Címlap

  • CSIKÓS ZSOLT: ÉLET A LÉGZSÁK ELŐTT 369

    2022. április 15. (péntek)

    Mostanra olvastam el a szerző negyedik kötetét, ebben is hajdani cikkeiből nyújt át számunkra egy csokorral (ez jól hangzott, ilyeneket olvastam a ’80-as években megjelent novella és egyéb gyűjtemények hátoldalán, nemhiába, a műveltség az műveltség…). Mint azt már többször leírtam, nem vagyok ellensége a modern technikának, sőt, a magam módján szeretem is azt, de azért olvasásra a papír alapú könyv (illetve újság) az igazi, ezért mindig élvezettel fogom kezembe az ilyen műveket.

    Elismerem, kicsit későn eszméltem, hiszen a könyv tavaly karácsonykor jelent meg és én csak idén szereztem be, de ezek az írások nem vesztenek aktualitásukból. A beszerzés meglehetősen nehéz volt, ez csak a Speedzone web shop-ján keresztül lehetséges, és miután én viszonylag nehezen mondom meg előre, hogy hol leszek adott időben, ez számomra probléma. A megoldásban a web áruház ügyintézője segített készségesen, ezúton is köszönöm neki, és még egyszer elnézést, hogy ebédje közben megzavartam. Az első kötethez még a szerző személyes dedikációja, és néhány mondata is járt, de hát felgyorsult a világ.

    A könyvbe összegyűjtött cikkek többsége Csikós Zsolt saját élményein alapul, ebben a könyvben is találhatunk két novellát egy Xedos 6-ról, illetve egy Visáról (akiknek ezek a történetek tetszenek, azoknak ajánlom, keressék meg Lőrincz Judit Lívia: Zápor Jóska című meséjét nekem az is nagyon tetszett), illetve egy áttekintést „elfeledett”, jobb sorsra érdemes márkákról.

    Minden egyes Csikós könyvnél leírom, hogy számomra nagyon élvezetes olvasni a sztorikat, mert nem csak, hogy olvasmányosak, de a gondolataimat is megmozgatják, emlékeket hoznak felszínre. Autó vadászatok, remek ajánlatok és útszéli szerelések, kinek nem jutottak ezekből a mai negyven pluszosok közül? Én is indultam „világ körüli” útra (értsd: Balcsi), és az Orczy térig jutottam (tekintve, hogy akkor a Hungária körút Ciprus és Hős utca közé eső szakaszán laktam, nem volt egy túl hosszú út), itt égett át a jó öreg Zasti hengerfejtömítése. Én is ültem autósrendezvényeken (pl. Csillagtúrák), ahol csak úgy dobálóztak a drága autókkal, házakkal, hobbykkal, és én csak hallgattam, vagy ahogy apám tanította, okosan mondtam igazat (bár ahogy a Rolls-os történetben olvastam, ott legalább úri hölgyek és úriemberek voltak, az én emlékeimben nem csak ilyenek szerepelnek, de hát kis pénz, kis foci).

    Összefoglalva, megint csak leírom, amit eddig vagy háromszor, ajánlom a Csikós saga negyedik részét mindenkinek, aki szereti a közúti járműveket (legyen akárhány kereke), már természetesen azokat, amelyeknek lelkük van, és szívesen űzik ezt az olvasásnak nevezett ősi hobbit.

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza