nem volt könnyű - már a hotelben - összeszedni a frissen fürdött gyerekeket annak érdekében, hogy az esti felolvasós performance-unkon ne bőgjünk le (nagyon). Bár nem nyújtottunk értékelhető színészi (meg semmilyen) teljesítményt, végül a gyerekeket egészen felvillanyozta a közös felolvasás, remélem, legalább a cukiság faktort megmozgattuk kissé. Köszönjük a szép könyvet, nagyon örülünk neki.

    Utolsó este, kicsit keserédes, mindjárt menni kell hazafelé. Másnap délelőtt még meglátogatjuk a szokásos lovakat a hegyoldalban, a fakó picit öregedett, dehát eltelt két év, két nem is olyan könnyű év, és az ő szépsége még mindig kevesebbet kopott, mint az enyém. Mondjuk én is kisimultabb lennék futkorászva a hegyoldalon, mint napi 9 órát ülve a hatodikon az irodában. Persze a szerzetesek boltját sem lehet kihagyni egyik évben sem.

    Megmaradt a sok emlék, az őszi napsütés, a kedves szavak, a veterános társak mosolya. Mert Bakonybélben csak mosolyogni lehet, még ha viszi épp az embert a mentő, talán még akkor is. Örülünk, hogy nem lett komolyabb baj.

    Az előszoba szekrényen itt csillog most is a lámpafényben a kép, amin egy OT rendszámos veterán Mercedes helyett egy két éves Skoda díszeleg, és amit nem akartak elkészíteni, mondván, jöjjünk vissza úgy 30 év múlva. Néha akad egy túl nagy lyuk a szűrőn, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy elrontsa a kedvünket.

    Kicsit feltöltődni is indultam Bakonybélbe, egy hónapom volt hátra egy nehéz és fontos vizsgáig, erőt akartam gyűjteni, magamba akartam szívni minden emberi és természeti muníciót a nagy megmérettetés előtt. A Jákó Klubban és Bakonybélben nem lehet csalódni. Ismét hálával tartozom a Szervezőknek, a bakonybéli Csapatnak, akiket látni vágyom minden második évben. Veteránnal, hétköznapival, biciklivel, bárhogy.

    (U.I.: A vizsgám sikerült.)

    DR. CSÁTHY MÁRTA

    FOTÓ:CSÁTHY&KAPUS

    VIDEO 1.

    VIDEÓ 2.

    VIDEÓ 3.

    lapozzon vissza