Címlap

  • A Baby Merci nagyságáról, avagy a 190-es dicsérete 2993

    2015. február 26. (csütörtök)

    A jó öreg „Baby” és a „nagybácsi”

    A kocsi 1983-as, maga a modell 1982-ben jött ki. Gébler Gábor árulta, ő hozta eredetileg magának Mannheim-ből, egy Veterama nevű, óriási piacról. – meséli Adamik Tamás autójáról. Aztán rájött, hogy túl sok kocsija van, és úgy döntött, hogy ezt eladja. Én úgy vettem meg tőle az autót, hogy ő vállalta az OT minősítést. Elsőre az utastere fogott meg, egy kopás nincs rajta, még a szőnyegen sem. Gyanítom, hogy pótszőnyegek, üléshuzatok lehettek benne. Mikor eladásra került Németországban, pont az utastér nagyon piszkos volt, ez elriasztott pár vevőt. Pedig a kosz alatt ilyen újszerűek voltak az ülések, csak egy vegyszeres kárpit tisztításra volt szükség.

    Sok gond nem lehetett a minősítésével, amennyiben már akkor is ilyen állapotban volt.

    Egy probléma volt, a katalizátor, ami utólag került bele. Ugyan gyári Mercedes katalizátor, de ezért csak másodszorra ment át. Ez egy fiatal autó, sok is készült belőle, ráadásul műanyag lökhárítója van, tartottam tőle, hogy nem lesz egyszerű megszerezni a minősítést.

    Egyből tetszett neked ez a sárga? Gyári szín, ha jól tudom.

    Nem, nem tetszett… (nevet). Tényleg gyári, Sahara gelb a neve. Nehezen barátkoztam meg vele, de aztán rájöttem, hogy illik a kocsihoz, régies. Szerintem talán jobb is, mintha fekete lenne, vagy bordó.

    Honnan jött nálad a veterán autók szeretete?  

    Nagybátyámnak volt egy ’74-es évjáratú VW Bogara, megörököltük, jelenleg Apukám nevén van. Azon felbuzdulva aztán én vásároltam egy lepusztult Bogarat, azt felújítottuk, nagyon nagy élmény volt. Állt szegény a sitt halom mellett, én meg megsajnáltam, megvettem, hazavittem. Jött egy haverom, aki ért a Bogarakhoz, beletettünk négy gyertyát meg egy akkumulátort, a fékeket egy kicsit megtisztítottuk, aztán elkezdtünk vele körözni. Döbbenetes volt, hogy milyen jó az autó. Zenész vagyok, úgyhogy nem én magam csináltam, csak szerveztem, irányítottam a munkát, de így is óriási volt, ahogy a romhalmazból egy szép autó lett. Hat évig volt nálam, aztán Bátaszékre került, egy hitoktató hölgynek adtam el. Nagyon megszerettem, szerencsére Édesapámnak megvan még a Bogara, azzal járok el találkozókra olykor.

    Miért adtad el, nagyobbat szerettél volna?

    Ez kényelmesebb azért, ebben a menet-komfort más. Semmiféle zörgés, menetzaj nincs a kocsiban. Pedig szinte a legfapadosabb kivitel, csak szervo kormány van benne, illetve egy olyan Becker rádió, aminek nincs magnó része. Érdekesség, hogy benne volt az első tulajdonos fényképes jogosítványa, amit 1957-ben állítottak ki. Sokat hallottam, hogy ez egy kis Merci, nem is olyan igazi Mercedes, de szerintem a Mercedes-érzést ebben is tökéletesen sikerült a mérnököknek megvalósítani. Nagyon kényelmes is, én 195 cm magas vagyok, és meglepő módon a vezető ülést be lehet úgy állítani, hogy nekem is kényelmes legyen. Egy kétezres, benzines, 90 lóerős motor van benne. Ahhoz képest, hogy benzines, meglepően nyomatékos, a legnagyobb nyomatékát már 2500-as fordulaton leadja.

    Merre lehet látni a kocsit, milyen rendezvényekre jártok?

    Főleg kirándulni szoktunk a Párommal. Tavaly elindultunk a Budapest Classic-on is, illetve lementem vele Balatonra, hogy kipróbáljam az autópálya-tempót. Bírja, de mivel négysebességes, azért már van hangja 130 km/h felett. Szeretnénk részt venni pár találkozón, esetleg a gyöngyösin vagy a miskolcin. Jó volt a Budapest Classic, de állandóan rohantunk egyik etap-helyszínről a másikra. Idén kicsit nyugisabb túrákat tervezünk.

    A 190-es és büszke gazdája, Adamik Tamás

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy & Kapus

    lapozzon vissza