Címlap

  • CSIKÓS ZSOLT: A HULLÁMVASÚT, AMIT PONTONNAK HÍVTAK AVAGY A DOMSJÖ EXPRESS 39

    2023. december 29. (péntek)

    MINDEN AMITŐL A VETRÁNOS RETTEG, VAGY MÉGSEM…

    Immár rendszeres olvasója vagyok Csikós Zsolt könyveinek, vártam már, hogy megjelenjen az ötödik. Ráadásul tudni lehetett, hogy az új könyv a kicsit hosszúra nyúlt Ponton „kalandról” fog szólni. Ez a téma nekem két okból is kedves, egyrész oly sok kedvencem egyike a Ponton, másrészt a Totalcaron a Domsjö Express miatt figyeltem fel Csikós Zsoltra, a cikkek, bejegyzések olvasása, illetve a film (bevallom, mikor elkezdtem az olvasást, újra megnéztem, immár sokadszorra) végignézése miatt szoktam rá a „firkász” írásaira, illetve videó anyagaira, és rajta keresztül lettem folyamatos követője a Speedzone csatornának is, tehát lényegében Dezső, a Ponton szoktatott rá a Speedzone-ra.

    Na de térjünk vissza címben szereplő könyvre. Mint megtudtam, a könyv első értékesítési (ha jól emlékszem, max. 500 darab) napja vasárnap volt egy Óbudai modell börzén. Előző nap volt egy spontán szerveződött főiskolai évfolyam találkozóm, hajnalban értem haza, így Mártival vitettem oda magam. Biztos, ami biztos, siettem és féltem, hogy már nem fog maradni. Volt még, nem tudtam, hogy örüljek, mert volt még, vagy bánkódjak, hogy annak az embernek, akinek a videóit a Speedzone-on megjelenés után egy órával már sok ezren nézik meg, a könyvét nem viszik ilyen tempóban, pedig a könyv az könyv. Nem olvasnak az emberek, lehet, hogy ebben is konzervatív vagyok, de ez mindig megdöbbent és elszomorít. Lehet, hogy inkább a garázsvásárra kellett volna elmennem, akkor talán beszélgetni is lett volna időm.

    A könyv, mint az eddigiek, olvasmányos, élvezetes, az eddigi négytől abban tér el, hogy az egész mű a Ponton saga-t dolgozza fel. Bepillantást enged az olvasónak a veterán restaurálás világába, amolyan magyar szenvedős módon, annak minden örömével és gyötrelmével. Akármennyire hangsúlyozza a szerző, hogy mennyire csak szenvedés volt ez a projekt, azért, aki tud olvasni a sorok között, az láthatja, hogy volt ebben azért öröm is rendesen. Nem csak az elején Domsjöben, és a végén Berlinben a Classic Remisben (ide én is mindig elmegyek, ha Berlinben járok), hanem közben is, minden egyes alkalommal, mikor egy kicsit „jó fiú” volt a Merci.

    Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, annak, aki már újított fel autót (más is sz…ik, nem csak ő), aki csak akar (lássa, hogy nem könnyű ez), és annak, aki csak szeret olvasni. A szerző öniróniája, stílusa miatt kifejezetten szórakoztató, sőt néha kacagtató is a story (bár lehet, hogy csak azokat kacagtatja meg, akik már maguk is sz…ak már hasonló dolgokkal). Én várom a következő kötetet, ahogy a csatornát követem,b van még muníció …

    Kapus Krisztián

    lapozzon vissza