Címlap

  • CSIKÓS ZSOLT: FELJEGYZÉSEK A TITANICRÓL 1004

    2019. december 6. (péntek)

    Már az első Csikós könyvnél is gondolkodtam mit írjak a könyvről. Mert ugyebár leírhatnám, hogy hány fejezetben, hány autót ismerhettünk meg, milyen sztorik szerepelnek benne, de ezt megtette maga a szerző. Tehát megint egy könyvajánló, ami csak áttételesen szól a könyvről, inkább a cikk írójáról, rólam (elnézést ezért mind Csikós Zsolttól, mind a kedves olvasótól).

    Az első könyv megjelenése előtt is nyomon követtem a szerző munkásságát (ez jól hangzik, nem véletlenül én is a boldog nyolcvanas években értem felnőtté), olvastam cikkeit a Totalcaron, sőt, megnéztem a legnépszerűbb video megosztón a „Csikós garázs kincsei”-t, illetve hozzájutottam a sarkköri Ponton túra filmjéhez is. Mégis az Életemet egy rozsdás roncsért elolvasása után lett igazán szimpatikus nekem a könyvet jegyző „autóbuzi”. (Ezt már arról a könyvről írott ajánlómban is leírtam.) Ezért örültem igazán, hogy az új könyv személyesen is átvehető, gondoltam beszélhetünk pár szót. Kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan-e, mint ahogy a könyve alapján gondoltam. Nem így történt, hosszas egyeztetés után a megállapodott napon volt szerintem a legnagyobb eső a városban (a törökjárás előestéjén), minden főút beállt, 6-7 km/óra átlagsebességgel lehetett Budapesten haladni. A csevegésből nem lett semmi, de legalább dedikált kötetem van (még többet fog majd érni 2043-ban :)).

    Na de térjünk vissza a könyvre, (vagy maradjunk nálam) 15 cikk szerepel benne, ebben keveredik múlt és jövő, autó és mindenféle kütyü, de főleg emlékek, érzések. Talán pont ezért tetszik nekem. Ha valaki autók műszaki leírását akarja olvasni, annak nem ajánlom ezt a könyvet, aki viszont egy bizonyos életérzésbe, feeling-be akar betekinteni, annak igen. Ez a kötet is megmozgatja az olvasó fantáziáját, gondolatait, a saját emlékeit.

    Az én gondolataimat megmozgatta, már az elején is elgondolkodtam melyik ideáltípushoz tartozhatom én, aki gyűjtök könyvet, újságot (sőt autós műsorokból is van jó néhány gigányi), és természetesen modelleket is, monokultúrás veterános is vagyok (bár ez inkább csak külső kényszer, mármint a mono). Melyik csoporthoz is tartozhatom, nem tudom, ha valaki tudja, világosítson fel. A cikkekben említett storykhoz hasonlók kivel nem estek meg, aki nem csak csilli-villi új autókat vezetett. Ki nem vontatott, vagy vontatták keresztül a városon nem teljesen szabályos módon. Szerintem azoknak az olvasóknak, akik ezt a cikket olvassák, vagy akár a könyvet, volt már problémájuk szerelővel, és próbáltak szerelni, javítani is. Tehát ismét leszögezhetem, ez a könyv rólam is szól, és ez tetszik, igen tetszik, hogy más is tud olyan megszállott lenni, mint én. És igen, az is tetszett, hogy más is megvette élete első autóját és meg kellett hozzá tanulni szerelnie is. Még ma is bármikor cserélek hengerfejtömítést 750-es Zastin (Egyébként a könyv olvasása közben többször felmentem a netre, hogy megnézzem, mi a helyzet a Zastava piacon, mert hát a férfi első kocsija, az különleges kocsi. Az enyém egy évvel volt fiatalabb nálam.).

    Sok történetet tudnék felidézni, ahogy sokan mások is akik valamilyen furcsa mazochista indíttatásból szeretik ezt a dolgot melyet, autónak hívunk. Azt hiszem, ezen embereknek több mint tárgy ez a guruló szörny, melyet azért nem tudunk elengedni, mert, mert… nem tudnám megmondani miért, de folyik némi benzin (esetleg gázolaj) az ereinkben. Akik így érzik, azoknak ajánlom ezt a könyvet, ők biztos nem tudják majd letenni, ahogy én sem tudtam. Ők - mármint a benzin (gázolaj) vérűek - értik meg igazán ezt a könyvet, ezeket a cikkeket, mert nekik szól és némileg róluk is. Külön érdekessége volt számomra a könyvnek, hogy olyan személyek is megjelentek benne akiket magam is ismerek legalább is látásból, de például a legolcsóbb Rollsban én is ültem, és nem olcsónak, max. patinásnak tűnt.

    Összefoglalásul csak azt tudom mondani, hogy annak, aki a VETERANLAP.HU-ra keveredik, feltétlenül ajánlom a könyvet, mert biztosan fogékony a témára. Ha nem lenne az, erre az oldalra sem talált volna.

    ui.: Akiket a 4., 6. fejezett megfogott (engem igen) azoknak ajánlom Lőrincz Judit Lívia Zápor Jóska című meséjét

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza