Címlap

  • BORSCHE KÁROLY ÉS A 17 M 4229

    2014. augusztus 22. (péntek)

    Én ezt az autót Vecsésen találtam, Teri néni fűtött garázsában, 1998-ban. Akkor volt benne 64 és fél ezer kilométer. 1967 novemberében gyártották, a neve Ford 17 M, nem Taunus, mert akkor szünet volt a Taunus-ok gyártásában. Élvezeti cikként használom, nagy, kényelmes, Európa legnagyobb Fordja volt a Scorpio megjelenéséig, az is mindössze egy centivel hosszabb.- meséli Borsche Károly Úr

    Milyen vezetni? Tényleg szép nagy autó, és szervo kormány, gondolom, nincs benne.

    A korában egy élen járó első felfüggesztés volt ez a McPherson rendszer, álló helyben erő kell az elfordításához, de ha mozgásban van, akkor könnyedén lehet tekerni a kormányt.

    Saját maga szereli, ami érthető is, hiszen gépészmérnök. Akad szakirodalom segítségül?

    A teljes alkatrész katalógusom és javítási utasításom megvan. Budaörs felé volt egy Dankó nevű Ford szakszerelő, tőle szereztem be ezeket, neki voltak meg az eredetiek, és megengedte, hogy lefénymásoljam őket. Az idősebb Dankó úr volt az első magyarországi Fordos, még a szocializmusban. Egyébként az autó OT rendszámos, rendelkezik veterán, valamint muzeális minősítéssel, ezen kívül FIVA minősített is.

    Mindig ilyen kocsira vágyott, vagy csak meglátta és beleszeretett?

    Mikor ezt megvettem, már volt két Ford Cortina-m, az egyik 1963-as volt, a másik 1967-es. Ezt egyszerűen nem lehetett otthagyni. Teri néni hozta Magyarországra új autóként 1968-ban, az iratok szerint 1968 augusztus 28-án vásárolta. Ebben még nincs biztonsági öv, de akkoriban már lehetett kérni bele opcióban. Könnyű, egyszerű, megbízható autó, szeretem.

    Ezek szerint a Fordok mellett kötelezte el magát.

    Nem vagyok márka mániás, nekem a Trabanttól a Rolls-Royce-ig mindegyik egyforma, ugyanis 1992 óta, mióta nyugdíjas vagyok, sok ezer órát szántam arra, hogy az oldtimereseknek országosan segítsek a problémáik megoldásában. Én találtam ki a Magyar Veterán Autós és Motoros Szövetséget a ’90-es évek második felében, ’99-ben én szerveztem meg, 2000 január harmadikán jegyezték be. Nyolc évig főtitkára voltam. Az OT rendszám, a kedvező biztosítás, a mai muzeális minősítés jelentős része mind az én munkámnak a következménye. Leginkább úgy ismernek a veteránosok, hogy Karcsi bácsi, a vezetéknevemet sokan nem is tudják.

    Nézze csak, itt van a kocsi első forgalmi engedélye.- kerül Borsche Úr kezébe a régi irat. 1968 november 11-re van datálva, és itt van benne a bejegyzés, hogy csak az Autóker útján értékesíthető.

    Ezt miért kötötték ki?

    Azért, mert Teri néniék vámmentesen hozhatták be, mert a kinti keresményükből vették. Egyébként, mikor megvettem, több ajánlattevőből engem választottak, pedig nem én ajánlottam érte a legtöbb pénzt. Azt mondta Teri néni, azért adja nekem, mert biztos benne, hogy fogja még látni új állapotában az autót.

    Visszavitte megmutatni?

    Vissza. Teri néni sírva fakadt örömében, mikor meglátta.

    Honnan jött ez a mérhetetlen autószeretet?

    Őseimtől örökölt „génhiba”. Édesapám ugyan állatorvos volt, de én az ő autójánál három évesen már úgy összekentem magam, hogy két napig sikáltak, mire újra fehér gyerek lett belőlem. Eredetileg én is, mint édesapám, állatorvosnak készültem, aztán mikor bevonultam katonának, lehetőségem nyílt járművekkel foglakozni. Gépjármű technikus szakon végeztem akkor még az egyesített tiszti iskolát 1962-ben, 1966-tól pedig Moszkvában voltam a Malinovszkij Páncélos Akadémia mérnöki karán. Itt diplomáztam 1971-ben. A taposó kerékpártól, azaz a kétkerekű biciklitől a rakétaindító, -szállító járműig foglalkoztunk mindennel. Mikor hazajöttem, hadosztály javító műhelyben dolgoztam parancsnok helyettesként, aztán a Honvédelmi Minisztériumba hívtak fejlesztő főmérnöki beosztásba. Ezt 1974-től 1983-ig csináltam, aztán osztályvezető lettem. A fejlesztő főmérnöki munkakör azt tette nekem lehetővé, hogy tíz évvel előtte járjunk mindennek. Szenzációs munka volt és hihetetlen sok kapcsolat kellett hozzá.

    Van kedvenc katonai járműve?

    A Csepel technikára épült páncéltesteket nagyon szeretem. Azért jó, ha tudjuk, hogy a magyar járműipar, az mindig a topon volt világszinten. Az Ikarus 55-ös kétszer hozta el Genfből az ’50-es években az autóbuszok nagydíját. Az Ikarusban tanultak azok a fiatal nyugati mérnökök, akik később a Scaniakat, a Neoplanokat, a Mercedeseket, meg az MAN-eket összerakták. Nálunk építettek először önhordó acélkarosszériás autóbuszt. Addig a világnak fogalma nem volt róla, hogy ez hogy jön össze.

    Ha a Csepeleket szereti, vajon a Pannóniákat is? Én odavagyok értük.

    Voltak ötleteim, amikor a Pannónia gyártását politikai okokból abbahagyatták, de akkor ezeket nem lehetett hangosan kimondani. A Csepel Pannónia az egyetlen olyan európai gyár, amelyiknek terméke van a Yamaha tokiói múzeumában. Idejöttek ők anno, kerestek Európában gyártó helyet, és ezt a gyárat találták alkalmasnak, erre bezárták. E helyett Rossinak a győztes Yamaháját Olaszországban építik. A Pannóniákba az elektromos gyújtást a Bosh-tól vettük át, aztán ezt a Pannónia mérnökei úgy átalakították, hogy a Bosh mérnökeinek leesett az álluk. A magyarok elméjére sosem lehetett féket tenni. Nem tudom megérteni, hogy akár az Ikarust, akár a Rábát miért kellett felszámolni. Volt a Rábának egy járműve, a Botond, ami a második világháborúban a tüzéreknek akár a lépcsőn is felvitte az ágyút meg a hozzá való lőszert. Egy 1948-as törvény alapján Rákosiék megsemmisítették. Ennek a Botondnak néhány konstrukciós eleme 40 év múlva jelent meg először a NATO teherautóiban. Hogy is van ez?

    Hogyan jött létre ez a május 1-i rendezvény, amelyen most vagyunk?

    2007-ben a belvárosból kiköltöztünk ide. Sok oldtimeres van itt, akik azzal „nyaggattak”, hogy csináljunk saját rendezvényt. 2010 augusztusában felhívtam a kerületi alpolgármestert, és elmeséltem neki, hogy mit tervezünk. Erre azt mondta, hogy rendben van, támogatják. Két hét múlva felhívott a polgármester titkárnője, hogy a polgármester támogatásáról is biztosítson. A polgármester országgyűlési képviselő volt akkor. Ilyen hátszéllel nem megtenni valamit, ami hasznos, ami szükséges, az több mint bűn. Később derült ki, hogy az alpolgármester járműgépész mérnök. 2010-ben megalakultunk Rákosmente Oldtimer Egyesület néven. Külön bizottság engedélyezte, hogy Rákosmente címerét betehessük a mi emblémánkba, egyébként az emblémánkat egy rákosmenti grafikus tervezte. Minden évben május elsején, és idén szeptember 22-én, az autómentes napon itt vagyunk ezen az iskolaudvaron. Érdekképviseletet látunk el, szakmai és jogi érdekképviseletet, és hogy ezt minél jobban tudjuk tenni, ezért az egyesület tagságának dec. 2-i döntése alapján elhagytuk a Magyar Veterán Autós és Motoros Szövetséget és csatlakoztunk a Magyar Autóklub Oldtimer Szekciójához. Úgy érezzük, hogy egy szakmailag, infrastrukturálisan, és egyéb téren is sokkal erősebb szervezet többet tud nekünk nyújtani.

    Borsche Károly és gyönyörű Ford

    ui.: A szerző jó egészséget kíván Karcsi Bácsinak, hogy minél tovább segíthesse áldásos munkájával, végtelen lelkesedésével és óriási tudásával az oldtimereseket.

    Dr. Csáthy Márta

    Fotó: Csáthy és Kapus

    lapozzon vissza