Veteránlap.hu

BUDAPEST KŐBÁNYA VÁSÁRVÁROS, BNV 2023. MÁRCIUS 17-19.

Mint azt már a beharangozó cikkemben is leírtam, jó ideig némi fenntartással viseltettem az AMTS-sel kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy tisztelem a „tunigolók” lelkesedését, becsülöm a befektett munkájukat, hisz ők is csak autó őrültek, mint jómagam, de másképpen csinálják. Én az eredetit szeretem, ők valami mást, hogy igazán mit, azt ők sem tudják (legalábbis akikkel beszéltem, nem tudták megmondani, pontosan mi az). A magamfajta veterán imádó úgy szereti a kocsit, ahogy azt megalkották, az itteni lányok, fiúk viszont úgy szeretik, ahogy ők megálmodták. Sokáig azt hittem, a két szemléletet fal választja el, hiszen ha van egy gyönyörű Barkas-a az embernek, miért ülteti le, rak rá króm felniket stb., stb., mindezt rengeteg munkával. Ennyi befektetett energiával eredeti állapotra is vissza lehetne állítani azt a gépet. Az első téglát a falból (Kardos doktor) a Speedzone tavalyi videói ütötték ki, ekkor éreztem, hogy meg kell nézni ezeket az embereket. Hát jelentem, a fal mostanra teljesen leomlott, be kell vallanom, voltak olyan autók, amik még kifejezetten tetszettek is, nem beszélve az emberek lelkesedéséről, a tulajokéról (legtöbbször ott üldögéltek, beszélgettek gépiek körül), és a nézőkéről egyaránt. Nagyon sok nézelődő volt, és amire végképp nem számítottam, sok nő is, és nem csak kisérőként. A kiállítás véleményem szerint a legnagyobb hazai autós rendezvény manapság. Utoljára hasonlót itthon a nem túl sok évet megélt, de ugyanitt megtartott autó szalonokon lehetett látni, igaz, csak két évente (Nem a BS-ben tartott első autó kiállításra gondolok, ahol főleg osztrák használt autó kereskedők próbálták lekotlott autóikat eladni. Akkor drágán, manapság boldogan adnék annyit értük.), mellesleg ezeken a rendezvényeken is volt veterán kiállítás. Véleményem szerint igenis szükség van egy ilyen rendezvényre, mely egy helyre tereli az autó kedvelő tömeget (és itt nem irodalmi értelemben vett, hanem tényleges tömegről beszélek) a veteránosoktól a legmodernebb autók kedvelőiig.

A fenti, kicsit hosszúra nyúlt bevezető után nézzük, mit láttam és halottam a pavilonokban és a szabadtéren. Látogatásomat a G pavilonban kezdtem, erre két okom volt. Az egyik az, hogy kifejezetten kíváncsi voltam a „A magyarok a világ járműgyártásában” című kiállításra. A másik, kicsit önös érdekem az volt, hogy kíváncsi voltam az MG 4 bemutatójára. Az MG 4 véleményem szerint a magyar piacon meglehetősen sikeres darab lesz (ha a vezetési élményben sem ad rosszat), a bemutatónak egy külön írást is szenteltem. „A magyarok a világ járműgyártásában” kiállítás véleményem szerint lehetett volna kicsit nagyobb, a téma egy-két mostani hazai gyártó bevonásával önálló pavilont is megérdemelne. Voltak itt mentő, rendőr és tűzoltó autók, T-modell és Volvo C202 Laplander. (Ez egy érdekes, kifejezetten terepre tervezett, hányatott sorsú autó. A Volvo nem igazán ismeri el Volvonak, bár aki használja, dicséri. Csepelen gyártották, de ha jól rémlik, ez csak két autóban lett feltüntetve. Valahol a nyolcvanas években nem kellett senkinek igazán, pedig szerintem lehetett volna belőle siker sztori, de hát így múlik el a világ dicsősége. Mindenesetre, ha megnyílik a kiállítás Győrben, én biztosan megnézem.). Kiállították még az első kocsi rekonstrukcióját is valahol bezsúfolva több kocsi közé, pedig ennél szerintem ez többet érdemel (Ekkor a XV. században Kocs még tényleg kocsigyártó nagyhatalom volt, és ennek a szakmának az élvonalában járt.). Ennél sokkal több szerepünk volt nekünk, magyaroknak a világ autógyártásában (hozzáteszem, jelenleg is jóval több). Én inkább a D pavilonba tettem volna ezt a kiállítást, és az E-be a veteránokat. Ebben a pavilonban volt az elektromobilitás kiállítás is, ezt nagyrészt egy vállalat csoport uralta, és látható volt itt néhány ID BUZ is (Lányom imádja ezeket, mióta tavaly nyáron előszőr látta Berlinben a DRIVE VOLKSWAGEN GROUP FORUM-ban). Meglepetésként volt itt vagy tucatnyi Audi, melynek inkább a D pavilonban lett volna a helye.

Innen az utam a központi (A) pavilonba vezetett, gondoltam, gyorsan átszaladok rajta, hogy minél hamarabb eljuthassak a veteránokig. Nem így lett, kicsit elvesztem ebben a pavilonban is. Az átalakított gépekbe belerakott munkát - mint ezt már többször leírtam - mindig is tiszteltem, de be kell vallanom, voltak itt olyan vasak, amik tetszettetek. Jó, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak olyanok is, amiket én nem alakítottam volna át (szebb az eredeti, szerintem), de a minőség ezekben az esetekben sem hagyhatott kívánni valót maga után Itt a teljesség igénye nélkül, kiemelnék néhány autót vagy standot (leszögezem, ez az egyéni véleményem) ami nekem érdekes volt, tetszett.

Ahogy az A pavilonba bemenetem, némi séta után rögtön megakadt a szemem egy csoporton, egy Kharmann Ghia, egy T1-es VW busz (később láttam hosszú fülkés T2-es platóst is) és egy kis Polski állt egymás mellett. Nem tudom, mi volt belül, de külsőre én is szívesen elfogadtam volna őket, különösen a buszt. Nem sokkal később szárnyas Mercikre (legalábbis külsőre) bukkantam, az egyik ráadásul Mille Miglia festéssel (régi álmom egyszer eljutni oda). Egy standdal arrébb, Harlekin Polok álltak, nem tudom, hogy eredeti vagy „utángyártott” (Ez volt az a kocsi, ami teszt autóból született. A teszt közben kikerült kém fotókon állítólag álcázás miatt volt minden elem más színűre fényezve, de a vásárlok ilyen szín összeállításban kezdték keresni, hát a VW kielégítette az igényeket. Nem tudom, hogy igaz-e, nem voltam ott, de a story jó). Volt közben rengeteg szépen fényezett remekmű is, gondolom másoknak, nálam hozzáértőbbeknek ezek érték el az inger küszöbét, de hát én mégis inkább veterán b.. vagyok. Volt például egy stand, ahol egy festő dolgozott, minden tiszteletem az övé, nagy hangzavarban, tömegben alkotta meg kasztni elemekre álmodott mesterműveit. Érdekes volt látni, hogy minden típust fel tudnak spécizni hozzáértők, autós műsorokban szoktam hallani, hogy ez meg ez a típus alkalmas az átalakításra. Javaslom, nézzenek szét egy ilyen helyen és inkább azt mondják meg, mi nem. A kordonok között volt 356-os Porsche, öreg S Merci (bár még nem volt S), de megtalálhatóak voltak a jó öreg szoci gépek feljavított változatai is (VFTS-t mondjuk nem láttam, bár Brundza vilniusi remekművéből összesen vagy 30-40 hagyta el a Szovjetuniót, de ebből legalább egy Magyarországra érkezett.). Számomra meglepően sok Skoda Rapid volt kint a kiállításon, nem azért meglepő, mert nem ide való, hanem azért, hogy ennyi szép állapotú van belőle (egyszer egy ilyet is kipróbálnék). Az autócsodák végtelen sorát kenőanyag, alkatrész, és felszerelés gyártók standjai szakították meg, illetve néhány árus. Volt egy stand, ahol ugyanolyan világos kék (köznyelvben „bugyi”- vagy babakék) színben állt egy VW és egy Schwalbe, a szín lehetetlen volt, mégis kifejezetten jól néztek ki a járművek. Egy másik standon a Villám McQween rajzfilmek szereplőgárdája kelt életre. Egy közismert, az autósportban elismert gumigyártó standján több autó állt, itt kettő kitűnt a sorból, két Audi. Az egyik Ken Block utolsó gépe az S1 Hoonitron. Láthatta a nagyközönség (Az olvasó meg az láthatja, hogy olvastam én annak idején Autó Motort.) az új Ineos Grenadiert is, ránézésre egy kicsit átfazonírozott Defi, bár szerintem nem is akar más lenni. A Speedzone standja körül mindig nagy tömeg volt, nekem két dolog volt igazán érdekes a standon (a lombfúvós hajtépés érthető okok miatt nem az én világom), a Lamborghini Espada, illetve Csikós Zsolt Alfája. Sok külföldi kiállító volt kint jól összerakott, tetszetős autókkal, végre egy rendezvény ahol nem csak kiírják, hogy nemzetközi, hanem vannak határon túli résztvevők is.

A B, illetve E pavilonokban már az autók domináltak, itt a tulajok állították ki büszkeségeiket, tucatszám álltak az igényesen átalakított járgányok, mindenkinek szájíze, vérmérséklete szerint. Engem két autó fogott meg igazán, egy fehér Barkas, illetve egy kék Ford Escort Mexico (bocsássák meg nekem, mégis csak veterános vagyok).

A szabadtéren a drifft, az off-road szerelmeseinek Mekkája volt, illetve volt itt tuning autó találkozó, hangerő verseny (ezt speciel kihagytam volna), és ezer más, a témához kapcsolódó esemény.

A kiállítás ezen részei is kifejezetten tetszettek, pedig ilyen típusú gépekkel jó tíz éve nem voltam kapcsolatban. Külön tetszett, és ez az egész rendezvényre jellemző volt, hogy a kiállítók együtt éltek a látogatókkal, amit csak lehetett, közelről megmutattak és beszélgettek az érdeklődőkkel.

Mint azt nem győzöm elégszer leírni, a kiállítást mindenkinek csak ajánlani tudom, mármint azoknak, akiket érdekelnek ezek a bűzös, ezerszer elátkozott, de ugyanakkor szeretett szerkezetek.

Lassan átértem a D pavilonba, ez volt igazán az én világom, hiszen itt nem csak az autók márkáját és típusát ismertem, hanem a tulajokat is Több olyan vénség volt itt, amelyek gazdáival versenyeztünk, voltunk találkozókon. Ebben a pavilonban tudtam több járműhöz arcot is csatolni, akkor is, ha a gazda nem volt ott. Itt nem „simán” beszélgetettem az emberekkel, mert a gépeik jórészét ismertem, nem azt kellett megtudnom, hogy mi is ez. Ez a pavilon pénteken még szellősebb volt, de szombaton itt is ki lehetett volna tenni a megtelt táblát.Idén is, mint tavaly, az Óbudai Egyetem Veterán Restaurátorai építettek egy ikonikus sárga darabot, Linda Babettáját. De nem csak ezen a standon szereltek, volt stand, ahol angolkerékkel dolgoztak, a veterán Opelosoknál motort lehetett szét- és összeszerelni. Nem csupán személyautók voltak a csarnokban, több Ikarust is megcsodálhattuk, itt volt például az emeletes is, de volt még faros, 266-os és 311-es is. Motorbiciklik is voltak szép számmal, köztük a szívemnek kedves Pannoniák is, Fóti Gyuláék ismét kitettek magukért. A másik nagyobb motoros tárlat a Méray motorkerékpároké, illetve BMW típusoké volt. Teherautó is volt itt, egy gyönyörű állapotú Framo.

A továbbiakban itt is megemlítenék néhány kocsit (a teljesség igénye nélkül). Barkas camping feelinggel, óriási volt, erről írtam kicsit feljebb. Ezt a Barkácsot helyreállították, és annak ellenére, hogy a színei tipikus 70-80-as évekbeli NDK színek voltak (ebből a barna okker párosításból mindent lehetett kapni hajdan az Ossiknál, a vaj tartótól a hajszárítón keresztül a Barkasig), nekem jobban tetszett, mint a többi pavilonban látott (kitűnő állapotú), barátságosabb színű tuningolt társa. Mellette ált egy kombi Trabi, mely azt a zöldet szemléltette, ami szintén sűrű volt Kelet-Német országban (Gyermekkoromban sok nyarat töltöttünk Kelet-Berlinben, és beleégtek ezek a színek a retinámba, ahogy gondolom, sokaknak, akik ott jártak.). A kisbusz és a „guruló szappantartó” mellett több keleti autó is volt ebben a blokkban, köztük pár tucat kilométert futott Samara is. A MAVAMSZ is kitett magáért, kupé és pick-up púpos Waresz, de ezen a standon állítottak ki több Mercit is, köztük akadt néhány, amelyekkel már mi is robogtunk együtt, de a Veritas és a projekt (ahogy veterános berkekben a roncsokat hívják :)) Bugatti is említést érdemel, és természetesen motorok és robogók is voltak. Ezután ismét egy ismerős autó, egy BMW Baur kabrió került a szemem elé, egy Delorean mellett pompázott. A veterán Opelesek standján tucatnyi autócsoda, és mint már említettem, szereléssel és kvízzel tették élővé szekciójukat. Az USA autós blokk itt is népes volt, bár az A pavilonban is volt egy nagy standjuk. Köztük voltak a ’50 Brothers autós klub képviselő is, akik a Hot Road Show-ért voltak felelősek. Egy Datsun Z és egy Hörbi (talán a Bogarasok Klubjának atyamesteréé) között állt egy frissen elkészült Opel GT, melyet a Kultmobilosok állítottak ki (Valaha az Ő garázsukban tároltuk a 123-at), nehéz lesz majd megválni tőle, szerintem. Citroenek, Pobjeda, Volvo, Maserati, Kharmann, egy újabb Rapid, Ifa F9, Fiat Balilla, Aero, Méray háromkerekű, szintén a MAVAMSZ standján. Érdekes volt egy Studebaker, ami, mint mondani szokták, annyira csúnya volt, hogy már szép, úgy nézett ki, mint egy Ponton és egy olasz sportkocsi nagyra nőtt szerelemgyereke. Egy a veteránversenyzés mellett elkötelezett olajgyártó standján Alfák álltak. Sorolhatnám még azokat az autókat, melyek megmozgatták fantáziámat ebben a pavilonban, de az nagyjából megegyezne a kiállítók listájával, hát álljon itt ennyi, egy szubjektív felsorolás, talán kedvcsináló is.

Csak megismételni tudom magam, ha valakit érdekelnek a kettő és több kerekű járgányok, itt a helye, legyen az a jármű bármely „alfaj” képviselője. Én remélem, jövőre újra itt lehetek, az igazat megvallva veteránosként minden pavilon érdekes volt, mindegyikben lehetett találni vén vasakat, de a többi része is nagyon izgalmas volt számomra.

Oldtimer és Youngtimer magazin

Alapítva: 2012

XIII. évfolyam 4.szám

Címlap

AMTS, NEMZETKÖZI AUTÓMOBIL ÉS TUNING SHOW 126

Legfrissebb híreink

Élménybeszámolók